Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

188 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. A hivatalos kimutatás szerint olyan kevésről volna j tulajdonképen szó, — nem milliárdokról és milliár­dokról, — hanem kívánatos volna, ha egy magasabb illetménytáblázai állapíttatnék meg és én végtelenül csodálkozom ugy az igen t. kormányelnök úron, mint a népjóléti minister úron, hogy ők nem tűd­iák annak jelentőségét, hogy egy háború, két for­radalom és kommün után mit jelent az, a válságos idők rokkantjait és nyomorultjait ilyen fizetésekkel kielégíteni, amely fizetések csak a humor birodal­mába valók, mert hiszen ha az egy hónapra szóló illetményét valaki megkapja, egy nap alatt kell, ho y elköltse egész illetményét, ha egy nap jól akarnak lakni, (Erdélyi Aladár: Most száz száza­lékkal emelik !) Ha én akár Franciaországra, akár Angliára, akár a legyőzött Németországra hivatko­zom, mindenütt azt fogják tapasztalni, hogy min­denütt a legmesszebbmenő jóléti elbánásban része­sítették azokat, akik a világháborúban résztvettek. Különösen Angliára hivom fel az igen t. kormány figyelmét, amely ország például kimondotta, hogy földreformot csinál és a földreformnak minden előnyét kizárólag azoknak a férfiasnak tartja fenn és azoknak biztosítja, akik a világháborút végig­harcolták. Ugyancsak ilyen intézkedések történtek a győz­tes Franciaországban is, ott nem is egy pakli gyu­fával, nem jelentéktelen összegekkel, nem egy kiló vagy másfél kiló hus árával fizették ki ezeket az embereket, hanem olyan értékkel, olyan összeggel, amely alkalmas arra, hogy a valóban megrokkan­tak valóban meg tudjanak élni belőle. Ez csak arra való, hogy eszébe juttassa az embernek egy világhírű francia leslő kepét, amely a kommün alatt ki volt állítva Budapesten, amikor összeszedték ezeket a kepéket. 1871, ez volt a festmény címe és ábrázolt egy francia katonát, akinek eg} T ik lába hiányzik s kezében egy sipládát tart. Annak a kép­nek levegője és hangulata olyan komor, olyan szomorú volt, hogy minden kommentár nélkül meg­érezte a még nem francia is azt, micsoda tragédia van abban, hogy a legyőzött Franciaországnak akkora óriási járandóságokat kellett fizetni Német­ország számára. Nem adhatott téllábu hadirokkant­jának mást, mint botot és sipládát a kezébe. (Yanczák János: Itt meg kap egy koldustarisznyát meg egy botot ! — Lendvai István : A rokkant ban­koknak adtak minden hitelt ! — Erdélyi Aladár : Most van épen tárgyalás alatt és lOO/o-ról van szó 1 — Zsilinszky Endre : Mi meg fogjuk szavazni ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Egyelőre lOO'Vo, majd lesz több is ! - Zsilinszky Endre : Az is nyomorúság i — Szabó István [nagy­atádi/ föl dinivel ésügyi minister : Tudom, elismerem. —- Zsilinszky Endre : Legeslegelől, még a tisztvi­selők előtt kellett volna ezeket kielégíteni! Szeder Ferenc: Hazugságokkal áltatják már a háború óta a rokkantakat. — Pikier Emil : Van itt pénz elég, csak onnan kell venni, ahol van !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak I Kiss Menyhért : A népjóléti ministeriumról lé­vén szó, utaltam már arra . . . (Szabó István [nagy­atádi ) földmivelésiigryi minister : Csak onnan ve'sz­szük, ahol van ! — Pikier Emil : De nem eleget ! — Szabó István [nagyatádi) földmivelésüg-yi minis­ter: De ahol nincs, onnan nem vehet senki!) Mél­tóztassék megengedni, hogy közben én is elmond­jam gondolataimat. A népjóléti minisSeriumról lé­vén szó, arról a ministeriumról, mely olyan forgal­mat visel a homlokán, amely valósággal* nincs rea­lizálva Magyarországon, át kell térnem most már egv konkrét adattal ismét arra a másik nagy égő sebre, amelyet lakáshivatalnak és lakásellátásnak neveznek és az önök figyelmét fel kell