Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 125 egyáltalán nem tudom. Szükség van tehát arra, hogy ez megváltozzék, legalább abban a sze­rény keretben, amelyet bátor voltam meg­jelölni. Ha mostan vizsgáljuk a rendeletnek arany­számitási tételeit, összehasonlítjuk akáj* az 58.000. sz. rendelettel, akár pedig a korábbi ren­deletekkel, akkor egy furcsa jelenséget látunk, amely jelenségre azt kell kijelentenem, hogy ez azoknak kedvez, akik tulaj donképen már a lét­minimumon felülálló keresethez tudtak eljutni. Nevezetesen ennek a kereseti adótörvénynek az volt az alapelve, hogy bizonyos összegtől egy bizonyos összegig megadóztatja a keresetet és pedig oly módon, hogy az adóösszeg tétele 0.5%­nál kezdődjék és a legmagasabb keresetnél 7.5% adóval végződjék. Ez_ vonul végig az összes ed­digi rendeleteken, s ha megnézem a legutolsó rendeletet, az 58.000. számút, úgy azt állapítom meg, hogy ennél a rendeletnél aranyszámitási alapon 100 aranykorona hetikereset volt az, amely elérte a 7.5%-os adózást. Ellenben, ha megnézem a 95.000. számú rendelet adótételeit, akkor azt kell megállapítanom, hogy 500 arany­koronás hetikereset az, amelynél 7.5% az adó­zás: tehát ez az egyszerű tény, ennek a két számnak szembeállitása is feltétlenül azt iga­zolja és bizonyítja, hogy a pénzügyminister ur, ezzel az aranyszámitási alappal a rendeletben azoknak kedvez, akik a létminimumon felül­álló keresettel bírnak; mert senki sem tagad­hatja, hogy például 500 aranykorona feltétlenül a létminimumon felül áll, mert ez papirkoro­nára átszámitva, 9 millió korona heti és 36 mil­lió Corona havi keresetet jelent és szemben az eddigi állapottal, ötszörannyi keresetűéi álla­pítja meg a 7.5%-os kereseti adótételeket. Épen ebből az okból is erőteljesen kifogá­solható ez a rendelet, és igy kénytelen vagyok annak ezen rendelkezései miatt szót emelni. Mert ha tételenkint vizsgálom a dolgot, akkor azt kell megállapítanom, hogy amig az ala­csony: kereseteknél egynehány tételnél tiz, eset­leg húsz százalék csökkentést, engedményt mutat a korábbi rendelettel szemben, addig épen azoknál a kereseteknél, amelyek a kere­setek zömét képezik, már emelkedést jelent a korábbi rendelettel szemben és pedig tiz-husz százalékig menő emelkedést. Nem megyek nagyon messzire és nem va­gyok túlságosan vérmes reménységekkel el­telve, de ugy vélem, hogy 50 aranykoronás heti­kereset körülbelül az, amely a legelemibb élet­fentartás biztosítására szükséges, de ugylát­szik, ettől az összegtől kezdve kezd a csökkenés mutatkozni és 100 aranykoronánál olyan erő­teljes, hogy húsz százalékon felül emelkedik; el­lenben már 500 aranykoronánál hatvan százalék­kal csökkenti az eddigi adóterheket, tehát kife­jezetten a létminimumon felülálló kereseteknél iiyujt kedvezményt, ellenben az alacsony kere­setekkel biroknál, akiknek keresete megközelí­tőleg sem elegendő a létfentartás biztosítására, súlyosbításokat tartalmaz az eddigi rendele­tekkel szemben. Legsúlyosabb része ennek a rendeletnek az, hogy olyan alacsony összeget állapit meg adó­mentes létminimumként, amely egynegyedét sem teszi annak az összegnek, mely a létfentar­táshoz tényleg szükséges. Van a rendeletnek egy másik hibás intéz­kedése i ! s. Nevezetesen a legújabb rendeletnek, a 95.000. számú rendeletnek 4. ^-a második be­kezdésében kimondja, hogy (Olvassa): „A szol­gálati javadalmazás után fizetett általános ke­Teseti adó azt a községet