Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 127 tam: Minister ur, hozzunk egyetemes törvényt az egész országra vonatkozóan! (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hisz arra hoztunk!), az egész magyar mezőgazdasági munkásság munkabérére vonatkozóan. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Az egész országra volt hozva! — Kiss Menyhért: Csak nem tartják be! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Be kell tartani! Én nem ülhetek magam mindenkinek a nyakán! — Nagy Vince: Dénes István tartassa be"?) Engedelmet kérek, minister ur, nem az egész országra vonatkozó egyetemes törvényt hoztunk. (Szabó István (nagyatádi) földniivelésügyi minister: Hát mit? Egyes megyékre vonatkozót'?) Megmondom a minister urnák. Ahol esetleg kérik, oda esetleg kiszáll a munkabérmegállapitó bizottság. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Minden esetben kiszáll!) Esetleg. Én azt kivántam, ismerve azt a terrort, amely alatt a mezőgazdasági munkásság szenved, hogy mivel a földmivelésügyi ministeriumban megvannak évtizedekre visszamenően az átlagos évi munkabérek az ország^ minden részéből, szabjuk meg mi, a törvényhozás ajzokat. hogy az alól a rendelkezés alól ne bújhassanak ki; hogy a nagybirtokos ne hivatkozhassék erre vagy amarra, és a munkásosztály ne legyen kényszerhelyzetben. Akkor azt mondta a minister ur szórói-szóra: Kérem, képviselő ur, nyugodjék meg, mert ennek a kiuzsorázást megszüntető törvénynek életbelépése után nem lesz Magyarországon nagybirtokos, aki a jövőben ki uzsorázza a magyar mezőgazdasági munkásságot. Én megnyugodtam, minister ur, biztam önben, biztam abban, hogy az ön szeme mindenütt rajta lesz az országon, ahol a magyar mezőgazdasági munkásság szenved és nyomorog. Akkor belenyugodtam a dologba, de erősen hangsúlyozom, hogy a magyar kormánynak és különösen önnek, minister ur, lett volna kötelessége meggátolni minden visszaélést s a magyar munkásság kizsarolását. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tessék hozzám fordulni, majd meggátlom. Tessék konkrét adatokkal jönni.) A magyar kormány politikai okokra hivatkozva meggátolja a magyar mezőgazdasági munkásságnak a nemzeti alapon való szervezkedését is, és ez a nemzeti kormány lehetetlenné teszi a nemzeti alapon álló földmunkásság részére azt, hogy saját maga védje meg munkaerejét az őt végletekig kizsákmányoló nagybirtokosokkal szemben. (Zaj jobbfelől.) Fájdalom, nagybirtokosaink jelentékeny része él is azzal a jogával, hogy a munkásokat kiuzsorázza és elvetve minden bölcs mérsékletet, ember-, fajés nemzetszeretetet, a munkaerők kiuzsorázását oly mértékben fokozza, amely megdöbbenést kell hogy keltsen mindenkiben, akiben az emberiességnek s a történelmi előrelátásnak csak egy szikrája is él. Az elmondottakat bizonyítandó, ezúttal csak egy körzet munkásságának kiuzsorázására vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés s az igen t. minister ur figyelmét felhivni. Fehérmegyében, Budapesttől alig két órányira, Sárbogárdon és környékén meglehetősen nagy a mezőgazdasági munkásság. A teljesen nincstelen, két kézi munkára szorított mezőgazdasági munkások száma meghaladja a többezret. Hogy ez mennyire igy van, azt az bizonyitja, hogy tisztán csak a földigénylő nincstelenek száma meghaladja az 1250-et, pedig erős rostálásnak voltak kitéve. A magyar kisgazdaosztály ezen a vidéken nem szaporodhatik, mert