Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. eiának, vagy legalább a keresztényszocialista mozgalom lenne olyan erős és imponáló, hogy mindazok, akik több jogért és több kenyérért küzdenek, ennek zászlaja alatt tömörülnének. De mivel ez egyelőre csak álom, számolnom kell az adott helyzettel, s ebben az adott helyzetben felfogásom és állásfogalásom a következő (Halljuk! Halljuk!): Elfogulatlanságot és tárgyilagosságot követelek a szociáldemokrata párttal és a szociáldemokráciával szemben is. Elismerem, hogy Marxnak éles szeme volt és sokat meglátott, amit nem vettek előtte észre, de — hogy ugy fejezzem ki magamat — csak az egyik szemével nézett, a másikat behunyta. Elvtársainak is ez a hibájuk. Azonban nemcsak Marxban és követőiben van meg ez a hiba, de Marx és követőinek ellenei is ebben a hibában leledzenek. Ennek az elfogulatlanságnak dokumentálására alkalmat szolgáltat mindjárt annak a ténynek elbírálása, hogy a magyar szociáldemokrata munkásság (Egy hang a jobboldalon : A magyarországi !) bele van kapcsolódva a szociáldemokráciának világorganizmusába. Ez lapis offensionis, botránykő, amelyen sokan megütköznek, pedig szerény véleményem szerint igen könnyen meg lehet és meg kell találni a szintézist a nemzeti és nemzetközi szempont között, mert hogy egyebet ne említsek, a katholikus egyháznak és a protestáns egyházaknak is megvannak a maguk internacionális vonatkozásai a nemzeti érzés és nemzeti öntudat legkisebb kára nélkül! (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Ezt a szót: jus gentium, amit ína*napság nemzetközi jognak neveznek, egy középkori barát használta először, a nagynevű Victori spanyol franciskánus, akinek érdemeit később a nemzetközi jog igazi megalapítója, a protestáns hollandus Hugo Grotius készséggel elismeri. Ha a munkásság a nemzetközi tőke túlkapásai ellen nemzetközi összeköttetést keres... (Pikier Emil: Csakis erről van szó! — Barla Szabó József: Nem erről, hanem a kozmopolitaságról! Hiszen maguk mondják: A világ proletárjai! Maguk kozmopoliták és nem internacionalisták! — Szeder Ferenc: Nem ért maga ahhoz! Fogalma sincs róla! — Propper Sándor: Kezelje maga a keléseket! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! (Pikier Emil közbeszól.) Pikier képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Szeder Ferenc : Tanulhatnak Grigertől !) Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Klárik Ferenc : Maguk semmit sem tudnak, csak jár a szájuk ! — (Nagy zaj a jobboldalon.) Klárik képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Egy hang a jobboldalon : Rendre !) Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az elnöki jogkörbe beleavatkozni. Az illető képviselő urat^ már rendreutasítottam. (Propper Sándor : Hát so^ kat nem értenek hozzá, annyi bizonyos ! — Szeder Ferenc : Annyit értenek, mint hajdú a harangöntéshez !) Griger Miklós : Ha a munkásság a nemzetközi tőke túlkapásai ellen összeköttetést keres a külföld hasonló társadalmi rétegeivel, a munkássággal, ezzel még nem tagadja meg a nemzeti érzést, amelyet mindenkitől, tehát igenis a szociáldemokratáktól is megkövetelünk. Erdélyi Aladár : Grigertől lehet tanulni ! — Pikier Emil : Nem vagyunk rászorulva, mi azt már rég megtanultuk ! — Erdélyi Aladár : Nem mondtam semmit ! — Propper Sándor : Sohasem mond semmit, csak beszél !) és amelyet Apponyi Albert gróf megállapítása szerint anévi június hó 26-án, csütörtökön. 139 nál nagyobb sikerrel fogunk követelhetni, minél inkább lesz ez a haza a jóindulatot és szociális érzéket eláruló szociális alkotások hazája. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Tessék példát statuálni onnan ! A hazaárulók sohasem a munkások köréből kerültek ki ! — Pikier Emil : A muszkavezetők 1849-ben nem munkások voltak, hanem grófok és mágnások !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkaí zavarni a szónokot. Griger Miklós: A másik dolog, amit meg akarok jegyezni, az, hogy a bosszú politikájától tartózkodnunk kell és nem szabad elkövetnünk azt a hibát, amelyet őseink — már nem az én őseim, azok valószínűleg jobbágyok voltak, ha ugyan itt voltak ebben az országban — elkövettek Mohács előtt. A mohácsi vész előtt ugyanis a jobbágyok fellázadtak az akkori szociális állapotok ellen, a mozgalmat elfojtották és a győztesek, a hatalmon levők azt a hibát követték el a nemzet nagy kárára, hogy egyeseknek, vagy mondjuk sokaknak eltévelyedéséért az egész osztályon akartak bosszút állni. És ez a bosszú megbosszulta magát. Ennek nem szabad megismétlődnie, annál kevésbé, mert a mi korunk és a mi jövőnk nem rózsásabb a mohácsi időknél. Én ugyan teljes mértékben méltánylom azokat a tapasztalatokat és élményeket, melyeket a polgári társadalom a Károlyi rezsim és a kommunizmus alatt épen szociáldemkrata részről szerzett és elszenvedett (Propper Sándor : Előzménye a háború !) — hiszen jó magam is gyötrődtem a rettentő nyomás, pártelfogultság és gyűlölet súlya alatt, amely megsemmisítette a véleményszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, (Barla-Szabó József : Szóval a közszabadságokat ! És ma követelik: !) minden közszabadságot (Propper Sándor : Azelőtt se volt, most sincs !) — KovátsNagy Sándor : Akkor volt, amikor önök voltak uralmon! Varsányi Gábor : Most kellene nekik ! — Szeder Ferenc : Lesz is még, egészen nyugodtak lehetnek az urak ! — Varsányi Gábor: De előbb érdemeket kell szerezni! — Szeder Ferenc : Maguk szereztek ! — Propper Sándor : Orgoványi érdemeket !) s amelynek aki ellenszegült, a legnagyobb kockázatot vállalta, a legnagyobb tétet, magát az életet tette az élet sorsjátékába. — Mindezt tudom, mindezt nem felejtettem el, de mint keresztény politikus nem helyezkedem a bosszú álláspontjára még a bűnösökkel szemben sem, annál kevésbbé azzal az egész osztállyal szemben, amelyhez a bűnösök tartoznak. És ezt a kormánytól is elvárom, ha a keresztény vallásban gyökerező erkölcsi felfogást politikájában érvényesíteni akarja. (Drozdy Győző : Az adminisztrációban is, az egész vonalon !) És még egy gondolatot ajánlok a t. kormány és a t. túloldal figyelmébe. Azt tapasztaltam, hogy a t. kormány és a t. túloldal még egyetlenegy határozati javaslatot vagy indítványt sem fogadott el, amelyet a szociáldemokrata pártnak valamely tagja terjesztett a nemzetgyűlés elé. (Bessenyei Zénó : Dehogy nem ! Akárhányat elfogadtunk ! — Szeder Ferenc : Melyiket ? — Kováts-Nagy Sándor : Pikieret is elfogadtuk ! — Pikier Emil : Egyetlenegyet ! — Propper Sándor : Amikor »ámde« heiyett » csakhogy «-ofi javasoltunk, azt elfogadták ! — Kováts-Nagy Sándor: Nekünk jó emlékezőtehetségünk van!) Pedig in camera sinceritatis talán a t. túloldal sem tagadhatja, 20'