Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

128 A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. ket!), de talán méltóztassék inkább felháborodni amiatt, hogy Fehér megyében, Budapesttől két órányira, ilyen borzalmas fehér rabszolgaságban élhet a magyar munkásság jelentékeny tömege. (Könyves Lajos: Olvasson fel egy ilyen abszurd szerződést. Képtelennek tartom. — Kiss Menyhért: Nálam is van egy ilyen fehér rabszolgaszerződés Kecskemétről. Olvasd csak fel! — Zaj.) Köszönöm, nálam is van. Tisztelt képviselőtársam, nem akartam felolvasni, mert nem akartam a t. Nemzetgyűlés idejét ezzel tölteni, de igaza van önnek, képviselőtársam. Látom, hogy súlyt helyez rá; remélem, hogy ha érdeklődik iránta, fog gondoskodni a kormányánál, hogy ez a rabszolgarendszer megszűnjék. (Olvassa:) „Aratási és cséplési^ szerződés, mely egyrészről Scharf Jakab ur világospusztai bérgazdasága, másrészről alulirott lakosok, mint vállalkozó munkások között köttetett." (Zsirkay János: Mindig baj van ezekkel a jakabokkai! — Zaj.) Nincs különbség, t. képviselőtársam, mind a kilenc uradalomban épen ilyen szerződés van. Ha kívánja, mind a kilencet felolvasom. Kötötték pedig ezt a szerződést 1923 december 16-án hivatalos heisren, a község főjegyzője, Salamon György előtt s a község elöljárója előtt Sárbogárdon. Itt van a szeorződés, leteszem a Ház asztalára, meggyőződhetnek róla, hogy ez eredeti okirat. (Zaj a jobbóldalon.) Most méltóztassanak a szerződés feltételeit meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) „Minden aratómunkás kap három magyar hold kukoricaföldet bevetve hatodán. (Lendvai István: Hatodán? Nagyszerű!) Hatodán, t. nemzetgyűlés. (Tankovics János: Köteles ezért meg is kapálni kétszer