a nagy uradalmak ennek útját állják. Ott vannak a nagybirtokok Köbörcsön, Alsó- és Felső-Mindszenten, továbbá a zirciek hatalmas birtokai, azután a Deutschok, Oesterreicherek uradalmai, a gróf Zichyek uradalmai; csupa nagybirtok, hiszen méltóztatnak tudni, hogy Fehér vármegyének 63%-a nagybirtok. Méltóztassanak meghallgatni, hogy milyen módon fogják meg a földmunkásságot. (Lendvai István: Az Okányi Schwartzokról is beszélhetnénk.) Itt nincs különbség t. képviselő ur, itt egyet jelent gróf Zichy és Okányi Schwartz, a zirci apát és a másik. Nincs különbség közöttük. Én különben is nem Zichy gróf ellen küzdök és harcolok, sem pedig Okányi Schwartz ellen; előttem mindkettő igen tiszteletreméltó egyem lehet, de harcolok a nagybirtokrendszer ellen. Sárbogárdon és környékén a mezőgazdasági munkásságnak 11-edén adják az aratási szerződéseket. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) De ezt még nem is teszem szóvá, mert hiszen békében is 9-edén és 10-edén adták. (Zaj.) Ezzel azonban nem akarok foglalkozni. Csakhogy ezért az aratási szerződésért az uradalmak lekötötték ezeknek a nyomorult földmunkásoknak munkaerejét, megfogták őket újév decemberétől az 1924. gazdasági év végéig és arra kötelezték a földmunkásokat, ezeket a nyomorult tömegeket, hogy napi három kiló búzáért és két kiló rozsért végezzenek munkát, akkor, amikor az uradalom parancsolja, napfelkeltétől naplenyugtáig. Reggel négy órakor ott kell hogy álljanak a -12 kilométernyire fekvő uradalomban, mert ha nem, elcsapják a munkást. (Zaj a jobboldalon.) Láttam a szerződést; az uradalomnak jfoga van a munkás egész bérét visszatartani, ha megkésik, vagy pedig joga van helyette sommás munkást alkalmazni. Ezért a hat métermázsa búzáért egyes helyeken 10 hold takarmányt is köteles learatni, összesen 20.000 koronáért. Egy hold takarmány megmunkálása három napot vesz igénybe, tehát annak a földmunkásnak egy napszámbére még 700 koronát sem tesz ki. (Zaj jobbfelől. — | Viezián István: A törvény értelmében az ilj^en szerződés érvénytelen.) Nem erről van szó, t. képviselőtársam. (Felkiáltások a jobboldalon: De igen, erről van szó!) Majd megmondom önöknek, hogy miért nem lehet erről szó._Láttam szerződést, amelynek értelmében kötelesek hat hold takarmányt levágni napi három kiló búzáért és két kiló rozsért. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol!) Valamennyi uradalomban, t. képviselőtársaim, a herceg Pálffyak, gróf Zichyek, Oesterreicherek, Deutschék uradalmában, a mindszenti uradalomban s a többi uradalmakban, mert az összes uradalmak karteliben vannak egymással. (Zaj a jobboldalon.) Már most megfelelek önnek, t. államtitkár ur, hogy miért nem érvénytelen az ilyen szerződés. A szerződésben van egy pont, amely szerint ha valaki elégedetlenkedik, vagy engedetlenkedik, vagy pedig lázit — értsd ezalatt azt, hogy elégedetlen a munkabérekkel —, (Kiss Menyhért: Ha nem kormánypárti, akkor lázit!) akkor, t. képviselőtársam, karhatalommal kiteszik szűrét az uradalomból, elveszíti egész évi keresetét, és többé azon a tájékon meg ne próbáljon mozdulni, mert a közigazgatási apparátus és az uradalmak intézői éhen döglesztik azt az embert. (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Hogy lehet igy lázítani! Éhen döglesztik — &z nem kifejezés!) Bocsánatot kérek az inparlamentáris kifejezésért (Lendvai Is*1 ván: Ne kövessenek el inparlamentáris ténye-