Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

6 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. hatalmas testületek, amelyek most bírálatot mondanak erre a nemzetgyűlésre, (Szily Tamás : Hiszen kikergették őket I — Zaj. — Elnök csen." get.) ezek a törvényhatósági testületek akkor ugy eltűntek, mint a tavalyi hó. (Griger Miklós : Fejér megye kivételével ! — Hegedűs György : Ugy van ! Kivételekkel ! Zala vármegye is jól viselte magát ! -— Griger Miklós : Ugy van, nemcsak Fejér megye !) Akkor tehát, amikor megszűnt az állam egész organizációja Magyarországon, igenis kellett, gyakorlott, tekintélyes, felelős embereket kiküldeni vidékre, hogy a reorganizáció munkáját meginditsák. (Berki Gyula : Láttuk azokat a gyakorlott embereket !) Kérem, a Friedrich-kormány pártkülönbség nélkül válogatta ki a politikusokat és azokat nevezte ki kormánybiztosoknak, akiket arravalóknak itélt ; hogy bizonyítsam, mennyire nem nézte, hogy ki volt munkapárti, ki volt függetlenségi, ki volt legitimista, szabadkirályválasztó vagy köztársa-, sági, rámutatok arra, hogy Pallavicini György őrgróf mellett épen ugy kinevezte Ráday Gedeont Pest megye kormánybiztosává. Helyteleníti a képviselő ur ? (Berki Gyula : Igen !) Kinevezte Almássy Sándort, kinevezte Gaal Gastont. Igenis, olyan emberek kellettek, akik a reorganizáció munkájának megindítására alkalmasaknak látszottak vagy bizonyultak. De e kitérés után természetesen még hozzá kell tennem, hogy ez improvizált berendezkedés volt, ideiglenes jelleggel, ideiglenes célzattal ; amikor pedig az állam újra meg lett szervezve, a főispáni állásokat, az én véleményem szerint, rögtön meg kellet volna szüntetni. (Berki Gyula : Rosszul lettek lerakva az alapkövek a reorganizáció munkájánál !) Elnök : Berki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szakáes Andor : Erről már beszéltem, de képviselőtársam nem volt jelen ; ha jelen lett volna, akkor most nem tette volna meg ezt a közbeszólást, mert elmondottam, hogy a Friedrichkormány ragaszkodott az utolsó törvényes kerületi beosztáshoz, amelyet Tisza István gróf kormánya alkotott törvényesen az országgyűléssel, és a szerint állapította meg a kerületeknek, a képviselőknek számát, illetőleg az utolsó törvényhozási intézkedést tekintette irányadónak, — a mostani kormány pedig ettől a ma is érvényben levő tételes törvénytől rendeleti utón eltért és a képviselők számát rendeleti utón megszaporította. (Lendvai István : Könnyű neki, őt a tények ismerete nem zavarja ! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magyarországon teljesen szükségtelennek tartom a főszolgabírói hivatal intézményének fentartását- (Kováts-Nagy Sándor : Minden hivatalt megszüntetni ! ?) Nem, kérem, csak azt, ami felesleges. (Meskó Zoltán: Megindokolja, hogy miért ; tessék meghallgatni !) Amint mondottam, egészen mások ma a közigazgatási viszonyok. Régente a főszolgabírónak az volt a hivatása hogy lóháton benyargalja a járást. (Derültség, jobbfelől. — Kuna P. András : Régen volt az J — B. Urban Péter : Végzett lovaglóiskolát 1) Ez természetesen csak az Árpádházi-királyok idején volt, később áttértek a szolgabirák a négyesf ogatok szisztémájára. Kellett az egyes járásokban ilyen kisebb központi felügyelő, aki a járás ügyes-bajos dolgait intézi és bizonyos helyhatósági jogokat is gyakorol. (Barthos Andor : Helyhatóság ? Közigazgatás !) Ha a kormány az egyes községek autonómiáját, amint nagyon helyes, nagyon célszerű volna, kifejlesztené, hatályosabbá tenné, az egyes községeket feljogosítanánk arra, hogy a saját községi belügyeiket ők maguk a választott képviselőtestületük és elöljáróságuk