Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 129 lesek kimenni, akkor, amikor az uradalom pa­rancsolja. Minden utasitást pontosan betarta­nak. A rendeletet az uradalomtól az aratógazda veszi át. Amelyik munkás az aratógazda rende­letének nem engedelmeskedik vagy szájaskodik, az a munkából azonnal kizáratik és minden bentlevő keresetét elveszti. (Zsilinszky Endre: Nem hiszem, hogy magyar birtokos csinál ilyen szerződést, ezt zsidó csinálta, Jakab csinálta!) T. képviselő ur, menjen el oda, vagy jöjjön el hozzám, rendelkezésére bocsátom az adatokat. (Horváth Zoltán: Mindegy, ha Jakab, ha gróf, ha báró, ha zsidó csinálta! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a zajongókat névszerint figyel­meztetni! Dénes István: A képviselő ur nem volt benn, amikor előbb kijelentést és nyilatkozatot tettem errenézve. Ha bent lett volna, akkor tá­jékozódott volna. (Horváth Zoltán: Nem hábo­rodott volna fel!) Különben is a képviselő ui ujságiró, a képviselő urnák módjában áll, hogy lemenjen oda, nagyon örvendenék, ha lemenne egy kissé, másfél órányira Budapesttől és meg­győződne erről a fehér rabszolgarendszerről. (Zsilinszky Endre: Nem hiszem, hogy magyar birtokos csinálta, ezt Jakab csinálta!) Mind­egyik szerződés igy van csinálva, a tulajdono­sok keresztények, legtöbb helyen mágnások, egyformán bűnösök, mint az a zsidó, aki azt csinálja. (Zsirkay János: Még nagyobb bűnö­sök! — Kuna P. András: Kibujt a szög a zsák­ból!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Kiss Menyhért közbeszól.) Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztas­sék csendben maradni. Dénes István: A képviselő urnák ez a fel­háborodása teljesen indokolatlan, mert a Vilá­gospuszta azt hiszem a Pálffy hercegé, s ha jól tudom, bérgazdaság van rajta. (Zsilinszky Endre: Nem ő csinálta a szerződést, hanem a Jakab csinálta! — Egy hang jobbfelöl: Hát a bérgazdaság kié?) Nekem mindegy, ha a herceg elbújik a zsidó háta mögé, erre nincs mentség, ne bújjék el a herceg a zsidó háta mögé, hanem menjen el a birtokára és nézze meg, hogy él a magyar nép. Az uradalomnak jogában áll karhatalommal az illető birtokterületről eltávolitani a munkást, nemkülönben aki az uradalom által kirendelt gazdának vagy felügyelőnek nem engedelmes­kedik feltétlenül, részeges vagy lázitó. (Kiss Menyhért: Mi az: lázitól) Aki nincs megelé­gedve. A lazítást odalent ugy értelmezik, hogyha valaki nincs megelégedve a munkabér­rel és szól a társának, hogy: hallod-e komám, a mellett a munkabér mellett még sem lehet megélni, hát csináljunk valamit. Ez a lázitás. (Tovább olvassa.) „Ha a lucerna és baltacím fel­gyüjtését, kévékbe kötését, boglyákba való be­hordását az uradalom ugy rendelné, hogy éjjel kell végezni, a munkások kötelesek ezeket a munkálatokat éjjel is teljesiteni." Betekintés végett a Ház asztalára teszem ezt a szerződést. (Éhn Kálmán: Ki csinálta ezt a szerződést?) A község főjegyzője, a kormánynak egy szerve odalenn. (Éhn Kálmán: A bérlő kicsodái) A község főjegyzőjének hivatalos asszisztálása mellett csinálta. (Horváth Zoltán: Mindenkinek nem lehet külön elmondani, majd a naplóban elolvashatja. