Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

Í94 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. Gerbeaudban, hanem minden munkás használja a tejében és a kávéjában és minden szegén}

r hivatalnok kénytelen úgyszólván gyermekének fentartása és megerősítése céljából napi kiadásai közé számítani a cukor árát: épen azért nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hog}' ugy közgazdasági, mint szociális szempontból óriási mulasztás terheli a pénzügyi kormányzatot, hogy engedte, hogy az országban igy megdráguljon a cukor és ezzel rákényszeritett sok ezer kisembert arra, hogy megfossza magát a cukor élvezetétől, mert hiszen nem volt képes a 19.000 koronás cukor árat megfizelni. Vádolom a pénzügyi kormányzatot, hogy hallatlan mulasztást követett el, hogy meghagyta az eddig fennálló szabályt és megengedte a kivilelt. Ha már ez megtörtént — itt teljesen hiteles és megbízható forrásból meg van állapítva, hogy jövőre még egyszer annyi cukrot fognak termelni és még egyszer akkora jövedelmet akarnak maguknak biztosítani, ugy azonban hogy a magyar fogyasztók nem fogják olcsón megkapni az ő mennyiségüket — én felhívom a figyelmei a három miniser ur közül annak, aki cukorral foglalkozik, (Lendvai István : A három közül a szebbikéi!) hogy hallgassa meg a küzdők, a munkások és a fix fizetésbői élő alkalmazottak kívánságát és a cukorkarlellt rendszabályozza meg, "ne legyen az a cukor kartell kedv s gyermeke a pénzügyi kormánynak. (Pikier Emil : Édes gyermek !) ne legyen dédelgetett cukros gyermek, hanem a legszigorúbban csapjon le rá és tegye lehetővé, hogy a szegény munkások és hivatalnokok csaladjai olcsóbban tudják megvenni a cukrot, legalább olyan olcsón, mint ahogy a magyar cukrot bécsi kereskedők adni tudják. (Pikier Emil : Fél ára van Csehszlovákiában is, meg Bécsben is!) Ugrón Gábor : \ szesznél is ugy van, a szénnél is ! — Könyves Lajos : Legalább a saját hívei miért nincsenek itt? — Szeder Ferenc : Nem azokat kell tanítani, hanem akik nem tudják ! — Lendvai István : Mindig a gyöngébbek kedvéért beszél az ember !) Foglalkoznom kell még azzal, amivel majdnem minden képviselőtársam, ha röviden is. foglalkozott: a magyar külpolitikával. (Pikier Emil : Oly n is van?) A mai délelőtt folyamán megállapította itt egyik képviselőtársunk, hogy a magyar külpolitikában abszolúte semmi sem történik Mi a legnagyobb fájdalommal láttuk és tapasztaltuk, hogy Daruváry igen t. külügyminister ur hónapokon át távol tartotta magái a nemzetgyűléstől. Mi már akkor kifogásoltuk, hogy ha már távol tartja magát a nemzetgyűlés termétől, ha távol tartja magát attól, hogv minket időközben vagy itt a nemzetgyűlés szine előtt, vagy esetleg külön termekben vagy párthelyiségekben tájékoztasson arról, ami Európában történik, akkor legalább nem ment volna el például arra az ünnepre — s ezt nem győzzük eléggé aláhúzni, mert nagyon nagy baj és nagyon nagy nemzeti fájdalom, hogy azt megtette — nem kellett volna elmennie Magyarország feldarabolásának örömünnepere, a csehekkel poharat üríteni annak emlékére, hogy Szent István koronáját és Szent István címerét szétszaggatták. Az igen t. minister ur azonban ugy látszik csak ilyen passzív tekintetben mutatkozik külpolitikusnak, ellenben ak'iv tekintetben a :ós marad a cselekedetek egész sokaságával Az előbb rámutattam arra, hogy például, római képviseletünk milyen hibákat követett el. Én nem Gasparri bibornok urat veszem elő, mert nekem mint magyar nemzetgyűlési képviselőnek semmi jogom sincs a bibornok urat kérdőre vonni, azonban kötelességem kérdőre vonni a magyar kormányt és a maiyar külügyministerl azért, hogy két oíyan követet tart Rómában, — tous chemins conduisent à Rome, minden ut Rómába vezet, — akik közül egvik sem telte meg kötelességét es hét