hívnom a múlt esztendőben a nemzetgyűlés előtt lefolytatott ama tárgyalásra, melyet a budapesti lakásépítésre vonatkozólag folytattunk le, ahol az igen t. kor­'•.. évi június hó 27-én, pénteken. I nr.'ny előzékenységéből a népjóléti ministerium megnyitotta az állam pénztárait a budapesti pénz­intézeteknek, nagybankoknak és nagyvállalatoknak vezérigazgatói előtt és igen jelenteken} 7 , óriási ösz­szegeket engedett át építési célokra azzal az indo­kolással, hogy máskép Budapesten az építkezések nem kezdődhetnek meg, csak abban az esetben, ha jegyintézeti hitelek állanak kellő mennyiségben rendelkezésre. Már akkor igen t. kisgazda képviselőtársaim, rámutattunk mi, akik nem járunk csizmában és nem vagyunk tényleges kisgazdák, csak ugyanilyen apáknak méltatlan gyermekei, arra, hogy önöknek erkölcsi kötelességük volna a kormánynak Buda­pestet favorizáló ezzel a javaslatával szemben azt mondani, hogy mindaddig amig Magyarországon a házhelyhez juttatott munkások, kisgazdák és kis­emberek nem kapnak jegyintézeti támogatást, hogy érte anyagot vásárolhassanak, faanyagot szerez­hessenek, hogy lakásaikat felépíthessék, a buda­pesti bankigazgatónak jegyintézeti hitel nem állhat rendelkezésére. Ez egy olyan erkölcsi tétel, hogy ezt el kellett volna fogadni, mert ha Magyarorszá­gon valaki épilhet épületeket, akkor természetesen jegyintézeti hitel nélkül elsősorban a budapesti nagyipari vállalalatok, nagy üzemek és budapesti nagy bankok tehetik ezt meg. Természetes, hogy ezt nem kell magyarázni, mert hiszen az érték náluk van, mert hiszen a magyar korona Buda­pestről intézett leromlásának óriási jövedelmét a magyar bankok, a magyar bankvállalatok felezték le, mert a háborúnak konjunktúráját és a forradal­maknak gazdasági és pénzügyi konjunktúráját ki­zárólag ezek a nagy vállalkozások szedték le és ezek a nagy vállalkozások gyűjtötték össze trezor­jaikban. Ezzel szemben ott áll a nincsteleneknek, mezitlábosoknak, kisembereknek és kis exiszten­ciáknak egész tömege, mondhatom milliói, akik semmifele, se erkölcsi, se anyagi támogatást lakás építésekre vagy más dolgok megszerzésére nem kaptak. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Az igen t. túloldal ama tagjai, akik mondom születésüknél, vérségüknél és foglalkozásuknál fogva meg kellett volna, hogy érezzék ennek a kérdésnek szociális jelentőségét, nem érezték meg. (Kuna P. András : Nagyon is éreztük azt !) De nem szavaztatok András! Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóz­tassék figyelemmel lenni arra, hogy a képviselő urak egymást itt, mint képviselő urak szólíthatják csak meg ! Kiss Menyhért : Igen t. kén viselőtársam, ennek a kérdésnek jelentőségét, a falunak és agrár társa­dalomnak és agrár érdekeltségnek ezt az óhajtását, ezt a kívánságát nem érezték meg. Igenis létrejött ez a törvény és most, hogy áll a törvény végre­hajtása. Bátor leszek felolvasni annak a minis­teriumnak egyik vezető államtitkárja nyilatkozatát, hogy az önök által megszavazott milliárdok és milliárdok hova fordíttattak és hogy épültek-e ezek­ből a milliárdokból Budapesten házak épültek-e vagy nem? Mit mond a kérdéses államtitkár ur'7 Azt mondja (olvassa) : »Megfelel a valóságnak az, hogy igen nagy vállalatok elkéstek az építkezések­kel. így járt a Ganz-gyár, amelynek már megtörtént a besorozása 62 lakás építésére és engedélyeztünk is e célra 3.3 milliárdot a Fidér-utca és az Ezrenes­utca sarkán tervezett öt emeletes bérház épít­kezéséhez. (Zsirkay János:„És a nincstelenek nem kaptak egy fél fillért sem ! Ok gyúrták volna maguk a téglát, csak adott volna nekik az állam egy pár ezer koronát, de még ennyit sem kaptak !) hozzá sem ,fogott. Áll ez a Magyar Pesti Kereskedelmi Bankra is,

Next

/
Thumbnails
Contents