Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 135 majd megmondom mi történt mindezekért a fáradozásaiért — felment Andrejka főkapitányhelyettes úrhoz (Br. Podmaniczky Endre: Ezt már hallottuk! — Patacsi Dénes: Ismerőshöz! — Kiss Menyhért: Miért nem tárgyalják? Tisztára kabaré!) és jelentette neki, hogy vigyázzanak, mert a szövetség tagjainak hangulata olyan elkeseredett, hogy ő már többé nem tudja vállalni a felelősséget és nem tudja, vájjon a szövetség tagjai nem foglalnak-e egyetemesen a sztrájk mellett állást. (Kiss Menyhért: Tudta előre, hogy sztrájk lesz!) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Már egy izben figyelmeztettem a képviselő urat. Zsirkay János: Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a július 10-iki választmányi ülésen Valló Viktor ministeri tanácsos, akit a kormány delegált oda, felszólította Sarkadi Sándor elnököt, hogy tegye fel a kérdést a választmánynak, vájjon a sztrájk mellett foglalnak-e állást vagy nem. Erre Sarkadi Sándor az ő józan magyar eszével azt mondta: méltóságos uram talán nem. lesz helyénvaló ezt a kérdést feltenni, mert hiszen a hangulat olyan kiéleződött, olyan éles; ne provokáljuk a dolgot és ne vigyük ezt a gondolatot a lelkekbe. Valló Viktor ministeri tanácsos, mint ministeri biztos, kény szeritette, hogy tegye fel a kérdést; erre a választmány meg is adta azt a választ, amelyet egyedül és jogosan adhatott meg: uni sono mint egy test és egy lélek felállott, és azt mondotta: ha nem adják meg a legminimálisabb, de legjogosabb követeléseinket, augusztus 1-éig várunk de augusztus 2-án kimondjuk a sztrájkot. Ez július 10-én történt. Julius 26-án ugyanez a Sarkadi Sándor elmondotta Andrejka főkapitányhelyettes urnák, hogy a sztrájkot lehetetlen megakadályozni. Amint tudjuk, 1923 július 28-án Cegléden megjelent a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal irásos parancsa — katonai parancsa — amely a munkavédelmi hivatal tagjait augusztus 1-ére és 2-ára készenlétbe helyezi — az összes vasutasokat — és felszólította a tagokat arra, hogy fegyveresen vonuljanak be Budapesten a Horthy-kaszárnyába. Ennek a parancsnak hivatalos másolata kezemben van; ha a t. képviselő urak nem hiszik el, akkor be fogom mutatni. Mikor ez Cegléden irásos parancsban megjelent, már 4 nappal előbb tudta mindenki és akkor a kormány ugy tüntette fel a dolgot... (Nagy zaj a jobboldalon. — Lendvai István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lendvai képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni és ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy ezen az ülésen a képviselő ur már kétszer részesült rendreutasitásban. (Koszó István: Nem fog azon. — Derültség.) Zsirkay János: Julius 28-án a vidéken is intézkedés történt arra nézve, hogy ez a sztrájk ki fog töri. Akkor, amikor Sarkadi Sándornak a választ megtagadták és rajta keresztül mind a többi 10 társának is, — az egész csoportnak, amelynek mozgalmas tevékenységét felsoroltam — akik több izben jártak közre illetékes tényezőknél, figyelmeztetvén őket, hogy tegyenek valamit, hogy a sztrájk ki ne törjön, megtörtént az, ami a mai rendszer mellett nem is ritka, hogy egyszerűen az illetékes fórum ezt a 11 kis mozdonyvezetőt, köztük Sarkadi Sándort is, egyszerűen elmozdította állásából, indokolván ezt azzal, — csak a Sarkadira vonatkozó részt olvasom fel — hogy Sarkadi elnöklete alatt jött létre az a határozat, hogy augusztus 2-ig várnak és akkor fognak dönteni afelett, hogy tesznek-e szolgálatot vagy sem; ugyanakkor, amikor bebizonyítottam, hogy az elnöklő Valló Viktor parancsára tette fel a kérdést Sarkadi, mert mint mondtam,, nekik eszük ágában sem volt a sztrájk, hanem az volt a törekvésük, hogy ezt a mozgalmat leszereljék és elérjék a kormányhatalomnál azt a csekélységet, ami egyáltalában elérhető és ami igazán méltán kijárt volna nekik. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársaim hallották-e azt a tegnapelőtt vagy tegnap történt vasúti szerencsétlenséget, amely a nyugati pályaudvaron ment végbe, ahol egy mozdony beleszaladt egy tehervonatba és amely szerencsétlenségnél Hajdú Béla vasúti ellenőr is halálát lelte. Bátor leszek rávilágítani arra, hogy miért kellett ennek a szegény Hajdú Béla nevezetű ellenőrnek meghalnia. Ez egy nagyon derék, tisztességes ember volt, aki most a kormányhatalom intézkedése folytán a mozdonyvezető-iskolát végezte és gyakorolta a mozdonyvezetést. (Erdélyi Aladár: Nagyon helyes! Mindenkinek kötelessége! Ez elő van irva!) Nagyon helyes, de mélyen t. képviselőtársam, a kormány most ugy akarta megoldani azt a kérdést, hogy az 1200 mozdonyvezető igényeit megkerülhesse, hogy egy csomó magasabb állású embert akart kiképezni erre az állási'a is, azt mondván, hogyha majd szrájkolnak, majd beállítják ezeket az embereket. (Erdélyi Aladár: Mindig is így volt! Min1 dig megvolt ez a kötelezettség! Ne tessék tehát ugy beállítani, mintha csak most rendelték volna el!) Igenis, megfenyegették a mozdonyvezetőket ázzál, hogy abban a pillanatban, hogy amikor meg akarnak mozdulni, nem elégítik ki követeléseiket, hanem fel fogják őket váltani. Csonka-Magyarországnak csak 1200 mozdonyvezetője van. 1200 kis magyar emberről van szó, akik békében valamennyien kis házat építettek maguknak tisztességes, becsületes munkájukból és most csupán arról van szó, hogy lehetővé tétessék nekik az emberi élet. Amikor az illetékes körök őket a legridegebben elutasítják, még azt a lehetőséget sem adják meg nekik, hogy saját szövetségük utján megvédhessék jogos anyagi érdekeiket. Tekintettel arra, hogy a kormány a sztrájk kitörése után ezt a néhai Kossuth Ferenc által létesített Mozdonyvezetők Szövetségét teljesen megszüntette és egy küldöttséget delegált be a KANSz-ba, hogy az védelmezze megamozdonyvezetőknek igazán nem szabványos igényeit, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak támogatni bennünket abban, hogy — ha nem akarják ezeket a szegény embereket teljesen kiszolgáltatni a legszélsőségesebb agitációnak — tétessék nekik lehetővé, hogy a maguk kis szövetsége — amelynek ügyeit Sarkadi Sándori három éven keresztül becsülettel és tisztességgel képviselte és megvédelmezte — újra önállósittasséjk, hogy saját maguk harcolhassák ki a maguk érdekeit. Mert hiszen lehetetlen ezt a motiválást elfogadni, amelyet itt ebben a végzésben kimondanak, hogy Sarkadi a mozdonyvezetők szövetségének elnöksége alatt a borotva élét a vasutigazgatóság nyakán tartotta és állandóan rettegésben tartotta a kormányzatot. Ez van a végzésben. (Mozgás a balközéven.) Egy kis mozdonyvezetőről, aki tisztességes, becsületes lakatosnies térségből jött át az államhoz, szolgálta az államot 16 évig, min-