Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25~én, szerdán. úgyszólván két háztartást kell vinniök. Ha tehát igényüket kielégítette volna az állam, akkor. Sarkadi Sándor már a június 11-én összeült választmányt meg tudta volna nyugtatni azzal, hogy: „Béküljetek meg, mert onnan fentről szociális érzék és szeretet sugárzik felétek!" De hogy ez nem igy volt, e tekintetben hivatkozhatom képviselőtársaimra, Kiss Menyhértre és Lendvai Istvánra. (Lendvai István: Ugy van: Könyörögtek, de szívtelen választ kaptak!) Nekünk alkalmunk volt jelen lenni annál a siralmas tárgyalásnál, amely Walko minister ur előtt folyt le. Walko minister ur zsebretett kézzel, az ő jóllakottságának és jólszituáltságának... (Nagy zaj jobbfelől.) Hallgassanak meg, képviselőtársaim! (Erdélyi Aladár: Meg lehet hallgatni, de tessék egy ministerről másként beszélni! Jóllakottságot nem lehet senkinek szemére hányni. Ott is van, azt hiszem, jóllakott ember! — Folytontartó nagy zaj. Elnök csenget.) Tessék meghallgatni! (Erdélyi Aladár: Meghallgatjuk, de tessék ugy beszélni!) Kijelentem, hogy siralmiasabb jelenetnek tanuja nem voltam az életben. Ott állott a minister ur a maga pozíciójának, a maga fölényének teljes tudatában, zsebredugott kézzel. Ezek az emberek könyörögtek, hogy kegyelmes úriam, (Lendvai István: Sirva, könyörögtek becsületes magyar emberek!) a választmány együtt ül, ne engedje, hogy üres kézzel menjünk vissza azokhoz mi, mint a választmány bizalmának letéteményesei. Én, Sarkadi Sándor, aki mint elnök három év óta vezetem ennek a csoportnak anyagi ügyeit, sirva könyörgök kegyelmes uramhoz, mondjon csak egy igérő szót, amellyel az én nyugtalan, felizgatott kedélyű, éhségtől nyomorgó bajtársaimat ki tudom elégiteni. (Patacsi Dénes: A karzatnak beszél! — Lendvai István: Ez már orcátlanság, ilyet mondani! Pfuj!) Elnök: Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok másodszor rendreutasitani! (Lendvai István újból közbeszól!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék nyugalmát megőrizni és a szónokot meghallgatni. Zsirkay János: Hiába, engem nem lehet ezektől a kérdésektől eltéríteni, mert nincs szentebb hivatása nemcsak minden kénviselőnek, hanem minden magyar embernek sem, mint a kiszolgáltatott kisemberek szociális érdekeit tüzön-vizen keresztül megvédeni, akár tetszik, akár nem. (Kiss Menyhért: Ezért jöttünk ide!) Mert igenis, meg vagyok róla győződve, ha Walko kereskedelemügyi minister ur csak egy cseppet melegebben, emberibben fogadta volna ezt a társaságot, nem igy fejlődött volna a dolog. Hiszen hivatkozom Zsitvay igen t. képviselőtársamra is, aki előttünk kijelentette, hogy igenis, ugy látszik, valakinek itt érdeke, hogy a sztrájk kitörjön. (Kiss Menyhért: Igaz! Ugy van! Nekem is megmondta! Biróság előtt is tanusitjuk! — Lendvai István: Ugy van! Miért nem tárgyalják az én ceglédi beszédemet? