Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924, lyek ezt a sztrájkot politikai sztrájkká tették, és követelve itt a nemzetgyűlés előtt, hogy azok, akik a sztrájkot provokálták és akiknek érdekük volt, hogy a vasutasság minden nemes szándéka és célja ellenére a munkát augusztus 2-án abbahagyja, méltó büntetésüket elvegyék. Azóta ez a kérdés elaludt, itt nem tárgyalták, és én sem tettem szóvá, mert figyelemmel akar-; tani kis érni a dolgok fejlődését. Most, amikor már le van zárva az ügy, vagyok bátor, ezt még egyszer és remélem utoljára szóvátenni — mert kielégitő választ várok az összkormányzattól — rávilágítva mindazokra a rugókra, amelyek a sztrájkot szükségessé tették nem a fajvédők, az ébredők szempontjából, hanem igenis — most már nyiltan és egészen határozottan merem mondani — a kormány szempontjából. Most, amikor már lezárultak ennek a kínos ügynek az aktái, meg tudom állapitahi, hogy & sztrájk kitörésére egyedül és kizárólag a kormányhatalomnál; volt szüksége. Be tudom bizonyítani, Bethlen ministerelnök ur maga volt az, aki először rámutató

1 arra, hogy ez nem közönséges bérharc, ez politikai sztrájk. Nagyon jól tudjuk, hogy e vád kapcsán került Kiss Menyhért képviselőtársam '. a törvénybirák elé. (Kiss Menyhért: Én rendeztem, azt inszinuálta reám a ministerelnök ur!) Mert Bethlen ministerelnök ur ugy állította be. a dolgot, hogy egyrészt az ébredő képviselőknek, másrészt a fajvédő képviselőknek volt érdeke, hogy ez a sztrájk kitörjön, hogy aztán általános sztrájkká fajuljon. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor ez a sztrájk kitört, bizonyos mozgolódás folyj; az egységespártban és akkor történt bizonyos ki

L válódás a pártból, amikor érdeke volt a kormányhatalomnak, hogy ezt a sztrájkot megrendezze, amely természetesen nem szimpatikus sztrájk, mert a vasutassztrájk a legantipatikusabb, igy tehát érdeke volt, hogy ugy tüntesse fel a dolgot, mintha a vasutasok a fajvédők titkos akciója következtében hagyták volna abba a munkát. T. Nemzetgyűlés ! Most már elértünk a dolog végére és elértünk oda, hogy népiesen fejezzem ki magamat, hogy az ügyben megtörtént a finish, a végszó és kidobták a kanapét, amikor 11 tisztességes, becsületes kis mozdonyvezetőt, kisembert egyszerűen elbocsátottak állásából. Hogy milyen ártatlanul, azt a dolgok folyamán leszek bátor bebizonyítani. (Halljuk! a balkÖzépen.) Én csak Sarkadi Sándornak, a Mozdonyvezetők Országos Szövetsége elnökének sorsát veszem itt irányadóul, mert hiszen az ő ténykedésével kapcsolatos a többi, hivatalából elbocsátott és kenyérvesztésre itélt mozdonyvezetőnek és vasúti munkásnak sorsa is. Sarkadi Sándor mozdonyvezető, aki a szövetség elnöke, már 1923 június 6-án, tehát majdnem egy hónappal a sztrájk kitörése előtt felment Keleti Déneshez és Tasnády-Szuts helyettes igazgatóhoz, felment tiz társával, ; hogy ott előadja a mozdonyvezetők és a vasúti alkalmazottak, illetőleg fűtők anyagi helyzetét. Ez a derék magyar ember, Sarkadi Sándor, szenvedő társaival elment Keleti Déneshez és semmi egyebet nem mondott, csak azt, hogy: „Uram, a mai nehéz - megélhetési viszonyok között mi, mozdonyvezetők — én is, aki 16 éve szolgálom becsülettel és hazafias kitartással az államot •-— ma, 1923 június 6-án, 5, mondd öt kiló húsra való fizetés, ért szolgáljuk ezt az államot". Ebben az egyetlenegy számban minden benne Van. Ha valaki évi június hó 25-én, szerdán. 