Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

126 A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. zetbe juttassa, hogy ők ne az eddigi séf elmek megtartásával fizessék kereseti adójukat, már csak azért sem, mert a kereseti adó egyike azoknak az adónemeknek, amelyeket a lehető legfrissebben, azon melegiben kell befizetni. A kereseti adó olyan adó, nem hogy a munkád a tisztviselő és a többi alkalmazott nem is látja keresetét, mikor a kereseti adó már le van vonva belőle. Amikor ennyire előre, ilyen pontosan tesz eleget kötelességének az adófizető, akkor ™«-gal elvárható, hogy az erre az adóra vonatkozó ministeri rendeletek ne tartalmazzanak olyan súlyosan sérelmes intézkedéseket, mint amilyeneket ezideig ennél észlelhetünk. Ezek előrebocsátása után a következő interpellációt terjesztem be a pénzügyminister; úrhoz (Olvassa): „A m. kir. pénzügyministeri'um 1924. évi 95.000. számú körrendelete a szolgálati illetmények után járó általános kereseti adó tételeinek ujabb megállapítása tárgyában ismételten olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek szükségessé teszik, hogy a sérelmes intézkedéseket a nemzetgyűlés előtt interpelláció formájában szóvá tervem. A körrendelet legsérelmesebb intézkedése az, hogy az általam is többször kifogásolt adómentes létminimumot az aranykorona-értékszámitása dacára oly alacsony összegben állapítja meg, amely létminimum összegét egyáltalán nem képezheti, mert 10 aranykorona illetményből a létfentartás legelemibb követelményeit sem lehet biztosítani. Továbbá sérelmes a körrendelet adótételeinek aranykorona-alapon álló azon számitása, mely szerint az eddig is kifogásolt nem egészen helyes progresszivitás elvét visszavezeti, minek következménye, hogy a magasabb illetménnyel birok az eddig fizetett adótételeknél lényegesen kisebb, 50—60 százalékkal alá süly esztett összeget tartoznak fizetni. Nem kevésbé kifogásolható a fentemlitett körrendelet 4. §-ának 2 a) bekezdése, mely szerint a szolgálati illetmények után járó kereseti adó azt a községet illeti meg, amely község területén az alkalmazott munkahelye van, mert a Budapest környékén levő életképes községeket a kereseti adó jövedelmétől elüti s ez okból a Budapesten dolgozó, de Budapest környékén levő községekben lakó adóalanyokat megfosztja attól, hogy szociális követelményeik teljesüljenek. Ezek előrebocsátása után kérdem, hajlandó-e a pénzügyminister ur a szolgálati illetmények után járó általános kereseti adó tárgyában sürgősen ujabb rendeletet kibocsátani, amelyben az adómentes létminimum összegét legalább 20 aranykoronában állapítja meg, továbbá hajlandó-e az egyes adótételek összegét a tényleges progresszivitás alapján, de legalább az 1924. évi 58.000. számú rendeletben foglalt arányosítás szerint megállapítani 1 Hajlandó-e továbbá a minister ur arra, hogy az újonnan kibocsátott rendeletben utasitás adassék a. kereseti adó beszolgáltatás! helyére vonatkozólag oly módon, hogy Budapest környékén lévő községekben lakó, de Budapesten dolgozó alkalmazottak kereseti adó összegét Budapest az érdekelt községeknek szolgáltassa át!" (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki a következő interpelláló! Perlaki György jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Már egy esztendeje annak, hogy ez a nemzetgyűlés törvényt hozott a magyar mezőgazdasá«! munkásság kizsarolása, kiuzsorázása ellen. Mezőgazdasági munkástömegeink, amelyek, mint jól méltóztatnak tudni, az ország lakosságának körülbelül 41%-át teszik ki, a kisgazdák szaporodása következtében, nem lévén birtok rendelkezésükre, egyre növekednek (Zsirkay János: A legszomorúbb helyzetben vannak: Kétségbeejtő a helyzetük!) és minthogy, fájdalom, nincs olyan iparunk, amely felszívja ezt a szaporodó magyar tömeget, ennek következtében a munkanélküliek száma egyre nő. (Kiss Menyhért: Nagyon helyes szóvá tenni! — Ugy van! Ugy van! a balközépen. — Kiss Menyhért: Mindenütt egyformán! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem mindenütt egy formán, azt nem lehet mondani! — Zsirkay János: Akinek van munkája, az keres valamit, de mennyi van munka nélkül!) A mezőgazdasági munkások osztálya a mi apáinknak, a hajdani jobbágyoknak utódai, alkotja ma Magyarországon különösen azt az őstelevényt, amelyből a magyar nemzet, a magyar faj életerejét nyeri, és ha a magyar mezőgazdasági munkásosztály satnyul és gyengül, megkondul a lélekharang a magyar nemzet sorsa és jövője felett. Köztudomású történelmi igazság az, hogy ennek az országnak elnyomása, múltbeli kizsaroltatása és oktalan gyengítése az oka annak, hogy ma Magyarország népe nem 25 millió, hanem csak ebből a néhány csekély millióból áll. Olcsó volt az oláh munkás, olcsó volt a ruthén munkás, és nagybirtokosaink^ behozták az oláh munkásságot, megtöltötték vele Erdélyt és a behozott olcsó oláh munkások elszaporodtak a Tiszáig, délen a Dunáig és odajutottunk, hogy elragadták tőlünk Magyarország jelentékeny részét. (Ugy van! Ugy van! a balközépen. — Kiss Menyhért: Tény, hogy ők hozták be olcsó cselédnek!) Ez az egyik történeti tény, a másik történeti tény pedig az, hogy a ruthén olcsó proletárok, mezőgazdasági munkásokat behozták a magyar mezőgazdasági népesség rovására Békés megyébe és kiszorították mindenünnen a magyar munkásságot. (Kuna P. András: De nem ma hozták be! Már a háború előtt! — Zaj és derültség a balközépen és a baloldalon. — Kiss Menyhért: Évszázadokkal ezelőtt, András! — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Történelmi tény és igazság az, hogy a magyar kormányok rövidlátó politikája és nagybirtokosaink önző magatartása volt az oka a mi borzasztó súlyos katasztrófává lett nemzetiségi kérdésünknek is. Tegnap olvastuk a lapokban, hogy Dunántúlról több ezer magyar mezőgazdasági munkás vándorolt ki Délamerikába, ahol a legsúlyosabb a helyzetük. (Zsirkay János: Hiszen nem is kapnak útlevelet a szerencsétlenek!) Hogy ezt a nemzetgyilkos folyamatot meggátoljuk, az elmúlt esztendőben törvényt alkottunk, hogy megszüntessük a magyar nemzet zömének, a magyar mezőgazdasági munkásság munkaerejének kizsarolását és megakadályozzuk Magyarországon a magyar fehér rabszolgarendszer további fentartását. A magyar kormánynak és különösen a földmivelésügyi minister urnák kettőzött gonddal lett volna kötelessége őrködni (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Na és nem őrködtem?) ennek a törvénynek egyetemes végrehajtásán végig az egész országban. Kettőzött gonddal lett volna kötelessége vigyázni erre a földmivelésügyi minister urnák, mert én annak a törvényjavaslatnak tárgyalásával kapcsolatosan azt mond-