Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

192 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi június hó 27-én, péntehen. En mint jó katholikus ember szomorú szívvel látom azt, hogy Nóvák, Batthyány, Sipeki Balázs, Széchényi és Glattfelder püspök urak után Pap Antal most már a hetedik, akit elüldöznek az utódállamok, még pedig Pap Antalt azért — és ez nagyon szomorú — mert ő a pravoszláv egyház terjedését nem akadályozta meg. A Szentszék egy olyan indokkal kisérte a püspökök eltávolítását, hogy az ö működésük ott botranyhivő és a hivők lelki élete követeli meg azt, hogy ezek onnan eltávolíttassanak. Sem a katholicizmusban, sem a földbirtokpoiitikában, sem általában a politikában nem szeretem a tartüllizmust és a szemíorgafást, mert rá fogják egy püspökre, vagy földmunkásra, vagy szocialistára, hogy botrányt okoz, ellenben a botrány ugy következik be, hogy amikor a püspök elmegy a görög katholikus községbe bérmálni, ott felfogadnak egy embert, (Zsirkay János: Egy Döhmelt!) egy "szabályszerint kiképzett Döhmelt, aki bekiabál a templomban a prédikációba és revolvert süt el, hogy botrányt támasszon. Ha ezt igy magyarázza a Szentszék és azt, hogy ilyen botrány történik, azzal torolja meg, hogy a püspök kénytelen otthagyni magyar hiveit és átadni helyét olyan embernek, aki nem törődik az ő lelki és az ő magyaros kultúrájukkal annyira, mint Papp Antal, ez nem egyéb, mint szavakkal való játék; nem egyéb, mint a lényeg megtagadása, kiforgatása. Emiatt a kormányt és annak követét vádolom, Nemes gróf urat aki a Vatikánban van, és a másik követet, aki a pápánál van. Nekik, miután látják, hogy valóságos hajtóvadászatot inditanak ellenünk a csehek és az oláhok, erkölcsi kötelességük lett volna ez ellen tiltakozni. Adó filléreinkből azért tartjuk őket ott, hogy minden eszközt megragadjanak arra, hogy a magyar papok kiüldözéséi megakadályozzák, hzt nem tettek meg, hanem engedték kiüldözni őket és engedték összejönni ezen a területen, Csonka-Magyarországon, ahol bizonytalan életnek teszik ki őket. De ettől eltekintve, most, amikor az elszakitott területeken elveszik iskoláinkat, amikor a közigazgatásnak nyelve az utód államnak nyelve, ami Kor ugy gazdasági, mint szociális téren elnyomják és kiirtják a magyarságot, amikor az életlehetőségnek minden eltelő forrását elvágják és betömik, csak egy maradt meg nekik, ami megmaradt Lengyelországnak ]80 esztendőn keresztül, ahol a cári kancsuka megölt ugj

T

an minden lengyel vonatkozást, de egyetlen helyre mégsem tudta betenni ostorát, a templomok és a kolostorok szentélyeibe. A lengyel fehér sas itt megsuhogtatta ragyogó szárnyát. A keresztény papok lettek volna hivatva arra, hogy megvédelmezzék a templomok szentélyében a kiüldözött magyarság megbántott hazafi^ágát és bátoritsák, buzditsák, megerősítsék, felvértezzék őket arra a n így küzdelemre, ameiyet gazdasági, pénzügyi és minden téren folytatniuk kell szegény rab testvéreinknek a győző hatalmak puskatusával szemben. Ezt az egyetlen erőt is, amely csak lelki vigasz, amelynek nincs közigazgatási szuronya, nincs alátámasztása nincs államhatalmi rezonja, amely csak inponderabilis lelki, etikai segitség és erőforrás, ezt is elszakítják tőlük, kikergetik a magyar papokat, hogy a magyarok ezt az egyetlen lelki támaszukat is elveszítsék. (Zsirkay János : Daruváry megint elmegy egy bankettre !) Lengyelországnak ha száz esztendőn keresztül talán dekadenciába esett is, de azért a világtörténelemnek nagyszerű eseteit szolgáltatta. Megmaradt a lengyel nyefv, a lengyel művészet, a lengyel zene és a lengyel irodalom." Ki csinálta ezt ? A papok, még pedig civil papok, írók és költők, zenészek, azután azok a papok, akik tényleg egyházi ruhában, formaruhában jártak. Ha a most elszakitott három és fél millió magyar testvérünket minden gazdasági támaszuktól megfosztják és még azt a lelki támaszt is elveszik szivüktől, ajkuktól és agyuktól, amelyet az egyházak nyújtanak, igazán nem marad más hátra, mint a nagyszerű halál, amelyet Vörösmarty Mihály a Szózatban jósolt meg a mag3