magvar püspököt hagyott kikergetni az utódállamok területéről és a magyarokat meghagyta fosztani a lelki vigasztól. De nemcsak ebben a tekintetben terheli bűnös mulasztás az igen t. külügyminister urat, hanem — merem állítani — az igen t. külügyminister ur abszolúte nincs tisztában azzal, ami Európában történik. Nincs tisztában például azzal, ami az angol politikai világban van. Méltóztatnak emlékezni, hogy a kormány valóságos harcot folytatott a liberális lapok hasábjain az eltávozott Hohler angol követ ur megmaradása érdekében és a vége mégis csak az lett, hogy teljesen igaza lett a Népszavának, amely egy szóval sem szólt hozzá ehhez a kérdéshez, de amikor már elment és megtörtént távozása, megállapította, hogy íme, bár a kormány heteken át reklámcikkeket íratott a követ ur érdekében, a végén mégis eltávozásában némi része kell hogy legyen anmk az angol kormánynak, amelynek irányítása ma a munkásképviselők kezében van Tagadhatatlan, hogy itt képviselők voltak, akik külföldről jöttek haza s akik megállapították, hogy azt a külföldi hitelt, amelyet a magyar kormánya szanálási törvényjavaslatok alkalmával haza hozott, sokkal előnyösebb feltételek mellett tudták volna megszerezni akár Angliától, akár Amerikatói, akár más külföldi államtól, ha itt demokratikusabb országra hivatkozhattak volna; a legmerevebb ellenállással találkozott a kormán}' és ministerelnök urat nagyon ridegen és keményen utasították vissza. (Szeder Ferenc: Ez nagyon balfelé kanyargás !) Ugy látszik, az igen t. kormány tagjai feltételezik rólunk, hogy mi nem tudjuk azt, mi történt, az érintkezéseknél mi szokott történni, és nem tudjuk azt, hogy akkor, amikor a világ két legnagyobb birodalmának kormánya ma mukásemberek kezében van, külpolitikai tekintetben ez milyen vonatkozásokkal jár. Például annak idején az angol kormány feje, Macdonald, csak annyit jelentett ki, hogy ő Briandnak terveit nem fogadja el és tanácskozásokra, konferenciákra sem hajlandó vele elmenni mindaddig, amig a Ruhr-kérdést meg nem oldják, mert nem járul hozzá Németország gazdasági tönkretételéhez. Es mi történt ? Választások előtt állott Franciaország és a francia választások alkalmával az történt, hogy a francia választóközönség azt a két politikust, akik világsikerhez juttatták a francia népet, akik megnagj'obbitották az ország területét, akik óriási erőforrásokat igyekeztek megszerezni a francia nép számára, azt a két politikust, akiket magyar nyelven szólva — itt ugy mondanák — mindenben igazoltak a politika tényei, hatalmuk tetőpontján — nem 00067-es koronánál — máról holnapra a legszégyenletesebb bukásban részesítette Miért? Mert nem lehet azt mondani, hogy Magyarország vagy egy állam Európában ugy élhet, hogy behunj^a a szemét struccmadár módjára és nincs tekintettel arra, ami a szomszéd államokban történik. Amint a francia közvélemény az angol közvéleményhez igazodott és ennek politikai következményei lettek, ugyanúgy Franciaországban olyan események következtek be, amely események óriási kihatással vannak Németországra, amelyek kihatással lesznek Magyarországra is és amelyek a magyar politikát is meg fogják változtatni. Például voltak többen a képviselő urak kő ül, akik az mondották, hogy Magyarországon az általános választójog kéidése intern ügy, belpolitikai késdé , amelybe nem lehet beleszólni és amelyet n bánts virág módjára nem engede t báitani a kormányzat. Ezzel >zeniben olyan konzervatív és feudális főúr, mint Apponyi Albert — igazán a he yzet sza'irája ez — kényi elén vit rámutatni arra, hogy az a demokrácia, amely miit sz vazás mellett tartja fenn maga; és százezreket és százezreket zár ki a politikai jogok gyakorlásából, olyan mint egy kék pántlikával ellátott kis bárányka, amelyei nem lehet komolyan venni, amelyet nem