Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 125 egyáltalán nem tudom. Szükség van tehát arra, hogy ez megváltozzék, legalább abban a szerény keretben, amelyet bátor voltam megjelölni. Ha mostan vizsgáljuk a rendeletnek aranyszámitási tételeit, összehasonlítjuk akáj* az 58.000. sz. rendelettel, akár pedig a korábbi rendeletekkel, akkor egy furcsa jelenséget látunk, amely jelenségre azt kell kijelentenem, hogy ez azoknak kedvez, akik tulaj donképen már a létminimumon felülálló keresethez tudtak eljutni. Nevezetesen ennek a kereseti adótörvénynek az volt az alapelve, hogy bizonyos összegtől egy bizonyos összegig megadóztatja a keresetet és pedig oly módon, hogy az adóösszeg tétele 0.5%nál kezdődjék és a legmagasabb keresetnél 7.5% adóval végződjék. Ez_ vonul végig az összes eddigi rendeleteken, s ha megnézem a legutolsó rendeletet, az 58.000. számút, úgy azt állapítom meg, hogy ennél a rendeletnél aranyszámitási alapon 100 aranykorona hetikereset volt az, amely elérte a 7.5%-os adózást. Ellenben, ha megnézem a 95.000. számú rendelet adótételeit, akkor azt kell megállapítanom, hogy 500 aranykoronás hetikereset az, amelynél 7.5% az adózás: tehát ez az egyszerű tény, ennek a két számnak szembeállitása is feltétlenül azt igazolja és bizonyítja, hogy a pénzügyminister ur, ezzel az aranyszámitási alappal a rendeletben azoknak kedvez, akik a létminimumon felülálló keresettel bírnak; mert senki sem tagadhatja, hogy például 500 aranykorona feltétlenül a létminimumon felül áll, mert ez papirkoronára átszámitva, 9 millió korona heti és 36 millió Corona havi keresetet jelent és szemben az eddigi állapottal, ötszörannyi keresetűéi állapítja meg a 7.5%-os kereseti adótételeket. Épen ebből az okból is erőteljesen kifogásolható ez a rendelet, és igy kénytelen vagyok annak ezen rendelkezései miatt szót emelni. Mert ha tételenkint vizsgálom a dolgot, akkor azt kell megállapítanom, hogy amig az alacsony: kereseteknél egynehány tételnél tiz, esetleg húsz százalék csökkentést, engedményt mutat a korábbi rendelettel szemben, addig épen azoknál a kereseteknél, amelyek a keresetek zömét képezik, már emelkedést jelent a korábbi rendelettel szemben és pedig tiz-husz százalékig menő emelkedést. Nem megyek nagyon messzire és nem vagyok túlságosan vérmes reménységekkel eltelve, de ugy vélem, hogy 50 aranykoronás hetikereset körülbelül az, amely a legelemibb életfentartás biztosítására szükséges, de ugylátszik, ettől az összegtől kezdve kezd a csökkenés mutatkozni és 100 aranykoronánál olyan erőteljes, hogy húsz százalékon felül emelkedik; ellenben már 500 aranykoronánál hatvan százalékkal csökkenti az eddigi adóterheket, tehát kifejezetten a létminimumon felülálló kereseteknél iiyujt kedvezményt, ellenben az alacsony keresetekkel biroknál, akiknek keresete megközelítőleg sem elegendő a létfentartás biztosítására, súlyosbításokat tartalmaz az eddigi rendeletekkel szemben. Legsúlyosabb része ennek a rendeletnek az, hogy olyan alacsony összeget állapit meg adómentes létminimumként, amely egynegyedét sem teszi annak az összegnek, mely a létfentartáshoz tényleg szükséges. Van a rendeletnek egy másik hibás intézkedése i

!

