Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-307
A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. évi június hő 26-án, csütörtökön, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Határozathozatal örffy Imre és társainak indítványa felett, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje 8 órában állapittassók meg. — Az indomnitásrói szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A III. biráló-bizottság bemutatja határozatait Pakots József, Rupert Rezsó és Lendvai István megbízólevele tárgyában. — A gazdasági bizottság benyújtja jelentését a nemzetgyűlés 1924/25. évi költségelőirányzata tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Walko Lajos, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 50 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző ur, a javaslatok «lien felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Következik a határozathozatal Őrffy Imre képviselő ur és társainak az ülések meghoszszaibbitását célzó indítványa felett. Kivan valaki az indítványhoz hozzászólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóin. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az inditvány elfogadtatott, így a nemzetgyűlés a legközelebbi üléstől kezdve délelőtti 10 órától délutáni 2 óráig, azután kétórai megszakítással délután 4 órától esti 8 óráig fog tanácskozni. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom, 483, 510) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Strausz István! Elnök : A képviselő ur nincs jelen : töröltetik. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy a kormányelnök ur nagyra van politikai képességeivel és hivatóttságával, (Felkiáltások jobbfelől: Méltán!) magát és kormányát nélkülözhetetlennek, (ügy van! u jobboldalon.) pótolhatatlannak és csalhatatlannak tartja. (Egy hang jobbfelől: Magad is beismered!) Valószínűnek tartom azt is, hogy a kormánypártban megvan a hajlandóság arra, NAPLÓ xxv. Madáchnak a legfőbb lényre vonatkozó szavait : »Csak hódolat illet és nem bírálat« a kormányra, illetőleg annak politikájára alkalmazza. Mindezt tudom és mégis kénytelen vagyok már beszédem elején kijelenteni, hogy nem tartozom a t. kormányelnök ur és a t. kormány politikai tisztelői és csodálói közé, politikájától nem vagyok elragadtatva, sőt azt az országra nézve károsnak tartom, amivel azonban nem akarom mondani, hogy az országnak tudatosan, szándékosan akar ártani, csak azt, hogy az eszközök megválasztásában nem jó utón jár« Nevezetesen három vádat emelek a kormány ellen. (Halljuk! Halljuk!) Először azt, hogy antiszociális politikájával a keresztény gondolatnak — amelynek pedig történelmi és nemzetmentő missziója van — életképességét és kormányképességét diszkreditálja ; másodszor azt, hogy a szociáldemokrácia malmára hajtja a vizet (Ugy van ! a balközépen.) és harmadszor, messzebbre nézve, azt, hogy forradalmi kirobbanásokra alkalmas légkört teremt. (Lendvai István : Szórói-szóra igaz !) A miniszterelnök ur nem egyszer, hanem több ízben kijelentette, hogy politikájának főiráyitója a keresztény szempont ; keresztény politikusnak vallja mag'át és keresztény politikát kivan csinálni. (Lendvai István : A budai szabadkőművesekkel !) Ezzel szemben bátor vagyok megállapítani, hogy a t. kormányban nincs meg az a képesség, amely a keresztény gondolatnak támasztékot, erőt és presztízst adhatna, sőt a maga részéről mindent elkövet, hogy a keresztény gondolat, mint kormányzati és politikai tényező, elveszítse hitelét. (Meskó Zoltán : Maga a kormány sem hisz benne !) Ha felelni akarok ama kérdésre, hogy a kommunizmus bukása után mi vetette felszínre a keresztény gondolatot, illetőleg kereztény jelszót, (Nánássy Andor : A gondolat mindig megvolt !) akkor azt kell mondanom, hogy három meggondolás. Az egyik az, hogy a múlt szerencsétlenségének egyik legnagyobb, legdúsabb forrása az erkölcsök sülyedése, romlása volt s hogy ezért piedesztára kell emelni a ke-
