Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

léö A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. hogy akadtak az indítványok között életrevalóak, hasznosak és elfogadhatók is. A t. kormánynak és pártjának rideg magatartását helytelenítem, mert — méltóztassanak esak a nemrég lezajlott országos szociáldemokrata szakszervezeti kongresszusra gondolni — ezzel az eljárással csak gyengitik és aláássák a_ szociáldemokrata pártvezetőség szolidabb és józanabb elemeinek pozicióját. Ha ugyanis ezek semmit sem tudnak produkálni akár a politikai szabadságjogok, akár a szociális életfeltételek meg ja vitása terén, velük szemben a szélsőségesek, azok kerekednek felül, akik nem demokratikus politikai és szociális reformokért kivannak harcolni, nem a törvényhozás többségének, tehát a politikai hatalomnak meghódításával igyekeznek eredményeket elérni, hanem azokkal a brutális és véres harci eszközökkel, amelyeket megismerni szerencsétlenségünk volt. Ami magát a szociáldemokráciát, a múlt században feltűnt leghatalmasabb szellemi, politikai és gazdasági mozgalmat illeti, erre nézve véleményünk és állásfoglalásunk a következő. Mi, keresztényszocialisták a szociáldemokráciával szemben elvi ellentétben állunk; nem azért, mintha azt, ami igazságtalanság, elnyomás és nyomor a munkástársadalomban van, nem látnók és nem fájlalnók, {Lendvai István: Ugy van! Nagyon is látjuk!) nem azért, mintha a kézi és szellemi munkások gazdasági érdekeiért nem kivánnánk azzal a radikalizmussal harcolni, amint azt a szociáldemokrácia és a szociáldemokrata párt teszi, nem azért, mintha felebarátaink szenvedéseitől, amelyek égbekiáltanak, meg nem borzadnánk, lianem azért, mert azt valljuk, hogy öntudatos keresztény szociáldemokrata nem lehet. (Kuna P. András: Igaz! Ugy van!) Peidl Gyula t. képviselőtársam ama nevezetes napon, melyen a szociáldemokrata párt elsőizben résztvett a magyar törvényhozás munkájában, egy deklarációt olvasott fel, amely 9 pontban domboritja ki a párt követeléseit. E követelések 90%-át magamévá teszem, mert azok — bár az időszerűség és a realizálás szempontjából esetleg vita tárgyát képezhetik — a keresztény világnézlettel, a keresztényszociális, keresztény erkölcsi felfogással nem állanak ellentétben, sőt azzal egyeznek. (Kuna P. András: Ugy van!) A követelések fenmaradó 10%-a sem ütközik a keresztény morálba, de azokkal részben nem azonositom magamat, részben várakozó álláspontra helyezkedem velük szemben. Szóval e deklarációban, mely a magyarországi szociáldemokrata párt parlamenti munkásságának kereteit preeizirozza, nincsen olyan tétel, mely a keresztény vallás és erkölcs szempontjából kifogásolható volna. De van nem is egy, hanem több pont a párt progTammjában, amelyről ugyancsak Peidl t. képviselőtársam ugyanazon alkalommal kijelentette (olvassa): »Nem titkolom és nem is kivánom titkolni, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt programra ja ennél lényegesebben messzemenő követeléseket tartalmaz; ki kell jelentenem, hogy ehhez a programúihoz mi ragaszkodunk és megvalósításáért változatlanul küzdeni fogunk.« Nem kivánok most e Programm ama pontjaival foglalkozni, melyek az egyháztól az államhatalom védelmét megvonni, az egyházi birtokokat elkobozni — igaz, hogy egy reformot, egy reális és gyökeres reformot én is kivarrnék itt — (Kuna P. András : Közüzemmé tenni azokat : ez a főelve a szociáldemokratáknak 3 '— Zaj.) a hitoktatást a nyilvános iskoevi június hó 26-án, csütörtökön. Iákból kiküszöbölni, a gyermeknevelést a szülők kezéből kiragadni, a termelési eszközökben való magántulaj dont megdönteni kivánják — az utolsó pontban is 30%-ig meg tudnánk alkudni a szociáldemokratákkal — (Propper Sándor : A kormány 100 százalékig megalkulott : mindent elkommunizált !) hanem csak azt az egy pontját a programmnak kivánom megvilágítani, amely azt mondja, hogy mindenkinek vallása magánügynek tekintessék. (Lendvai István : Bár annak tekintetnék ! — Propper Sándor : Szóval ezzel Lendvai azonositja magát ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Ha ez a programmpont tényleg azt jelentené az életben és a gyakorlatban is, hogy a szociáldemokrácia közömbös a vallás iránt, senki vallási meggyőződését nem bántja és tőle követői lehetnek bármely vallás hivei,— nem anyakönyvezett tagjai, hanem hivei — ez esetben el lehetne hinni, bogy a szociáldemokrácia nem törődik a privát ember vallásával, bár e pontnak ilyen értelmezése is súlyos sérelmet jelent a vallásra, mert azt az elvet állitja fel, hogy az államnak, mint erkölcsi személynek, atheistának kell lennie. Az igazság és tény azonban az, hogy a szociáldemokrácia, mint a legnyersebb materializmus alapján álló szervezkedés, az öntudat szentélyében sem tűri meg a vallást. (Kuna P. András : 1918-ban azt hirdették, hogy ki kell tiltani a vallást az iskolákból !) JNem is tűrheti, mert hiszen a materializmus -, ban nincs Isten, nincs leiek, nincs öröklét ; mint Friedrich Engels mondja : »Alles Sein ist Materie«. Lehetséges, hogy ezren és ezren vannak, akik belépnek a szociáldemokrata szervezetekbe, (Kuna P. András: Mert muszáj !) — nem azokra gondolok, akiket bekényszeritenek és itt-ott be is pofoznak, amint az a múltban megtörtént — hanem azokra, akik önként lépnek be. Lehetséges, sőt valószínű., sőt tényeket tudok, hogy ezek között igen sokan vannak, akik szivükben mélyen vallásosak, (Pikier Emil : Ehhez joguk van !) talán vallásosabbak és emberbaráti, felebaráti szeretetüknél fogva Krisztushoz közelebb állók, mint a vallás egyik-másik magasrangu hivatalos képviselője, (Ugy van! Úgy van! a\ baloldalon; felkiáltások : A farizeusok !) aki megfeledkezett Krisztus szavairól : »Arról ismernek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást«. Megengedem tehát, hogy ezeknél vallásosabb emberek is foglalnak a szociáldemokraták között helyet, de ezek nem öntudatos szociáldemokraták, ezek számára a szociáldemokrácia tisztán gazdasági mozgalom és nem világnézet, és ezek valószinüleg el is hagynák a pártot, ha e programmpont mellé, hogy t. i. a vallás magémügy, odatennék annak hivatalosan elhallgatott* de a gyakorlatban érvényesülő pendant-ját, ïtogy a vallástalanság pedig pártügy. (Zaj a szélsőbaloldalom. — Saly Endre : Hol mondta ezt valaki % — Pikier Emil : Somogyi Béla sir ját november 1-én, egy vallási kegyeletnapon koszorúzzák meg a munkások!) Nagyon szívesen állok az urak rendelkezésére. Azt hisz^em, elég tárgyilagosan beszélek. (Úgy van! Űg-y van! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! — Kiss Menyhért: Nagyon sok felekezetnélküli van a szociáldemokraták között !) — Látják az urak:, hogy én ütök jobbra, ütök balra, sőt még fölfelé is. (Pikier