Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán, 9 megnyerésével megrendithetetlen széles alapra építette volna fel magát, szűk osztályérdekek és hatalmi szempontok szolgálatára vállalkozott, a néptől elvonatkozott, s igy a nép szeretetét és bizalmát végkép elveszítette. Ebből a legközelebbi választáson egy sajnálatos megrázkódtatás fog származni. Végtelenül fájlalom azt is, hogy a magyar nemzetnek azok a politikai kitűnőségei, akik nincsenek benne az egységespártban, akik azonban múltjuknál, tekintélyüknél, tehetségüknél fogva méltók és hivatottak volnának arra, hogy a magyar népet a helyes irányba tereljék, hogy a magyar nép politikai ösztöneit és gondolkozását irányítsák, eltűntek a magyar közéletből s ha itt-ott megjelennek, fanyarul hallgatják végig egy-egy félóráig a nemzetgyűlés munkálkodását — sok örömük igazán nem is telhetik benne, — azután visszamennek a maguk ragyogó elszigeteltségébe és azt a kötelességüket, amelyet imént vázoltam, egyáltalán nem teljesitik. Őszintén és nyíltan kimondom — ne méltóztassék zokon venni, — hogy a nép igy teljesen elveszítvén a mai kormányzati rendszerbe vetett bizalmát, teljesen elveszítvén a saját soraiból választott kisgazdapártba vetett bizalmát is . . . (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Csontos Imre : Maguk is igyekeztek rajta ! — Meskó Zoltán : A saját kormányuk igyekezett Î — Csontos Imre : Mindig a kisgazdákat kell gyalázni, akik vannak olyan becsületesek, mint az urak, minden tekintetben !) Elnök : Csendet kérek. (Csontos Imre : Még a nép iránt is vagyunk annyi jóindulattal Î — Zaj. — Szilágyi Lajos : Birálni mindenkit szabad ! Nincs itt nebántsvirág !) Csendet kérek, képviselő urak. Szakács Andor : Én sajnálattal állapítom meg ezt. (Szomjas Gusztáv : Ne sajnálja !) A magyar nép elveszhette bizalmát azokban, akiket eddig vezéreinek tekintett. . . (Zaj a jobb- és a baloldalon.) !l Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Szakáes Andor : ... ott áll teljesen magára hagyatva, nemzeti felfogású politikusok irányítása nélkül, és amikor Bethlen István gróf arra hivja fel az ország társadalmát, hogy a dolgozó tömegekkel, a munkástömegekkel szemben szervezkedjék és igy akarja belevinni a választásba az egész polgári társadalmat, ennek nem az lesz a következménye, hogy megmenti saját rendszerét és a polgári társadalom uralmát, hanem az, —• kívánom, hogy rossz jós legyek, — hogy a választáson az ő előrelátható kétségtelen bukásával a polgári eszmét is magával sodorja. (Szilágyi Lajos : A zsidócsalogató vacsorák nem fognak sikerülni I) Mikor ilyen vigasztalan a helyzet, mikor azt látjuk, hogy az a kormány, amely keresztény jelszavakkal vette át az uralmat és a nagy tömegű keresztény magyar elemek kielégítését Ígérte ezeknek minden rokonszenvét elveszítve, a maga hatalmi rendszerének alátámasztására már nem lát egyéb remediumot, mint azt, hogy a nagytőke és a zsidóság erejének megszerzésével frissítse fel magát, (Zaj. — Szomjas Gusztáv : Ezt/Sándor Pál nem mondja! •— Meskó Zoltán : Örül neki ! Nekünk meg fáj ez !) mikor a kormány egészen ellenkező politikát csinál, mint amelyet pár évvel ezelőtt hirdetett, s mikor kétségtelen, hogy ezzel még a zsidóságnak sem tesz szolgálatot, mert az egy lejárt, népszerűtlen kormányrendszernek megnyerve, a nép ujabb gyülölethullámait fogja rávezetni, mikor azt látjuk, hogy a nép teljesen tanácstalanul, vezetők nélkül, csakugyan ki van szolgáltatva a demagógiának, amelynek szivemből ellensége vagyok és amellyel soha nem azonosítom magamat, akkor bejelentem önöknek, hogy én és pártom azt a feladatot vállaltuk