T

arságnak, de amelynek bekövetkezése ellen minden magyar embernek kötelessége tiltakozni. Én tehát a nuncius ur kommünikéjével szemben, melyet pedig a keresztény lapok minden megjegyzés nélkül adtak közre, elvártam volna, hogy ezeknek a lapoknak legalább oly erős a magyarságuk, mint a katholicizmusuk, azonban talán csak a Magyarságnak egyedül volt bátorsága arra, hogy a véleményét megmondja és a kommünikét kifogásolja, de a többi nem tette kritika tárgyává. Én e két érzésem, magyarságom és katholicizmusok között, amikor veszedelemben látom forogni, nem tudok különbséget tenni, de ha azt látom, hogy Magyarországon meg akarják menteni a katholicizmust, akkor a magyarságot is meg kell menteni, mert a magyarság nélkül nem ér semmit minden katholicizmus. (Zsirkay János : Ha jók a Péterfilléreink, akkor védjenek meg bennünket.) Itt kell rámutatnom egy másik dologra is. Azon az állásponton vag\ok — és itt a baloldalon ülő képviselőtársaimmal fogok vitatkozni, teljesen tárgyilagosan — hogy épen ugy, vagy talán még inkább, mint a keresztényszocialisták, a szociáldemokrata követel seknek 90° 0 át magunkévá teszszük. Amiként pl. Bajorországi} n az ottani fajvédő képviselők teljesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy felkarolták a munkáskérdést, elmentek a munkások közé, érdeklődtek minden ügyesbajos dolguk iránt, de nemcsak azért, hogy fogadatlan prókátoraik, hanem támasztékaik legyenek es a tudásuk által nyújtott fénysugarakat rendelkezésükre bocsássák, mi is azon az állásponton vagyunk, — és nem akarunk velük konkurrálni, veszekedni, hanem azt szeretnők, — hogy ha vannak is itt, mint ahogyan vannak nézetbeli különbségek, a szociális és a gazdasági kérdésekben egy utón haladjunk. Ugyanakkor, amikor szociális, gazdasági és pénzügyi téren ostorozzuk a kormányt, mert a munkabérek rosszak, és jelenleg oly nyomorult gazdasági állapotok vannak, hogy Magyarországon már meghalni sem érdemes és kivándorolni sem lehet, mert az idén csak 688-ban állapította meg az Egyesült Államok kormánya azt a számot, amely Magyarországról bevándorolhat, illetve (Zsirkay János: Sőt csak 408 ban!) akiket beenged Amerikába, ugyanakkor természetes hogy itt, az országban belül kell olyan szociális életet és olyan szociális lehetőséget teremteni, hog}

7 minden tisztességes magyar munkás, akár agymunkás, akár fizikai munkás, a maga becsületes keresetéből meg tudjon élni. Amikor ezeket a szociális elveket és tanlételeket hirdetjük és azt mondják, — amint ellenfeleink állítják, — hogy egy ragyogó ötlettel kisajátítottuk Marx programmját, de nacionalista dísszel látjuk azt el, ugyanakkor támadások érnek bennünket a katholikusegyház, néhány pap részéről. Ezt a támadást azért teszem szóvá, mert az egyik napilapban, Az Újságban azt mondotta, az egyik lelkészünk hogy az uj Koppányoktól, a kiknek nem kell Krisztus, hanem Hadúr és a pogány erkölcs, nerií a kereszténység megbocsátó és mindenkire kiterjedő szeretete, hanem a bosszú és megtorlás, óvakodni kell. Azután azt mondja : Nem elég, hogy ugyanazok, akiknek bűnéből ránkszakadhatott a bolsevizmus, hirdetik most már ádáz vakmerőséggel nap-nap ntán ordítva, vagy hipokrita szemforgatással és persze, nem a zsidó fajvédőkre értve, hogy kezdettől fogva ugy volt,