Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 13 ad alkalmat arra, hogy munka nélkül is ideig-óráig tengethessék életüket. Nem a munkakerülők segélyezéséről beszélünk, hanem olyan munkanélküliek segélyezéséről, akik akarnak dolgozni, de a rossz konjunktúra, a rossz gazdasági viszonyok folytán munkához není jutnak, bár munkára jelentkeznek. (Graeűl Jenő : Nem kapunk embert!) A többi európai államok mintájára — akár tetszik ez Graefíl t. képviselőtársamnak, akár nem tetszik — ez szociális kötelessége a kormánynak. Ez a tömegek forradalmositásának megelőzésére a legjobb eszköz ; mert a munkanélküli ember, aki éhezik és koplal, — ezt t. képviselőtársam is be fogja ismerni, — sokkal inkább hajlandó kilengésekre, viszont kevébé hajlandó az, akinek tele van a gyomra, vagy ha nincs is tele, de az éhhaláltól legalább is meg van mentve. T. Nemzetgyűlés ! A munkanélküliség ügyében a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kereskedelemügyi minister urat, hogy önhibájukon kivül munkanélkülivé vált munkások és alkalmazottak munkanélküliség esetére való biztosításáról munkanélküli segély-pénztárak szervezéséről három hónapon belül törvényjavaslatot nyújtson be.« (Csontos Imre : Sáskahajtásért 75.000 koronát fizetett nálunk a város 1 Aki nem szeret dolgozni, Pestre szalad, itt van rakáson ! — Farkas István : Majd a lakatosokat és nyomdászokat elküldik sáskát irtani I Elég sáskajárás van a kisgazdapártban, tönkreteszik az országot ! Elég sáskajárás maga is 1 Megsínyli ez az ország I) Elnök : Csendet kérek Î Pikier Emil : Azok a munkanélküli munkások, lakik Budapest környékén laknak és be akarnak jönni a fővárosba, hogy munkaalkalmat keressenek (Kováts-Nagy Sándor : Ne ide, hanem lefelé a Tisza felé jöjjenek i — Farkas István : Ne legyenek ennyire korlátoltak 1 Ha nem ismernek szociális problémát, legalább ne vitatkozzanak róla ! Szégyene ennek a nemzetgyűlésnek, hogy egy európailag ismert szociális problémáról nem lehet beszélni I — Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Figyelmeztetem Farkas István képviselő urat, hogy nincs joga most szólani 1 (Szeder Ferene : Fogalmuk sincs róla ! — Rothenstein Mór : Az emberek nem akarnak tanulni i — Sándor Pál : Minek nekik tanulni ? — Farkas István : Vannak, akik nem tudnak egyáltalában tanulni !) Ismételten kérem Farkas képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Pikier Emil : Nincs útiköltségük arra, hogy a helyiérdekű és a villamos vasutakon bejöjjenek a városba, órákon keresztül kénytelenek gyalogolni, jóllehet cipőre sem telik és elszakítják amugyis rongyos cipőjüket. Ennélfogva a kormánynak kötelessége volna gondoskodni arról, hogy azok a munkanélküli munkások, akik Budapest környékén laknak és be akarnak jönni a fővárosba, hogy munkaalkalmat keressenek, legalább mérsékelt áru jegyeket kaphassanak a helyiérdekű vasutakra és a villamosokra. Erre vonatkozólag is bátor vagyok egy határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) ; »A nemzetgyűlés utasítsa a kereskedelemügyi minister urat, hogy a Budapest-környéki munkanélküli munkások számára a helyiérdekű villamosokon és a Máv. vonalain mérsékelt áru viteldíjat állapitson meg, amit igazolt munkanélküli munkások- és alkalmazottaknak idevonatkozó rendeletben biztosítson, hogy munkakeresés céljából a fővárosba jöhessenek.