magunkra, (Szomjas Gusztáv : Ezzel ki is van merítve a párt !) hogy az ország minden részében megjelenve alkotmányos és törvényes alapon iparkodjunk ellenzéki oldalról megszervezni a magyar vidéki földmives társadalmat, (Igaz ! Ugy van 1 balfelöl.) mert ha ezt mi meg nem tesszük, ha a baloldalnak jó érzésű, jó törekvésű, hazafias, nemzeti alapon álló elemei ezt meg nem cselekszik, akkor egyrészt a baloldali polgári demagógok kezébe jut a magyar nép hangulata, másrészt pedig hallatlan, önök előtt nem gondolt térfoglalást fog tenni az országban, kint a vidéken is, a szociáldemokrata párt. (Szilágyi Lajos : Vallják meg, hogy nekik akarnak segíteni ! — Csontos Imre : Maguk is segítenek nekik ! — Szomjas Gusztáv : Együtt járnak velük ! Vácott, Debrecenben, mindenütt,együtt vannak 1 — Csontos Imre : Karlisták, 48-asok, legitimisták együtt ! — Meskó Zoltán : Maga meg a mungókkal van együtt, Csontos bácsi. •— Csontos Imre : Én vagyok olyan független ember, mint maga 1 — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek I Szakáes Andor : A politikában nem a mellveregetés és nagyhangú kijelentések számítanak, hanem a politikusok tettei, cselekedetei, ez az egyetlen, amelyre igazán joggal és önérzettel lehet hivatkozni. Mi mindenesetre elmondhatunk magunkról annyit, hogy nem vagyunk a kormánynak minden áron fakciózus ellenzéke, nem utasítjuk vissza minden javaslatát, minden ^intézkedését csak azért, mert ellenzék vagyunk. Én magam pl. a Magyar Nemzeti Bank felállítását a legnagyobb örömmel megszavaztam itt a nemzetgyűlésen — és más törvényjavaslatokra is hív átkozhatnám, — de nem is vagyunk Fejbólintó Jánosok, nem vagyunk — mint Eckhardt képviselőtársam is mondotta — felfogadott cselédei a kormánynak, hogy még azokat a javaslatait is elfogadjuk, amelyeket belül magunk is elítélünk. (Mozgás a jobboldalon.) Visszatérve beszédem utolsó passzusához, miután mi ugy látjuk, hogy igenis, az országnak ez a kifejlődése, politikai evolúciója könnyen odavezethet, hogy a szociáldemokrata párt nemcsak a fővárosi és nemcsak az ipari munkásság kebelében, hanem igenis, a szegény földmives társadalom kebelében is váratlan, óriási elterjedést vehet, amit mi nem tartunk kívánatosnak, nem tartunk szerencsésnek,-—mi nem vagyunk szociáldemokraták, mi ezt nem akarjuk elősegíteni, a saját szervezkedésünkkel ezt lehetőleg korlátozni igyekszünk, — (Zaj.) és mivel mi nem könnyű mosolygással gondolunk erre a veszedelemre, (Meskó Zoltán : Nem menekülhetünk Svájcba ! — Szomjas Gusztáv : Mi sem menekültünk î Otthon ültünk ! — Zaj.) mi nem mosolyegva gondolunk a polgári társadalmat fenyegető veszedelemre, amely abból származnék az országra, ha a szociáldemokrata párt nem forradalom utján, t. képviselőtársaim, hanem alkotmányosan, törvényesen, választás utján, többségbe jutna és átvenné itt a nemzetgyűlésen a többségi hatalmat, — felébred bennünk a lelkiismeret azért, mert nem vagyunk szociáldemokraták, és becsületes eszközökkel, szabadságadta jogaink érvényesítésével akarunk ennek a rohamos kifejlődésnek útjába állani. A kormány teszi a legnagyobb szolgálatot a szociáldemokrata pártnak, tehát az ő malmára hajtja a vizet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Ellenmondások a jobboldalon.) A baloldali képviselőkre, baloldali pártokra hárul a feladat, hogy ellenzéki alapon megszervezzék az ország közönségét, hogy ennek a katasztrófának elejét vegyék. Ezt a kötelességet mi becsületesen teljesiteni is fogjuk. Ismétlem, nagyon sajnálom, hogy nagynevű vezérek teljesen megfeledkeznek az ország és a nép iránt tartozó kötelességükről ; mi termesze« NAPLÓ xxv. 5