Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1924, amelynek ugyancsak rendelkezésére bocsátottunk már 2.8 milliárdot. AVárlok-utcában tervezett négy emeletes bérházának építésére és ahhoz méghozzá sem fogott. Általában az egész 50 milliárdos hitelkontingens már február l-én rendelkezésére állott az akcióba besorozott építtetőknek, sőt azt a könynyitést is meghoztuk, hogy nem számla ellenében folyósítottuk a megszavazott összegeket, hanem megfelelő garancia ellenében előre egy összegben.« Ezután a kellemetlenkedő ujságiró azt kérdezte, mi igaz abból, hogy a kormány a hátralékos építkezőkkel szemben kényszerrendszabályokhoz szándékozik nyúlni. Erre a hatalom szigorú őre ezl mondta : »Erről nincsen szó.« Megnyugtatta a nagyvállalatokat azzal, hogy tekintettel arra, hogy a vállalatok 1925 végéig kötelesek szállítani a rájuk kivetett lakásokat, igy csak akkor lehet megállapítani, hogy mely vállalatok és milyen, mértékben nem feleltek meg kötelezettségüknek Én az igen t. Nemzetgyűlés judiciumára és bölcs belátásra bízom annak az elbírálását, várhatja-e a kormányzat ilyen respektussal, hogy egészen elérkezzék az az időpont, amikor hivatalosan is meg fogják állapítani, hogy a törvényben precizirozott időn belül a megkívánt házakat nem épilették fel. Azután igy folytatja tovább az államtitkár ur {olvassa}: »Mi a mérlege tehát a budapesti építkezéseknek? Elég kedvező, mert egy év alatt 2C0O lakóházat építettek Budapesten, amelyet még az év végére beköltözhető állapotba is hoznak és ez azi jelenti, hogy 10000 embert juttatunk hajlékhoz « Itt meg kell jegyeznem, hogy azok, akik hiteleket kaptak és akik családi kis lakások építésére kapták ezeket a hiteleket, voltak azok, akik felépítették ezt a 10000 lakóházat, ellenben a többiek nem építettek. És ha most viszont méltóztatnak engem kérdezni, hogy mit gondolok, hova fordították a Ganz Villamossági Részvénytársaság és a Kereskedelmi és Hitelbank ezeket az összegeket, erre azt kell felelnem, hogy mivel nem fordították arra a célra, amelyre forditaniok kellett volna, egészen valószínű, hogy arra az egy helyre szállították, ahova Magyarországon majdnem minden ember szállítja a pénzét, elvitték a tőzsdére és a tőzsdén igyekeznek nyerészkedni Márpedig nem arra való az a pénz, amelyet a magyar állam kasszájából kaptak, hogy tőzsdejátékot folytassanak és igy nyerészkedjenek, hanem arra, hogy ezen a pénzen lakásokat építsenek és oldják meg a lakásnyomoruságot. (Zsirkay János : Megforgatták ! Akkor még koszt volt !) íme, tehát maga az államtitkár ur állapítja meg, hogy ezek a vállalatok nem építettek, sőt még hozzá sem fogtak ezeknek a palotáknak a felépítéséhez, de ugyanakkor meg is nyugtatja az érdekelt vállalatokat, hogy nem kell sietniök, mert hiszen őket mindaddig, amig a kérdéses időpont el nem érkezik, felelősségre nem fogják vonni. Ilyen körülmények között igazán kíváncsi vagyok, figyelemmel fogom kisérni és a nemzetgyűlésen majd kommentár tárgyává fogom tenni, hogy milyen lesz a nemzetgyűlésnek az álláspontja ezekkel az óriási mammut vállalatokkal szemben, hogyan fog a kormány velük szemben fellépni, milyen pénzügyi, büntetőjogi szankciókat fog velük szemben alkalmazni. Az eddigi tapasztalatok nagyon szomorúak és azt hiszem, most is meg fogunk győződni arról, hogy az igen t. kormány futni fogja hagyni ezeket a vállalatokat, Több oldalról felkértek, hogy a koldusbotra jutott életjáradékosok érdekében szót emeljek. Hivatalnokságom ideje alatt, amelyet a kultuszministerium III. ügyosztályában töltöttem, megismertem épen az irodalmi és művészeti élethez tartozó számtalan olyan egyént, akik minden vagyon nélkül, nagy kulturális értékek hátrahagyásával mentek el ebből az árnyékvilágból és akiknek hozzátartozóit a kormány a ministerinin javasát??' Junius hó 27-én, pénteken. 