Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

144 A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. lés !) De abban a pillanatban, amelyben a kormány a titkos szavazást elejtette, leesett szememről a hályog- és ellenzékbe mentem, igen tiszteletreméltó barátaim kapacitálása ellenére, mert egy percig sem ringattam magamat abban a reményben, hogy a kormány a szociális bajokon segíteni fog. Mert szociálpolitikai teóriákat lehet felállitani, lehet azokat hirdetni is, de szociálpolitikát — szociális választójog nélkül csinálni, szociális reformokat e nélkül a gyakorlati életbe átültetni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! à bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem is csalódtam. (Meskő Zoltán : Bár csalódtál volna !) A kormány szociálpolitikája nagyon vérszegény és igen messze áll a »minél többnek, minél több jólétet« szociális elv megvalósításától. (Pikier Emil : Mennél többnek kormányfőtanácsosságot, ez most a szociálpolitika ! — Felkiáltások jobb felől : Az nem kerül pénzébe az országnak ! — Drozdy Győző : De akik azok lesznek, azoknak igen ! — Zaj.) A kormány nem csinál olyan szociális politikát, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely, ha nem is tud kielégíteni mindenkit, de legalább kiveszi a tömegek lelkéből azt a fulánkot, azt a tudatot, hogy azok, akik kedvező gazdasági helyzetben A'annak, azt önzőén élvezik ; hogy a modern gazdagok csak olyanok, mint a bibliai bársonyba-biborba öltözött, minden nap fényesen lakmározó dúsgazdag volt, aki Lázárt nem vette észre. Ha a kormány a kormányzat minden ágában demokratikus és szociális politikát folytatna, ha a ministerelnök ur nem Weisz Manfréd érdekében (Ugy van! Ugy van! a balközéven.) vetné közbe befolyását, hanem mondjuk az én választóimnak, a csornai földigénylőknek érdekében, akiknek a községtől 12 kilométer távolságban jelöltek ki földet, — de ezt nem teszi a ministerelnök ur, mert tegnap figyelmébe ajánlottam ezt a dolgot és akkor azt mondotta nekem, hogy beszéljek herceg Esterházyval, mintha talán nem tudnék könnyebben beszélni a Dalai Lámával, mint herceg Esterházyval ! (Derültség. — Ugy van ! Ugy van ! a balközépen. — Pikier Emil: Olyan fene nagy ur az, hogy azzal nem lehet beszélni? —Barthos Andor: Bizony nagy ur. Még* az apja is az volt! Mindig izgat a történelmi nemesség ellen!) — Mondom, ha a kormány szociálpolitikát folytatna, ha nem a nagybirtokot és bankvilágot, hanem a dolgozó társadalmat támogatná... (Meskó Zoltán közbeszól.) Nem, hanem a tanácsosa. Sós Géza az ő átka, aki állítólag azt mondotta és nem cáfoltatott meg', hogy amig az Úristen Úristen, addig itt nem lesz földreform. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pedig ő is narríszt származású! Félti szegény a kenyerét; 10 ezer holddal kevesebbje lesz Esterházynak!) Griger Miklós : Ha a kormány nem a nagybirtokot és a bankvilágot, hanem a dolgozó társadalmat favorizálná, ha a dolgozó néprétegek a lerongyolódott és elgyengült tisztviselőosztály szociális szükségleteiről ama heréknek súlyos megadóztatásával gondoskodnék, akik a legegyszerűbb természeti törvényeknek meglagadásával és lelkiismeretfurdalás nélkül dorbézolnak* mialatt felebarátai iéhenpusztulnak vaery kenyérmorzsákon tengődnek ; ha a kormány a társadalmi igazságosságnak lehető megvalósításával a társadalmi békének megalapozására törekednék, akkor — hogy az ie-azí^j^iigyminister ur kedvenc szavajárásával éljek — masszív lenne a közhangulat, (Ugy évi június lié 26-án, csütörtökön. Pan ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) rendőrség és fegyveres erő nélkül sem kellene félni a felfordulástól (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a kormánynak nem kellené az állami és társadalmi rend védelmére ujabb és ujabb törvényjavaslatokat gyártani arra való hivatkozással, hogy még mindig forradalmi atmoszférában élünk. (Lendvai István : ök teremtették meg ezt ! — Rupert Rezső : Minek azoknak, akik börtönben vannak ujabb büntetőreform 1) Erre a forradalmi atmoszférára való hivatkozás nem is alaptalan, mert ahol a köz jólét helyett tömegnyomor van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és főleg, ahol a tömegnyomor mellett hallatlan luxus tobzódik, ott tömegelkeseredés is van, a tömegelkeseredés pedig könnyen tömeg kirobbanássá válik, ez pedig a jogrend felborulására, forradalomra vezet. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, nem is szeretnék még egy forradalmat megérni, de azért (Rupert Rezső: A forradalom ellen küzdünk évek óta!) nem tudok nyugodtan enni, inni, aludni és táncolni, amikor tudom, hogy lábaim alatt titkos tüzek égnek; nem tudok nyugodt lenni akkor, amikor látom a kráter szájából felfelé szálló füstfelhőket. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem is mondom, hogy ma vagy holnap itt a katasztrófa, mert amint emliteni bátor voltam, a forradalmi atmoszférának keletkeznie kell. a társadalmi feszültségnek össze kell gyűlnie, be kell szüremkednie a lelkekbe, ehhez pedig hála Istennek idő kell. (Meskó Zoltán: Ennek a kormánynak van ideje!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztatnak tudni, hogy egy beszédre való előkészületnél a legnagyobb fejtörést a bevezetés és a befejezés okozza, — nálam főleg az utóbbi, én legalább így vagyok. De ez egyszer igen könnyű volt a helyzetem: megkönnyítette a nemzetgyűlésnek eary igen illusztris tagja és kitűnő rhétora, aki 1920 március 20-án feltűnést keltő és főleg

1 retorikai szenwontból gyönyörűen felépitett beszédet mondott; e beszédének egyik passzusa ma is aktuális, mert a mostani helyzet és az akkori helyzet között különbség nincs, legfeljebb az, hogy a mostani helyzet rosszabb, mint az akkori volt, és az, hogy illusztris képviselőtársunk akkor kéoviselő volt és nem minister. (Halljuk! Halljuk! — Kiss Menyhért: Nagyon érdekes! — Lendvai István: Népjóléti nagyprépost!) Vass József igen t. képviselőtársunk, az ő szavait alkalmazom befejezésül, akkoriban szó szerint ezt mondotta (olvassa) ; »Koronázzuk hát meg a tűrő szegénységet és sújtsuk le a gazságot, amely úgy látszik, szuverenitást szerzett már ebben az országban. Valamikor szuverén volt a magyar király, fején a szent koronával, koronázás volt és a koronázás történelmi aktus volt mindig ; most koronát tett fejére a gazság, a visszaélés, a panama, Ez a megkoronázott hatalom ma Magyarországon. Ez szipolyozza ki a népet, ez csinált forradalmat (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van ! Ugy van !) és még egyet fog csinálni, ha nem vigyázunk és nem detronizáljuk a bűnt.« (Zsirkay János : Gyönyörű szavak ! — Lendvai István : Akkor még vas volt Vass !) Ez az illusztris tagja a nemzetgyűlésnek és a kormánynak azt is mondotta ugyanabban a beszédében, hogy most ez a kettő kell : Eine mächtige Idee und eine rettende That ; hatalmas eszme, és megváltó cselekedet. Nos a hatalmas eszme, a keresztény politika adva volt, a háború és kommunizmus szenve-