Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. déseiből gyöngyöződött ki, vérből és könnyből született, de ez az eszme kezd kifakulni a lel­kekből. Miért 1 Mert hiányzik a kormány ré­széről a rettende That, a megváltó cselekedet, (Ugy van! TJgy van! a baloldalon) a keresz­tény, tehát szociális, a szociális, tehát keresz­ténypolitika. Az indemnitást nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és balközépen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Nemzetgyűlés! Griger Miklós t. barátomnak a szocializmussal kapcso­latban mélyen .iáró és az életből vett tapasz'iia­latai alapján kifejtett bölcs beszédét a magam részéről minden tekintetben aláirom és remé­lem, hogy nemcsak magam, hanem a t. túloldal is azon az állásponton van, amit Griger Miklós beszédében megdönthetetlen abszolút igazságok alapján itt kifejtett. Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek ma­gára az indemnitásra. (Halljuk!) Az ország: közvéleménye aggódva figyeli, hogy a szanálási törvény a kivitelben miként fog beválni. Nagy szomorúsággal állapitom meer, ho^y a szanálási törvény első súlyos kö­vetkezménye a köztisztviselőket érte, érte pedig olyan mértékben, amilyen mércékben nem re­méltük, nem vártuk, mert az ő reménységeik, várakozásaik messze felette voltak azoknak a ma előttünk fekvő eredményeknek, melyeket a szanálási törvénnyel kapcsolatban a kormány a tisztviselők részére biztosit. A tisztviselői kar azt remélte, hogy amikor a szanálási javaslat törvénnyé válik, s mikor ennek kapcsán az ország abba a helyzetbe jut, hogy a teljesitő képességében megerősödik, ők is abba a helyzetbe fognak jutni, hoery a hosz­szu, siralmas nélkülözések után végre jobb esz­tendők következnek, amely jobb esztendők al­kalmasak lesznek arra, hogy kulturemberhez méltóan, hogy megfelelően, hogy társadalmi állásukhoz képest tűrhető életet folytathassa­nak. A legnagyobb mértékben sajnálom, hogy ez be nem következett, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és balközépen) de meg tudom ér­teni, mert amikor a kormány 650 millió koro­nát kontemplált arra, hogy az országot bajai­ból kisegítse, s mikor — nyilvánvalóan rajta kívülálló erők következtében — ezt a kívánsá­gát 450 millióra mérsékelte, kétségtelen, hogy ezt a lépést ujabb és ujabb kiadási tételek tör­lésével tehette csak meg, mert hiszen az ország teljesitő képessége úgyszólván a kimerülés előtt állott; az adók további emelésével nem jöhetett, amikor pedig utolsó lépésként kény­telen volt 250 millió aranykoronában megálla­podni, kétségtelenül megint csak egy olyan tnabb kiadási tétel törlésére szorult, amely el­sősorban a tisztviselőket sújtotta. Tehát a tisztviselők az első áldozatai annak, hogy a kormány kénytelen volt ezt a 250 millió koronát elfogadni, mint szanálási főösszeget. Nagyon szomorú, hogy ezzel a kér­déssel kapcsolatban nem egyszer látott nap­világot a lapokban — de a közvéleményben is az a hír, — hogy 20 milliót kellett a tisztviselők fizetéséből törölni. Később ez a 20 millió 17 millióra csökkent, de megmaradt a közhiede­lemben, hogy a kormány olyan módon csök­kentette a költségeket, hogy a közalkalmazot­tak megélhetésétől vont el 20 milliót, hogy ilyenmódon a 250 millióval valamiképen meg legyen kezdhető a szanálási periódus. Ugy ve­szem észre, hogy Mr. Smithnek sem sikerült NAPLÓ xxv. évi június hó 26-án, csütörtökön. 