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Talán csak nem a kormány érdekében volt? — Lendvai István; Majd a biróság előtt bizonyitom!) Abban a kellemes helyzetben vagyok, mélyen t. minister ur, hogy be tudom önnek bizonyítani, hogy a kormánynak volt érdeke. Megmondom, miért. Először is diszkreditálni akarta a fajvédő mozgalmat. Gömbösek kiválását; másodszor, mivel esedékes volt a szanálás, az Ébredőkön akart ütni egyet, a szanáló zsidó nagytőke felé; és harmadszor, meg akarta szüntetni a mozdonyvezetők szövetségét, amelyet boldog emlékű néhai Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minister ur állított fel és adott neki alapszabályokat. Ezt be akarták olvasztani a KANSz-ba, abba a KANSz-ba, amely hivatva volna a tisztviselők anyagi érdekeit védeni, de amely KANSz élén tényleges helyettes és nem helyettes államtitkár urak állanak, akiknek a kormány mindig beadja, mennyit követelhetnek és mennyit nem és igy mint jó, engedelmes fiuk, elmondják, mit igényelnek. A KANSz vezetőségében — anélkül, hogy jóindulatukat egy pillanatig is kétségbe akarnám vonni -- a tisztviselő társadalom nem láthatja magát megnyugtatva; nem láthatják magukat megnyugtatva a mozdonyvezetők sem és a fűtők sem, hogy ez a KANSz az ő érdekeiket elfogulatlanul és a gazdasági helyzetnek megfelelően képviselni tudja. Hogy ez de facto igy van... (Kiss Menyhért: Kérdezzék meg a tisztviselőket itt a Házban, meg vannak-e elégedve a KÁNSz eredményeivel? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak megint újra kezdeni a közbeszólásokat! (Patacsi Dénes: Az adózók sincsenek megelégedve! — Lendvai István: Ez nem tréfadolog! Akié a hatalom, azé a felelősség! — Kiss Menyhért: Nagyszerű termés volt tavaly, de mindent kivittek külföldre! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Itthon fogyasszuk el s pénzt ne kapjunk érte? Micsoda politika ez? Bár jövőre is vihetnénk ki kétszerannyit, mint tavaly!) Zsirkay János: Hogy a kormány előtt az a főcél lebegett, hogy a mozdonyvezetők szövetségét feloszlathassa, illetőleg beolvaszthassa á KANSz-ba, azt egy nagyon előkelő tanúval tudom bizonyitani, aki az előtt a biróság előtt, amely ennek az ügynek megvizsgálására alakult, a mozdonyvezetők igen zseniális ügyvédjének kérdésére, hogy vájjon nem ugy tünt-e fel a dolog, mintha a vasutigazgatóság is elősegitette volna a sztrájkot azt vallotta, hogy igen, minden valószinüség szerint ugy történt a dolog, mert azért akarták, hogy a sztrájk kitörjön, hogy a mozdonyvezetők szövetségével egyszersmindenkorra végezzenek. (Lendvai István: Előttem is mondotta Walko minister szobájában!. Erre az elnöklő Horváth őméltósága figyelmeztette a valló tanút, hogy ebben a formában ne nyilatkozzék, mert ebben az esetben az egész sztrájk ódiuma a kormányra hárul. A valló tanú Marsovszky igazgatóhelyettes ur volt, a zseniális ügyvéd pedig Zsitvay Tibor t. képviselőtársam. (Lendvai István: Ugy van! Aki beszélhetne erről a kérdésről!) Remélem, beszélni is fog. (Lendvai István: Meglepődnének odaát! — Kuna P. András: Állitani lehet! — Felkiáltások a balközépen: Biróság előtt mondta!) Az iratokat olvasom fel. (Lendvai István: Csodálatos! A nagy szkeptikus, Kuna P.!) Ez 10-ikén volt Julius 22-ikén Walko Lajos kereskedelemügyi minister ur leutazott Ceglédre és közben meglátogatta a vasutasokat is. Ott felkereste őt a mozdonyvezetők és fűtők küldöttsége, ugyancsak Sarkadi Sándor vezetésével és előadta panaszaikat. Erre a kegyelmes ur azt mondotta, hogy jöjjenek fel hozzá Budapestre, üljenek össze barátságosan és amennyire lehetséges, telj esi te ni fogja kérésüket, mert belátta, hogy igazuk van, belátta, hogy tarthatatlan a helyzet! (Lendvai István: Mert, akkor választási célokból szükség volt rá!) ök feljöttek, azonban semmi érdemlegest, még Ígéretet sem kaptak. 26-ikán ugyanez a Sarkadi Sándor — akivel