« T. Nemzetgyűlés J Lendvai képviselő ur a minapi interpellációjában szóvátette azt a programmárulást, amelyet az egységes párt és a kormány a saját programmjával követett el. (Lendvai István : A Tutánkámen-programmot már nem is ismerték meg !) Igaz, hogy az egységes pártról egyes közbeszóló képviselő urak arra hivatkoztak, hogy az a programm nem az egységes párt programmja, hanem egy régebbi álomvilágból származó délibáb, amelyet nem ismernek el magukénak. Én utána jártam a dolognak és megállapítottam, — Lendvai képviselőtársam figyelmét ugy látszik, kikerülte, — hogy ez az úgynevezett Nagyatádi—Rubinek-programm, melyet ketten csináltak, mint a kisgazdapárt programmját, szóval nem az egységes párt, hanem a kisgazdapárt programmja. Itt Csontos képviselő ur igenlőleg bólint a becses fejével. (Derültség. — Csontos Imre : Azért bólintok, mert tudom, hogy a képviselő ur mennyire ismeri a szegény földmives ember dolgát 1) Nem tudom, hogy miért bólintgatta a fejét, azt hittem, hogy helyesli, hiszen ugy tudom, hogy ön is kisgazda. (Farkas István : Dehogy kisgazda ! Malmos I Mű-kisgazda !) Ha ön ugy beleolvadt az egységes pártba, mint a cukor a kávéba, ez lehet ; de a cukor megtartja az édességét, ha bele is olvad a kávéba. (Lendvai István : Ő is édessé teszi Bethlennek az uralmat ! — Derültség). A kisgazdapártnak sohasem bocsátható meg az a bűne, hogy a régi munkapárt maradványaival összeszűrte a levet és saját programmját elárulva, a régi munkapárt reakciósszárnyának, — mert voltak ott liberális emberek is, de volt egy nagy reakciós szárnya is — ennek a legreakciósabb szárnyának politikáját tette magáévá, magukévá tették a jelenlévő kisgazdapárti t. képviselő urak is. (Zsirkay János : Nem tették magukévá Î Tiltakoznak ellene a folyosón ! — Derültség, balfelöl és a szélsőbaloldalon). T. Nemzetgyűlés ! Már az előttem felszólalt Szakács Andor igen t. képviselőtál sam is beszélt arról, hogy a kisgazdapártnak sarkalatos követelése volt az általános, egyenlő és titkos választójog. (Lendvai István : Ugy van ! Nyomtatásban van I) A kisgazdapárt a magyarországi parasztság pártja ; nem szégyen ez a »paraszt« kifejezés, hiszen Bajorországban is Bajerische Bauernparteinek nevezik magukat a bajor kisgazdák. A kisgazdapárt hozzájárult tehát ahhoz, hogy azok, akiket ő képvisel, ha kisemberek, ne választhassanak azért, mert még nem elég érettek a választójogra, még nem elég intelligensek, még nincs elég politikai judicium bennük. (Farkas István : Ezt mondja Csontos bácsi Î) Ha egy szocialista mondaná ezt, akár röpiratban, akár a Népszavában megírná, akkor a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt indítanák meg ellene az eljárást. Ez az általános, egyenlő, titkos választójognak megtagadása a magyar nemzet egy nagy rétegétől és legértékesebb rétegétől, mert akik itt dolgoznak : azok a munkások és a parasztok ; épen tehát a munkásrétegek nagy részétől és a kis parasztságtól s a mezőgazdasági munkásoktól vonják el a választójogot, és azoknak is, akiknek megadják, csak fiktív módon adják meg. Mert ha a szavazatot nyiltan le kell adni, akkor az agyonterrorizált, megfélemlített kispolgár nem adhatja ugy le a szavazatát, mint ahogyan a szive diktálja. Erre vonatkozólag Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk emiitette meg, hogy egy angol konzervatív politikus megkérdezte tőle : igaz-e, hogy amikor Magyarországon a választó szavaz, meg kell neki mondania a jelölt nevét, akire szavaz. Egészen horribilis, szinte tragikomikus dolognak tűnik fel Angliában, hogy ilyesmi lehetséges. Én rektifikálni akarom Lendvai képviselő ur szavait ; a programmárulás tényleg nem az egész egységespártot terheli, mert azok a képviselő urak, akik a munkapárthoz tartoztak, nem árulták el programmjukat, azok mindig reakciósok voltak, reakciósok most is és reakciósok maradnak a jövőben is. Akik elárulták programmjukat, azok az úgynevezett kisgazdaképviselők, az egy-