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat a Ház mindkét oldalán, ne méltóztassa­nak a szónokot zavarni. Dénes István: Nem szivesen teszem, de még el kell mondanom, hogy fokozza ezt a szomorú helyzetet az, hogy ugyanezek az uradalmak elő­szeretettel alkalmaznak leány- és egyáltalában nőmunkásokat. (Éhn Kálmán: Azt mondja meg, hogy kicsoda!) Méltóztassék elvenni a szerző­dést és megtudja. Megmondtam már, ki volt, nem vagyok hajlandó annyit ismételni. (Éhn Kálmán: Pálffy herceg nem csinálta ezt a szerző­dést. — Lendvai István: A zsidó bérlője: Scharf Jakab! — Éhn Kálmán: Ki az a bérlő? — Lend­vai István: Élesebben már nem tudom meg­mondani.) Elnök: Éhn Kálmán képviselő urat szin­tén kérem, méltóztassék a kozbeszólásoktól tar­tózkodni. Dénes István: A nő munkásoknak, a leány­gyermekeknek egész napi ugyanannyi mun­káért az 5 kiló kétszeresnek, tehát a 'ó kiló búzának és a két kiló rozsnak csak a felét adják. (Zaj és felkiáltások baljelöl: Hallatlan! — Zsirkay János: Fehér rabszolgaság! — Kiss Menyhért: Többet dolgoznak, mint a férfiak!) A törvény respektive a rendelet határozott ti­lalma ellenére az uradalmak még azáltal is nyomják a szerencsétlen munkásságot, hogy még nyomorúságosabb helyekről — mint Me­zőkövesd, Dunaegyháza, Makó, Dorozsma stb. — sommás munkásokat hozatnak oda Da­moklész-kardként, mintegy azt mondván, hogy vigyázz, te munkás, ha nem dolgozol nekem annyiért, amennyiért én akarom, akkor dolgo­zik az éhhalálra kázhoztatott mezőkövesdi, dunaegyházi, makói, csongrádi stb. kubikos munkás. Felhivom az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy különös elő­szeretettel alkalmaznak sommás munkásokat Fejér megyében ebből a célból. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt. nem lehet megakadályozni! Nem lehet előirni, hogy milyen munkást alkalmazzon valaki. — Kiss Menyhért: Az aratásnál mindig ezzel fenye­getőznek az uradalomban.) A magyar nép életerejéről van szó. Nem hiszem, hogy akadna nemzetgyűlési képviselő — és jól esik látnom a támogatásukból, hogy nem akad —, aki ne látná, hogy itt a szinmagyarság millióinak szisztematikus és rendszeres pusztításáról van szó. (Lendvai István: Fajvédelem helyett faj­pusztitás történik.) A körülöttünk élő orszá­g-okban amúgy is ujjal mutogatnak reánk és olyanképen használják ki politikailag ezt a dolgot ez ellen a szerencsétlen ország ellen, hogy azt mondják: ime nézzétek, hogyan bán­nak a magyar nép zömével a magyar nagy­birtokosok és hogyan tűri azt a magyar kor­mány. (Lendvai István: Rettenetes megszállás alatt van ez a tizennégy vármegye.) Tudom, hogy az igen t. földmivelésügyi mi­nister ur lelke mélyén elitélő gondolatok forog­nak most is ezeknek hallatára, mert mindig, igy a törvény tárgyalásakor is elitélte ezeket a dolgokat, de ne csak elitélő legyen az érzése és gondolata, hanem teljesitse az interpellációm­ban kérteket, mert csak ezzel tesz tanúságot amellett, hogy igenis meg akarja gátolni Ma­gyarországon a fehér rabszolgaság rendszerét. Ha ugyanis egyes nagybirtokosok ilyen kapzsi, rövidlátó és vak gazdasági politikájának nem vetünk véget, oda fogunk jutni, hogy a magyar nagybirtokos uraink megint a ruténeket fogják behozni, vagy talán kinai kulikat hoznak be, mert nincs bennük magyar érzés, nekik csak az alacsony munkabér a fontos. Én hiszem, hogy intő és kérő szavam nem 1 fog a pusztában elhangzott szó maradni, remé­NAPLÓ xxv. !.«

Next

/
Thumbnails
Contents