utján intézzék, nem zárván ki azonban az alsóbb hatóságoknak való bejelentés kötelezettségét, akkor már a főszolgabírói hatáskörnek egy tetemes része szükségtelenné válnék. Elnézem 20—30.000 lakósu községekben, hogy voltaképen a községi elöljáróság és képviselőtestület állandó, mindennap, minden órában érvényesülő gyámkodása alatt van, hogy a községeket voltaképen a főszolgabíró kormányozza. Ez egészségtelen dolog, ez az önkormányzati szellem teljes kiölése a magyar népből. Már pedig, hogy az önkormányzat hová fejleszt egy országot, egy nemzetet, t. képviselőtársaim, arra nézve méltóztassanak Angliára gondolni, ahol a mieinkhez hasonló intézmények nincsenek. A község a mai modern közlekedési eszközök birtokában mindig abban a helyzetben van, hogy ha valamely kérdésben tanácsra, útbaigazításra van szüksége, tanácsért, vagy utasításért közvetlenül a vármegyéhez fordulhat, esetleg telefonon is érintkezhetik vele. (Kováts-Nagy Sándor : Hol van a telefon ?) Ahol nincs, ott be kell vezetni. A kultúrát terjesztenők a telefon bevezetésével és az kikerülne annak a pénznek elenyésző részéből, amellyel most évente fentartjuk a főszolgabírói hivatalokat. Végigsorolhatnám igy a szükségtelen intézményeknek és berendezéseknek egész nagy csoportját. Tudom, hogy önök idegenkednek azoktól, amiket én mondok, mert önök szerint minden ugy van jól, amint van, holott mindenkinek tudomásul kell vennie azt a tényt, hogy ilyen óriási állami kiadások mellett, mint amilyenek most vannak, az országot szanálni sem külföldi kölcsönnel, sem semmiféle áldozattal nem lehet ; ilyen óriási kiadások mellett hiába vesszük igénybe az adófizető polgárok áldozatkészségét, a vége mégis csak az lesz a dolognak, hogy a felesleges hivatalokat meg kell szüntetni és kormányprogrammá fog válni az, amit most elmondok. Azt a kormányt fogja a nép igazán örömmel üdvözölni, amely ki fogja jelenteni, hogy a magyar nép pénze, adója nem arra való, hogy felesleges intézményeket istápoljunk vele, hanem arra való, hogy csak a legszükségesebb állami adminisztrációt tartjuk fenn, az ahhoz szükséges személyzetet azután természetesen kellőképen javadalmazzuk. (Barthos Andor : Ebben egyetértünk, de a községi adminisztráció is pénzbe kerül !) Nagyon kevésbe kerül. (Barthos Andor : Ha nagyob ügykörük lesz, akkor többe kerül !) A nagyobb hatáskörrel nem jár együtt több költség. (Berki Gyula : A nagyobb ügykörrel a munka és a személyzet is szükségképen szaporodik.) Csak egy példát ragadok ki a sok közül. Méltóztassanak nekem megmondani, mi szükség van Magyarország mai helyzetében a külön katonai bíráskodásra a külön katonai törvényszékek költséges, drága szervezetének fentartására. Hát nem méltózatnak tudni, hogy ezeket a katonai bíróságokat Magyarországon az osztrák császári hatalom szervezte és rendszeresítette azért, hogy minden hadköteles embert az osztrák császári katonai bíráskodás hatalma alá helyezzen és elvonjon az illetékes magyar polgári törvénykezés alól ? Ha abban az időben egy ilyen magasabb állami rezon az osztrákok részéről szükségessé és indokolttá tette a külön katonai bíráskodás fentartását, semmiképen nem látom be, hogy, mikora honvédségünk hadrakelését a közeli időben nem várhatjuk és amikor egész katonai létszámunk állítólag 35.000 főre van redukálva (Kováts-Nagy Sándor : Még kevesebb Î — Felkiáltások a jobboldalon : Annyi sincs !) és amikor minden idegen államtól teljesen elszakítva élhetjük a mi szerény kis nemzeti életünket csonka Magyarországon, itt külön katonai bíráskodást tartsunk fenn. (Pikier Emil : Polgári egyének felett is bíráskodik !) Már egy évvel ezelőtt utaltam a nemzet-