Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

12 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924, volna, mint más hadviselő országokban, a Hinterland itt is kitartott volna. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek csendben maradni. (Farkas István : Az Adrián a flottát átadták október 28-án. A fővezér ur adta át!) Ami elmúlt, elmúlt, ez igaz. Azonban ugy látom, hogy ha valaki itten nem antimilitarista, hanem szinte szemérmetes szentimentalizmussal meri magát pacifistának vallani, vagyis aki arra törekszik, hogy a világbékét szinte intézményesen biztosítsa, hogy a népek közötti súrlódási felületeket letompitsa, kicsiszolja, hogy az egyes államok között az ellentéteket ne szuronnyal, fegyverrel, hanem békésen intézzék el, azt nálunk, Magyarországon, amint tapasztaltuk Giesswein t. képviselőtársunknál, aki az egész életét ennek az eszmének szentelte és akit, bár nem volt a mi pártunk embere, tiszteltük, becsültük ezért, valósággal gúny tárgyává tették egyesek és sokszor láttuk, hogy itteni felszólalásait, mikor ezekről a témákról beszélt, a túlsó oldalon gúnyos mosollyal kisérték. Én tehát a mai viszonyokért való felelősséget illő tisztelettel elháritom magamról és pártomról, (Kima P. András : A legkönnyebb !) hanem teljes egészében önök felelősek mindazért, mi itten van. Annál is inkább felelősek, mert ha végigtekintünk a többi háború-vesztes országokon, látjuk például Ausztriában és Bulgáriában, hogy ha a bajokat nem is heverték ki egészen, ugy a közszabadságok, mint a gazdasági konszolidáció terén mennyivel előbbre jutottak, mint Magyarországon ! (Csontos Imre : Nem nyertek ott annyit a siberek, mint itt !) Ki tehet erről ? (Farkas István : A maguk védőszárnyai alatt sibolnak ! — Sándor Pál : Onnan tenyésztik a protekciót és a panamát I — Csontos Imre : A maguk fajából volt ! Kevés keresztény ember volt ott ! — Propper Sándor : De házi keresztény sok van ! — Kuna P. András : Házi zsidó is sok van ! — Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán. Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés ! A szanálási törvényjavaslat alkalmával elmondott beszédemben rámutattam arra, hogy az nem nevezhető szanálásnak, amikor tisztán az ország pénzügyeit akarja egy kormány rendezni, t. i. a fiskus érdekeinek a szempontjából. Szanálás az, ha itt a kereseti lehetőségek megvannak, ha a lelkek nyugalmát állítjuk helyre, ha a gazdasági élet feltámad. (Bogya János : Ez a beszéd legalkalmasabb erre.') Elnök : Bogya képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Propper Sándor : Nem azért van az egységes pártban, hogy csendben maradjon Î) Propper képviselő urat is kérem, méltóztassék ezt megszívlelni magára nézve is. Pikier Emil : Smith Jeromos népszövetségi főbiztos ur a maga részéről szórói-szóra azt mondja, amit én mondtam. T. i. jelentésében az van, hogy egyetlen pont van csupán, amely kősziklaként mered a haladás útjába és ezek a hiányzó kereseti lehetőségek, a munkabérek és általában a dolgozó emberek életstandardjának a kérdése. Nem volna most már sok értelme a rekriminálásnak és azt bolygatni, vájjon a múlt idő pénzügyi politikája helyes nyomon járt-e akkor, amikor az ország pénzügyi konszolidálásának, ami egyébként a kölcsön nélkül úgysem következett volna el, egyetlen lehetőségét, a tisztviselők és a munkásosztály súlyos megterhelésében, vagyis a bérek és a fizetések leszorításában látta. Tehát Smith főbiztos ur is azt mondja, hogy itten a kormány gazdasági politikája abban kulminál, hogy a tisztviselőket és a munkásosztályt valósággal arra akarta kényszeríteni, hogy életstandardját a nyomorúság fokáig szállítsa le. Azt is mondja továbbá, hogy a helyzet