illeti meg, amely köz­ség területén az alkalmazott munkahelye van." Ez rendkívül sérelmes, különösen a Buda­pest környékén lévő községekre, mert tudva­lévő dolog, hogy Budapesten lakáshiány van és a Budapesten dolgozó munkások és tisztvi­selők igen nagy számban, tízezrével kénytele­nek Budapest környékén lakást keresni s igy a környékről vasúton, villamoson járnak be munkahelyükre. Már most a rendeletnek ez in­tézkedése révén — igaz, hogy ez korábban is megvolt és az alaptörvényben is benne volt — ezeket a községeket nagy sérelem éri, meg pe­dig azért, mert Budapesten igen nagy számban vannak a különböző ipartelepek, ahova Buda­pest környékéről jönnek dolgozni a munkások, tisztviselők és mindenféle alkalmazottak és itt, a vállalatoknál, ahol alkalmazva vannak, róják le kereseti adójukat, s igy Budapest szé­kesfőváros pénztárába folyik be ez a kereseti adó s ezek az emberek ott a lakóhely ükön. nem igényelhetik, nem várhatják azoknak a szociális követelményeknek kielégítését, amelyeket ta­laj donképen ezekből a befolyt kereseti adókból kellene kielégíteni. Nézzük csak a Budapest környékén fekvő virágzó községeket. Itt van például akár Pest­erzsébet, akár Kispest, akár Újpest vagy Pest­újhely — rendkívül sok községet tudnék itt felsorakoztatni —, ahonnan ide Budapestre járnak dolgozni a munkások és tisztviselők, s akiktől itt vonják le az adót, az ide folyik be^ a budapesti adópénztárba, ellenben az a község, amelyben laknak, nem jut hozzá azokhoz az összegekhez, amelyekből akár! városrendezést, akár pedig szociális igénykielégitéseket hajt­hatna végre, úgyhogy ezeknek a Budapest kör­nyékén fekvő községekben lakó embereknek még csak reményük sem lehet arra, hogy ezitá­nyu követelményeik és kivánalmaik kielégítést nyerjenek. Épen ezért szükség van arra, hogy a minis­ter ur egy uj rendeletet bocsásson ki, amely ki­bocsátandó uj rendelet foglalja magában első­sorban a létminimum megállapitását legalább az általam megemlített módon; foglalja magé­ban azt, hogy ilyen változtatást, illetőleg olyan kedvezményeket, amelyek kifejezetten a létmini­mumon felülálló kereseteknek kedveznek, nem tartalmazhat, továbbá foglalja magában az utasítást arra vonatkozólag, hogy a kereseti adó összege azt a községet illeti meg, amely községben az adózó lakik, nem pedig azt a köz­séget, amely községben az adózó dolgozik. Habár nem sok reményem van arra vonat­kozólag, hogy a pénzügyminister ur e téren gyorsan intézkedni' fog, mégis az a tény, hogy ebben az ügyben már több izben voltam kény­telen az adózók igazságtalan terheit szóvá­tenni — aminek következménye ugylátszik az, hogy most már a minister ur egy kissé mesz­szebb ment el a létminimum megállapításánál, mint azt eddig tette — hinni és remélni engedi, hogy a pénzügyminister ur revízió alá veszi a kibocsátott 95.000. számú körrendeletet, annál is inkább, mert ez aranyparitásos számításon alapszik; továbbá azt következtetem, hogy most már a rendeletek oly sürün nem fognak egy­másután következni, mint ezideig, amig csak papírkoronára szóló számítási alapon álltak, mert most már az aranyszámitási alap azt is maga után vonja, hogy akárhogyan változzék is a drágaság, aranyilletmény után lesz meg­állapítva az aranyilleték. Épen ezért szükséges­nek tartom, hogy sürgősen botesáttassék ki egy ujabb rendelet, amely az általam megemlített sérelmeket rendezze és az adózókat olyan hely-

Next

/
Thumbnails
Contents