1

?) Tessék meghallgatni, képviselő ur. Kötelesek háromszor megkapálni, a kapáláskor az ekekapát az uradalom adja és ahányszor ekekapával megkapálják a kukorieaföldet, ugyanannyiszor kézikapával is meg kell azt kapálniok. (Tankovics János: Háromszor nem kell kukoricát kapálni, csak kétszer! — Félkiáltások a baloldalon: Ejnye, ejnye, képviselő ur! —• Lendvai István: Ejnye, de vicces emberek!) A kukorica ősszel, szedéskor hat egyenlő részre lesz felosztva, ebből az uradalom által kiválogatott öt részt kocsira kell rakni, a kocsiról góréba vagy padlásra fel kötelesek hordani, ezt megelőzően a zsenge tengerit ki kell hogy válogassák, a tengeriszárat tőben földszint levágják, kévébe kell hogy kössék, fel kell hogy állítsák, a kukorica róízterméseket a munkásoknak lakására az uridalom szállítja haza, Ez az az egyhatod! íNagy Vince: Ez rab szolgaszerződés! — Lendvai István: Itt lípjík közbe a ministerelnök ur!) Kötelesek az aratómunkások, minden férfi hat magyar hold takarmányt lekaszálni és betakarítani, amint ezt elrendelik, meg kell forgatni, kévékbe kötni, keresztbe rakni (Horváth Zoltán: Ez robot!), a réti szénát boglyákba rakni s amint ezt az uradalom elrendeli, kocsira rakni, behordani és kifogástalanul jól bekazlazni. Ha az uradalom az előbb boglyákba rakott takarmányt le akarja rakatni a szénáskertbe, ugy kötelesek jó szekeres boglyákat rakni, azt szalmával bélelni, a tetejét jól beszalmázni, az általuk készített kötéllel jól lekötni s csak majd ezek után, ha elrendelik a bekazlazást, a kazal tetejét bekazalozni és a kazal tetejét másfél méter vastagságú szalmával befedni és bekötözni. (Lendvai István: Tetejébe torony órát láncostól!) A mai alulirott naptól, tehát 1923. év decemberétől jövő év végéig, illetve míg az 1924. évi termés, ugy mint kukoricaszedés, szárvágás és behordás, krumpliés répafelszedés és behordás be nem fejeződik, alulirott aratómunkások kötelesek az uradalomnak teljesen rendelkezésére állani a következő feltételek mellett. (Horváth Zoltán: Röghöz kötöttség!) Mai naptól kezdve ahány férfinapszámosra az uradalomnak szüksége van, azt az aratógazdának elrendeli és az aratógazda Vöteles az aratókból annyi embert kirendel"* egész hétre, amennyit az uradalom elrendel. Az aratómunkások idejével a mai naptól kezdve az uradalom rendelkezik kizárólag. Alulirott munkások a mai naptól kezdve kötelezik magukat, mikor az uradalom felszólítja őket, napszámmunkát végezni és ezen napszámban végzett munkáért fizet az uradalom — most jön a lényeg — fejenként és naponként 3 (három) kg búzát és 2 (kettő) kg rozsot. Ez megfelel 11— 12,000 koronának. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan! Tessék igy megélni egy esztendeig! — Csizmadia András: Az a kérdés, hogy mely időszakban! — Felkiáltások balfelől: Bármikor: egész évben!) Bátorkodom felolvasni, hogy egy esztendő alatt bármikor, berendelhetik mindenkor. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Dénes István: Érvényes, t. képviselő ur — a folytatása jön — ezen szerződés egész tartamára ez a bér, vagyis az 1924. évi termés őszi betakaritásáig. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. (Lendvai István: Szanálják a lakosságot. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az aratásért is ennyit kapnak?) Azért is. Azt megemlítettem t. minister ur, hogy azt tizenegyedén kapják. Épen ezért a nyomorult tizenegyed részért kénytelenek voltak lekötni magukat a munkások, ezt megemlitettem. (Halász Móric: Ellátás nincs, lenni kell ott annak is?! — Kuna P. András: Lenni kell kommenciónak!) Nincs semmi, t. képviselő ur, de Örvendek, hogy igy méltóztatik felfogni, mert valóban igy kellene lenni. Ha kommenció lenne is, ugy is legalább tizenkét kiló búza az, amit megállapítanak egyebütt. Ez a rendes. Itt azonban kommenció nincs, kizárólag az aratásnál, tehát egész esztendőben nincs kommenció. Világos és határozott a szerződés, én magam személyesen voltam lenn és meggyőződtem róla. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Botbüntetést az ilyen gazdáknak! — Kuna P. András: Maguk tiltakoznának a botbüntetés ellen! — Horváth Zoltán: Az ilyen nagybirtokost meg kell botozni, huszonötöt neki! — Lendvai István: Huszonöt kevés!) De tovább folytatom az olvasást. Ezen napszámmunkára naponta korán reggel, egyformán napkeletkor, tehát hajnalban négy órakor már a helyszínen kell lenniök, ami tizenkét-tizennégy kilométert jelent, tehát el kell indulniok két órakor vagy félháromkor (Lendvai István: De nem állami autón?!) és tart este naplemetig, este nyolc óráig. Ez tizenöt órát jelent. Früstökre egy félóra, ebédidőre egy órai munkaszünet, délután pedig szintén fél óra adatik, szeptember 8-án azonban az uzsonnaidő is megszűnik. (Kahók Lajos: Akkor hamarabb nyugszik le a nap!) Az uradalom fentartja magának a jogot, alulirott munkások pedig alávetik magukat — szegények, mert kénytelenek alávetni — azért a kis aratásért, azért a tizenegyedrészért, amit kapnak, mert ha nem, akkor éhen halhatnának; alávetik magukat annak, hogy minden munkánál az uradalom redelete és utasítása szerint dolgoznak. (Kiss Menyhért: És szavaznak a választásokon!) Majd méltóztatnak látni, ez azt jelenti, hogy éjszaka is köte-