s. Nevezetesen a legújabb rendeletnek, a 95.000. számú rendeletnek 4. ^-a második bekezdésében kimondja, hogy (Olvassa): „A szolgálati javadalmazás után fizetett általános keTeseti adó azt a községet illeti meg, amely község területén az alkalmazott munkahelye van." Ez rendkívül sérelmes, különösen a Budapest környékén lévő községekre, mert tudvalévő dolog, hogy Budapesten lakáshiány van és a Budapesten dolgozó munkások és tisztviselők igen nagy számban, tízezrével kénytelenek Budapest környékén lakást keresni s igy a környékről vasúton, villamoson járnak be munkahelyükre. Már most a rendeletnek ez intézkedése révén — igaz, hogy ez korábban is megvolt és az alaptörvényben is benne volt — ezeket a községeket nagy sérelem éri, meg pedig azért, mert Budapesten igen nagy számban vannak a különböző ipartelepek, ahova Budapest környékéről jönnek dolgozni a munkások, tisztviselők és mindenféle alkalmazottak és itt, a vállalatoknál, ahol alkalmazva vannak, róják le kereseti adójukat, s igy Budapest székesfőváros pénztárába folyik be ez a kereseti adó s ezek az emberek ott a lakóhely ükön. nem igényelhetik, nem várhatják azoknak a szociális követelményeknek kielégítését, amelyeket talaj donképen ezekből a befolyt kereseti adókból kellene kielégíteni. Nézzük csak a Budapest környékén fekvő virágzó községeket. Itt van például akár Pesterzsébet, akár Kispest, akár Újpest vagy Pestújhely — rendkívül sok községet tudnék itt felsorakoztatni —, ahonnan ide Budapestre járnak dolgozni a munkások és tisztviselők, s akiktől itt vonják le az adót, az ide folyik be^ a budapesti adópénztárba, ellenben az a község, amelyben laknak, nem jut hozzá azokhoz az összegekhez, amelyekből akár! városrendezést, akár pedig szociális igénykielégitéseket hajthatna végre, úgyhogy ezeknek a Budapest környékén fekvő községekben lakó embereknek még csak reményük sem lehet arra, hogy ezitányu követelményeik és kivánalmaik kielégítést nyerjenek. Épen ezért szükség van arra, hogy a minister ur egy uj rendeletet bocsásson ki, amely kibocsátandó uj rendelet foglalja magában elsősorban a létminimum megállapitását legalább az általam megemlített módon; foglalja magéban azt, hogy ilyen változtatást, illetőleg olyan kedvezményeket, amelyek kifejezetten a létminimumon felülálló kereseteknek kedveznek, nem tartalmazhat, továbbá foglalja magában az utasítást arra vonatkozólag, hogy a kereseti adó összege azt a községet illeti meg, amely községben az adózó lakik, nem pedig azt a községet, amely községben az adózó dolgozik. Habár nem sok reményem van arra vonatkozólag, hogy a pénzügyminister ur e téren gyorsan intézkedni' fog, mégis az a tény, hogy ebben az ügyben már több izben voltam kénytelen az adózók igazságtalan terheit szóvátenni — aminek következménye ugylátszik az, hogy most már a minister ur egy kissé meszszebb ment el a létminimum megállapításánál, mint azt eddig tette — hinni és remélni engedi, hogy a pénzügyminister ur revízió alá veszi a kibocsátott 95.000. számú körrendeletet, annál is inkább, mert ez aranyparitásos számításon alapszik; továbbá azt következtetem, hogy most már a rendeletek oly sürün nem fognak egymásután következni, mint ezideig, amig csak papírkoronára szóló számítási alapon álltak, mert most már az aranyszámitási alap azt is maga után vonja, hogy akárhogyan változzék is a drágaság, aranyilletmény után lesz megállapítva az aranyilleték. Épen ezért szükségesnek tartom, hogy sürgősen botesáttassék ki egy ujabb rendelet, amely az általam megemlített sérelmeket rendezze és az adózókat olyan hely-