189 laíára, életjáradékban részesítette. (Zsirkay János : Pósa Lajosné ! — Lendvai István : Bartha Miklósné !) A köteles tisztelet, úgyis mint hivatalnokot, de ebben a kérdésben úgyis, mint képviselőt, arra kötelez engem, hogy ne említsem meg ezeket a nagy neveket, mert nagyon jól tudom, hogy a keresztény világban nagyon sokan szégyenlik azt a nyomoruságot. amelybe a legtöbbször nem önhibájukból, hanem mások hibájából kerültek ezek az emberek. Neveket tehát nem emlitek, de igenis felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ezeknek a koldusbotrajutott életjáradékosodnak a részére találjon valamilyen megoldást. Ezek most 40—50—60 ezer koronás illetméyeket kapnak vagy talán annak kétszeresét egyesztendőre, illetőleg egy bizonj

r

os részét három hónapra, ahogy ki szokták őket fizetni, de amit kapnak az valóban olyan jelentéktelen és csekély összeg, hogy igazán még arra sem elég, hog}' meg tudjanak halni belőle, meg temetési költségei ket sem lehet ezekből az életjáradékokból fedezni. Itt tehát a kormány részéről sürgős intézkedés szüksége forog fenn. Nem akarom, hogy önök nyugtalanul töltsék az éjszakáikat, és nem akarom, hogy párnáikon gyötrődések és lelkiismereti furdalások között hánykolódjanak, ezért nem olvasom fel ezt a beadványt, (Zsirkay János: Ok edzve vannak!) amelyet az illetők hozzám eljuttattak és amelyet minthogy gépírással van írva, valószínűleg több példányban készítettek el és több más képviselőtársaimnak is megküldték, de nyomatékosan felhívom, különösen a három pénzügyministe figyelmét arra, hogy ezzel a kérdéssel feltétlenül foglalkozzanak, hogy amikor az állami tisztviselők járandóságait aranyalapon kiszámítottak és ki is akarják fizetni, ne feledkezzenek meg -- minthogy ugy látszik, hogv megfeledkeznek, — a vármegyei, városi és községi tisztviselőkről sem és ne feledkezzenek meg az élet koldusairól, íryomorultjairól, az életjáradékosokról sem : juttassanak ezeknek is aranyalapon legalább annyi morzsát, amennyit egy tönkretett ország juttathat" azoknak az embereknek, illetőleg családtagjaiknak, akik erre rászolgáltak, akik ezt megérdemelték, de akik nem töltöttek állami munkásságban annyi szolgálati időt, hogy az után szabályszerű nyugdíjat kaphatnának. (Zsirkay János: Kállay ezeknek is azt mondja : ne legj^enek imperialisták !) Most rá kell térnem ana a kérdésre, amely legeslegközelebb áll az én szivemhez, a földbirtokreform kérdésére. Nagyon sajnálom, hogy ebben a pillanatban nem látom "itt benn a teremben az igen t. löldmivelésüg\i minister urat. aki pedig ilyen célzatú, hangú és tárgyú felszólalásaimat mindig megszokta hallgatni. Le kell szögeznem azt, — már az ígazságügyminister úrral is közöltem, — hogy én egyáltalában nem tartom olyan dekórumnak képviselői hivatásomat, amely neuem kellemes lenne és nincs Ízlésem szerint, hogy ilt állandóan interpelláljak és olyan hangnemben tár£y.ljam a kérdést, pláne konkrét esetek kapcsán, mely hangnem esztétikai szempontból kifogásolható és amely hangnemet csak azért ütök meg, mert nem tudom máskép felhívni a közvéleménynek, az országnak és az illetékes téiryezőknek figyelmét arra az igazságtalanságra, amely a törvény végrehajtása során a nincsteleneket éri, Itt van" a parlamenti almanachban az ominózus keresztény keresztyén, kisgazda, földmives és polgári párt programmja, amelyet ugy tettek be ide hivatalosan a Strum-fele országgyűlési Almanachba, mint a kormány hivatalos programmját, amelyet Lendvai István képviselőtársam egy szenzációs interpelláció keretében ismertetett. Ennek a programúinak nem egy pontjában, hanem több pontjában foglaltatik és targyaltatik a földbirtokreform. Igy például azt mondja: »Kívánatos, hogy NAPLÓ XXV. -