145 Genfben jobb belátásra bírni a népszövetséget, mert visszatérése alkalmával nem tudta hozni azt, amit igen sokan vártak, hogy a népszövet­ség hajlandó lesz utólagosan ennek a 20 millió­nak a kiadások közé való felvételét engedé­lyezni. Vigasztalanná vált tehát a tisztviselők helyzete, mert az állam teljesítőképessége, ugy látszik, nem terjed tovább azon összegnél, mint amit a főbiztos a maga részéről is elfogadott. Ez a főösszeg adva van, a megoldásnak ezen főösszeg keretében kell tehát végrehajtatni. Nem lehet hát mást tenni, mint ennek az összegnek megosztását a szociális igazság sze­rint elvégezni. Nem tartom szerencsésnek a mélyen t. kor­mánynak azt a tarifáját, helyesebben mondva fizetésig táblázatát, melynek alapján ezt a ren­delkezésre álló főösszeget elosztani akarja. Végtelenül sajnálatosnak tartom, hogy amidőn 50% körül mozgó aranyparitásos fizetésről be­szélünk, akkor a kedvezményes ellátás váltsá­ga teljesen töröltetik, mert méltóztatik tudni, hogy az a kedvezményes ellátás természetben járt a tisztviselőknek; ez a természetben kijáró illetmény aranyparitáson felüli értéket képvi­selt, míg az a^ tény, hogy ez most átalakul készpénz fizetéssé, tehát az aranyértéknek cca a felévé, nagy mértékben lecsökkentette ennek értékét, ami súlyosan és fájdalmasan érinti a közalkalmazottakat. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy amikor a kedvezményes ellátás váltságáról beszél az állam, a maga részéről konstruált ön­kényes szorzószámokkal dolsrozik. Teljesen lehetetlen dolognak tartom, hogy amikor meg­élhetésről van szó, teoretikus számokkal jön a üénzügyi kormány és nem a gyakorlati élet­ből veszi azokat a szorzószámokat, amelyek közkeletűek. Hogy csak egy kirivó példát em­lítsek : az áprilisi kedvezményes ellátás össze­gét az akkori pénzügyminister ur kisebb ösz­szegben állapította mes*, mint a márciusi volt, holott ugyanabban a hónapban hivatalos meg­állanitás szerint a drágulás 10.3 százalékkal emelkedett. Ilyen szorzószámoknak erőszako­lása még nagyobb kedvetlenséget okoz és nem felel meg semmikénen annak a célnak, amelyet pzolsrálnia kell, mert hiszen a cél az, hoffv a kedvezményes ellátás megváltási összesre ekvi­valens legyen azzal, amit megváltani hivatva van. Ilyen szorzószámok konstruálásától kell ez alkalommal is félnünk, s mikor orvé célzok, értem elsősorban ezt a fizetési tabellát. A. fize­tési tabella iíren kicsiny összeggel indul. Ebben a kérdésben abszolút lojális vagyok és én. aki közgazdasági kérdésekkel foglalko­zom, érzem és tudom, hogy ahol nincs több fe­dezet, ott valamiképen meg kell érni azzal a fedezettel, amely rendelkezésre áll. Azonban ezt a fedezetet én abszolút igazságosan kivá­nom elosztani és ebbe a fedezetbe nem kívánok semmi olyan momentumot belevinni, amely csalódást jelent. Csalódást jelent az, ha kiin­dulok egy 74 aranykoronás minimummal és ezzel szemben nem alkalmazom a valódi arany szorzószámot, hanem alkalmazok eery annál ki­sebbet. A mélyen t. kormány mindig abban a hibában szenved, hoery nem a gyakorlati élet­ből veszi a. szorzószámot, amely az adásvétel­ben állandóan és minden nap megnyilvánul, hanem mindig egy konstruált számmal dolgo­zik. Amikor ma tndiuk, hogy az arán y szorzó­szám valamivel fölötte áll a 18 ezernek, akkor teljesen érthetetlen, hogy a kormány 16800-as szorzószámmal állapítja meg a fizetéseket : hi­szen akkor teljesen mindegy, hogy mi a ki­21

Next

/
Thumbnails
Contents