133 ezt a számot veszi irányadóul, nem találta volna csodálatraméltónak és meglepetésszerűnek, ha ezek az emberek a kétségbeesés, a nyo> mor fojtogatásának hatása alatt azonnal abbahagyták volna a munkát. De ők, átérezve azt a kötelességtudást,, amellyel kenyéradó gazdájuknak, a magyar államnak tartoznak, tovább hurcolták még egy hónapig leírhatatlan nyomorúságukat, szenvedésüket. (Kiss Menyhért: Mi történt Keleti Dénessel?) Sarkadi Sándor még egyszer elment ugyanezekhez az urakhoz tárgyalni, könyörögve, hogy: „Uraim! Vegyék tudomásul, hogy az én kartársaim nyomora már olyan feneketlen, olyan végtelen, hogy nem birják elviselni ezt az életet!" És akkor történt egy ilyen nagy ur szobájában, hogy felnyilt az ajtó és berontott rajta ennek az előkelő, nagyállásu urnák a jóltáplált, mindennap megfürdetett és megfésült kutyája (Ugy van! a balközéven.), betört oda az irodába, — és akkor a nagy állásban lévő ur, ahelyett, hogy a mozdonyvezetők képviselőjével tárgyalt volna, elkezdett játszani ezzel a jólnevelt pincsi kutyával. Akkor Sarkadi Sándor — természetesen, türelmét elveszítve, magából kikelve —- azt mondotta, hogy: „Uraim! Ugy látszik, Magyarországon több tisztelete és több becsülete van egy uri pinesikutyának, mint az Összes szenvedő mozdonyvezetőknek!" Ezt a kijelentést, természetesen, azonnal ugy állították be, mintha itt egy vörös munka, lázító munka folynék, mert nem tudták megérteni, hogy milyen elkeseredés van ennek a szegény embernek lelkében, akinek kezébe 1200 bajtársának sorsa volt adva, mert ő, mint elnök, felelősséggel tartozik azért, hogy vájjon az érdeküket igazán odaadással és a legnieszszebbmenőleg tudja-e képviselni vagy nem és hogy ő ugy is képviselte, az a tárgyalások során teljesen kétségtelenül beigazolódott. Már akkor, június 6-án célzott rá Sarkadi Sándor mint elnök, hogy az igazgatóságnak tudomásul kell vennie, hogy milyen mozgalmak vannak a Déli Vasút mozdonyvezetőinél s hogy mindennap kitörhet a sztrájk és nem szeretné, ha a mag-yar vasutasságot, kötelességtudása ellenére, a sivár anyagi helyzet és nehéz megélhetési mód arra ultima ratio-ra presszionálná, hogy ő is letegye a munkaszerszámot. Ekkor Keleti Dénes ig-azgató ur azt felelte, hogy: „Barátaim, remélem, hogy a kormánynál, a kereskedelmi minister urnái keresztül lehet vinni a maguk jogos érdekét. Tartsák össze a társasagot augusztus l-ig s remélem, hogy akkorára meg tudjuk oldani ezeket a kérdéseket, ugyanynyira, hogy ez a sajgó seb beheged és minden jogos^ igényük teljesítve lesz ugy, ahogyan a mai állapotok megengedik." Junius 11-én, szóval 4 nappal később, a választmány összeült, Sarkadi Sándor beszámolt a választmánynak eddigi ténykedésével. Meg kell jegyeznem, hogy az alatt már Miskolcról és a vidékről az összes mozdonyvezetők aláírásával egy memorandum érkezett be ehhez a választmányhoz, amelyben lefektették a legszükösebben vett emberi igények kielégítését és azt mondták: „Ha ezt nem tudjuk megkapni, akkor egyáltalában lehetetlen tovább folytatnunk a munkát." Mert nem szabad elfelejtenünk, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a mozdonyvezetőket és a fűtőket más kategóriába beosztani nem lehet; nagyon jól tudjuk, hogy ők tarisznyáznak — ahogyan ezt ők maguk népiesen ki szokták fejezni —, élelmiszert visznek magukkal, mert • sokszor 24 óráig is távol vannak otthonuktól, tehát sokkal költségesebb, sokkal drágább, mert