Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

124 A nemzetgyűlés 306. illése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. rendelet megszüntetése orvosolhatja a helyzetei (Zajt) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Következik a határozathozatal. (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az elnök szavába vágni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Ipenl Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminister ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló 1 Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A kereseti adó tételeinek megváltoztatására vonatkozó... (Nagy zaj. — Lendvai István: Bolsevizálják az országot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak; ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni! (Folytonos zaj.) Csendet kérek, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni. (Rothenstein Mór: Pirosiszonyban szenvednek! — Kuna P. András közbeszól. — Lendvai István: Már megint hazudik Kuna P. András!) Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Nagy Vince: Akkor piros orrot sem szabad hordani! Azt is tessék eltiltani! — Lendvai István: Kuna képviselő urat tessék rendreutasítani!) Nem hallottam, hogy a képviselő ur valami sértőt mondott volna. Méltóztassanak csendben maradni, akkor módjában lesz az elnöknek minden közbeszólást meghallani. (Pikier Emil: A piros orrok ellen tessék rendeleteket hozni! — Derültség balfelöl.) Kabók Lajos: A kereseti adó tételeinek megváltoztatására vonatkozó legújabb, 95.000. számú körrendelet ismételten olyan rendelkezéseket foglal magában, amelyek szükségessé teszik, hogy ezt a kérdést itt, a nemzetgyűlés előtt szóvá tegyem. (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni! Kabók Lajos: Végtelenül sajnálom, hogy bár három pénzügyministerünk van, egyetlen pénzügyminister ur sincs jelen és igy a pénzügyminister urak távollétében kell elmondanom interpellációmat, pedig tartom olyan fontosnak az interpellációt, hogy megérdemelte volna, hogy a pénzügyminiszter ur közvetlenül hallja azokat a panaszokat, azokat a sérelmeket, amelyeket ez alkalommal joggal teszek kifogás tárgyává. Már néhány izben kénytelen voltam szóvátenni a kereseti adó tételei és az adómentes létminimum megállapítása körül fennálló sérelmeket, ugylátszik azonban, ez mindezideig eredményt nem ért el, mert a legutóbbi, 58.000. számú rendelet május 1-én 100.000 koronában állapította meg a létminimumot, ami a többivel együtt olyan összeg volt, hogy egyáltalában nem lehetett belőle a létfentartást tényleg biztosítani. Most, amidőn a legújabb rendelet aranyilletéket állapit meg és aranyilletmények után, tehát arányszámítás alapján^ állapítja meg az illetékeket, mindenkiben joggal kelhetett az a reménység, hogy most végre ez az adózás olyan módon nyeri rendezést, amint az a kívánalmaknak megfelel és hogy olyan igazságtalanságokat, amilyeneket ezideig magában foglalt, ez alkalommal nem foglal iűagában. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ebben végtelenül csalódott mindenki, de különösen csalódtak azok, akikre ez a rendelet vonatkozik, akiknek ezeket az adóaranyfilléreket és esetleges adóaranykoronákat ki kell izzadniok. Jóllehet, ha a minister ur itt volna, azt mondaná, hogy alacsonyak a tételek, — hiszen bizonyos összegig, 50 aranykoronáig csak fillérekről van szó — mégis ki kell jelentenem, hogy ezek az aranyfillérek, amelyeket az adózóknak le kell róniok, súlyosak és minden egyes fillérhez az adózó dolgozók verejtéke tapad, minden egyes adófillérhez sok verejtékcsöpp tapad. Épen ezért nemcsak fontos, hanem szükséges is, hogy a pénzügyminister a kibocsátott rendelet helytelen intézkedéseit egy ujabb helyes rendelettel ellensúlyozza, illetőleg megváltoztassa. Elsősorban beszélnem kell az adómentes létminimumról. Tiz aranykoronában van megállapítva az adómentes létminimum. Nem tudom njegérteni, hogy a pénzügyminister ur hogyan tudja elképzelni, hogy 10 aranykorona olyan összegű heti keleset, amely adómentes legyem; ugy látszik, a minister ur 10 aranykoronát elegendőnek tart arra, hogy abból meg lehessen élni, pedig ha ezt papirkoronára számítjuk át, ez egyáltalában nem jelent többet, mint 180.000 papirkoronát. Minden kommentár nélkül ki kell jelentenem, hogy 180.000 korona heti kereset még csak megközelítőleg sem elég ágra, hogy abból a létfentartás legelemibb követelményeit biztosítani lehessen. A korábbi 58.000. sz. rendelettel szemben a legújabb, 95.000. sz. rendelet bizonyos haladást jelent, mert 100.000 koronás létminimummal szemben most 180.000 korona a létminimum. Ez alatt az idő alatt az én számitásom szerint az élet körülbelül 30 százalékkal drágult, ha tehát pusztán a drágulást vesszük figyelembe, és a pénzügyminister ur eddigi szűkmarkúságát, most 130.000 koronában kellett volna megállapítani a létiminimumot. Ezzel szemben — elismerem — 180.000 koriomában állapították meg, ami azt jelenti, hogy körülbelül 40%-kai engedett az eddigi szűkmarkúságából a pénzügyminister ur, ez azonban még mindig olyan messze van a tényleges létminimumtól, hogy ez súlyos intézkedésnek nevezhető, mert ha azt nézem, hogy egy heti megélhetés alapjául tulajdonképen milyen összeg szolgál, akkor ki kell jelentenem, hogy az itt adómentes létminimumnak megállapított összeg alig egynegyede a megélhetésre szükséges összegnek. Nem. akarok túlmessze menni e téren, nem akarom azt, hogy a minister ur nagyon megerőltesse magát, ha azonban azt mondom, hogy legalább a békebeli kereset fele legyen az adómentes létminimum, akkog igen szerény keretek között mozgok. Tudvalevő dolog, hogy a dolgozó munkásoknak békében nagy általánosságban körülbelül 40 korona átlagos hetikeresetük volt s igy a legszerényebb kívánság, sőt követelés ebben a kérdésben az lehet, hogy a békebeli kereset fele, tehát legalább 20 aranykorona legyen adómentes, 20 aranykprona heti keresetig ne kelljen senkinek sem adót fizetnie. Ha a dolog ugy marad, ahogy a 95.000. sz. körrendelet előírja, akkopg megint csak azok a hibák maradnak meg, amelyek a korábbi rendeletekben megvoltak, hogy úgyszólván a legalacsonyabb keresetű noi munkások is, sőt a harmadik, negyedik esztendős inasgyerekek is s ugyanígy a fiatalkorú leányok is 15—16. életévükben adófizetési kötelezettség alá kerülnek. Ezt megérteni és semmiféle dologgal összeegyeztetni