rendkívül súlyos és mindaddig, amig a tömegek és a dolgozó emberek megélhetési leheévi június hó 18-án, szerdán. tősége tekintetében itt komoly intézkedések nem történnek, a szanálás hiábavaló és csődöt fog mondani. Szóval nemcsak mi szociáldemokraták állapítjuk ezt meg, hanem megállapította Smith főbiztos ur is. Ebből az is kitűnik, hogy az ő véleménye szerint is a gazdasági politika körül ezen a téren súlyos mulasztások terhelik a kormány lelkiismeretét. Hogy a közvélemény és egyáltalában nemcsak a munkásság, hanem a polgárság is, hogyan itéli meg a kormány szociális politikáját, erre nézve bemutathatnék egy egész csomó levelet. Véletlenül itt van nálam egy levél, amelyet ma kaptam a postán és amelyet — amint mondja — egy előkelő keresztény asszony irt alá, aki azért maradt anonim, mert fél a következményektől. Ez az asszony panaszkodik a háziurak garázdálkonása ellen és hivatkozik arra — erre egyébként már több konkrét eset van, — hogy a lakásrendeletnek van egy pontja, amely azt mondja, hogy ha a lakó nyolc napon belül nem ellenzi a háziúr által vele közölt alapbér megállapítását, ellenfelszólamlás, reklamáció nincs, ez az aranyparitásos alapbér azután mérvadó, a jövő házbér szempontjából. Az a primitív munkásember, akinek sok ezerbajos dolga van, aki a létért való küzdelem tengerében valósággal elmerül, nem igen tartotta magát ehhez a paragrafushoz, nem is ért rá azzal ugy foglalkozni, mint az a nagyobb intelligenciájú polgár, aki inkább ráér vagy aki inkább kiismeri magát a lakásrendelet útvesztőjében és gondoskodott arról, hogy esetleges kifogásait nyolc napon belül, érvényesítse. Azok a munkások azonban, akik ezt elmulasztották, ki vannak szolgáltatva a háziúr kénye-kedvére és ebből rettenetes katasztrófák származnak, mert olyan lakásokért, amelyekért békében 500—600 vagy 800 aranykorona bért fizettek, a háziurak most — tisztelet azoknak, akik ezt nem tették — 1200—1400 aranykoronában állapították meg a bért. Igen sok ilyen háziúr van, és igy a munkások nem tudják most, mit csináljanak. Határozottan szükség volna arra, hogy a népjóléti minister ur ezen segítsen és a lakásrendeletnek ezt a pontját olykép módosítsa, hogy ezt a határidőt tolja ki. T. Nemzetgyűlés ! Ebben a kérdésben, a lakók és a háztulajdonosok közötti viszony tekintetében ez a lakásrendelet nemhogy tisztázta volna a szituációt, amely eddig is elég zavaros volt, hanem olyan homályosak, olyan kétértelműek a paragrafusok, valósággal gummielasztikum módjára kihúzhatók és összehúzhatok, hogy tényleg a háztulajdonosok kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva a lakók. T. Nemzetgyűlés S A faj fedő képviselőtársak egyik orgánuma, a Szózat ma ildomosnak és helyesnek látja, hogy az én csekélységemet is belekeverje egy ilyen ügybe. Ez az én magánügyem, amely nem is tartozik a nemzetgyűlés elé. T. i. azzal vádol engem a Szózat, hogy zsidó-szolidaritásból a zsidóvallásu háziurral szemben kímélettel jártam el. (Zsirkay János : Az Esti Kurir után irta meg !) Ez nem áll ; mert nemcsak hogy szolidaritást nem vállalok vele, nemcsak hogy eljártam ellene, hanem nálam egyáltalában nincs sem zsidó szolidaritás, sem keresztény szolidaritás, csak emberi szolidaritás van, aki csirkefogó gazember, az ellen el kell járni annak rendje és módja szerint. (Helyeslés a balközépen.) Szükségesnek tartottam ezt kijelenteni, többet nem is beszélek erről a kérdésről. T. Nemzetgyűlés ! Saly Endre t. képviselőtársam tegnap már rámutatott a munkanélküliség kérdésére, ennek megoldatlan voltára és akkor egyik közbeszóló t. képviselőtársam a túloldalról a munkakerülőkre utalt, hogy a munkanélküli segélyek rendszeres törvényesitése a munkakerülőknek