Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-306
A nemzetgyűlés 306. ülése 1Ú2Í. évi június hó 25-én, szerdán. Í07 hogy a kormány 1921-ben a XXXIV. to. alapján annak 3. §-ában felhatalmazást kért és kapott arra, hogy az előzőleg emiitett törvénnyel szemben egy esetben akkor kivételt tehessen. Előre kérte és kapta ezt meg akkor a kormány 1921-ben, míg itt a törvényjavaslat szerint azt mondja a kormány, hogy ezt a cselekményt ő már elkövetvén, kéri az utólagos felhatalmazást arra, hogy ő ezt már egyszer megtette. Én kérdezni vagyok bátor, hogy mr ezt Nem egyéb ez, mint egyenes törvénysértés a kormány részéről. Kérdezem továbbá, kinek az érdeke kivánta azt meg, hogy a kormány, mielőtt felhatalmazást kért és kapott volna, ilyen nyilt, egyenes törvényszegést kövessen el*? Ha a kormány megköveteli és ennek az országnak minden polgárától kötelességszerűen elvárja azt, hogy a törvényeket betartsa s ha valaki a törvény ellen vét, azt szigorúan büntetik és arra nézve amnesztia nincs s ha akármi történik is, a büntetését ki kell töltenie: akkor hogyan vesz a kormány magának jogot arra, hogy egyenes, nyilt törvénysértéssel álljon i'de és erre utólag kérjen amnesztiát? Szerintem ez a szakasz egyszerűen azt jelenti, ha ezt megszavazzuk, hogy a kormány a jövőben mindent el fog követni, ami az ő érdekeinek és azon osztályok érdekeinek megfelel, amelyeket ő itt a törvényhozásban képvisel, mindent el fog követni és keresztül fog hajszolni abban a reményben, hogy ezt a törvényhozás jóváhagyja, mert hiszen itt a precedens arra nézve, hogy az utólagos jóváhagyás részére minden esetben biztosítva van. Ha semmi egyéb, magában véve ez ife elegendő ok volna arra, hogy ezt a törvényjavaslatot ne szavazzam meg. Tudom azonban, hogy minden kisérlétünk meddő, hogy hiába ellenezzük ezt, hiába hivjuk fel a kormány figyelmét arra, hogy ilyesmit nem szabad tennie és hogy az a kormány, amely ilyen kisérleteket csinál és ilyesmit megenged magának, az elvesztette a jogot arra, hogy prédikáljon és erkölcsöt magyarázzon. Ezt hiába magyarázzuk a kormánynak, mert neki nincs más gondja, mint hogy a saját uralmát megerősítse. Ami itt történik — bár nem vagyok beavatva, nem tudom, kinek az érdekében történik — nem lehet más % mint politikai szolgálatok jutalmazása az utólagos jóváhagyás reményében. Mindamellett, hogy reménység nélkül megyünk bele minden ilyen vitatkozásba, nem mondhatunk le a kritika jogáról. Az igen t. ministereinök un legutóbbi nyilatkozata szerint sokat haladtunk az alatt az idő alatt, amióta az igen t. ministereinök ur és kormánya igazgatja ezt az országot. (Kiss Menyhért: Főleg a korona tekintetében!) Én egy pár adattal bátor vagyok rávilágítani erre a nagy haladásra. Talán igaz és lehetséges az, hogy ma már nem verik fejbe az uccán az embereket és nem fenyegeti az embereket nyilt támadás az uccákon, nem igazoltatnak embereket s ugylátszik, hogy talán a bombadobások is bfeonyos fokig megszűntek. Be ha arra tekintek, hogy mennyire haladtunk közgazdasági és politikai téren, szomorúan kell megállapítanom, hogy itt a haladásnak nyomát sem látom vagy ha van haladás, az egyenesen a legteljesebb visszafejlődést jelenti. A haladásnak egy igen kirivó és elsőrangú miértéke, ha megnézzük azt, hogy külföldön hogyan^ mérik meg ezt a haladást. Ha pénzünk értékének csökkenéséből próbálom megállapítani a haladás mértékét, és ha tudom azt, hogy 1914 januárjában egy magyar korona 105 centimesnél többet ért zürichi paritásban, ha tudom azt, hogy június 1-én, amikor a háború már kitörőfélben volt, koronánk még mindig majdnem 104 centimes-ot ért Zürichben s ha hozzáveszem azt, hogy 1918 októberében, a forradalom kitörése napján egy magyar korona még mindig ért 42 centimes-ot és a bolsevizmus kitörése^ napján is ért még 23-at, sőt 1919 augusztus 1-én, a bolsevizmus bukása utáni napon is ért még 13 centimes : ot és most naprólnapra figyelve a korona külföldi értékelését, azt látom, hogy 1924-ben, ma 10.000 magyar korona körülbelül 70 centimes-mal van jegyezve: akkor ezt a haladást gazdasági téren egyáltalában nem tudom felfedezni. Ha hozzáveszem még azt, hogy a külföldi értékelés mellett mit mutat a korona belföldi vásárló értéke s ha azt "látom, hogy egy békebeli egész korona vásárló értékével szemben 1 , ma ugy néz ki koronánk értéke, hogy egy ezerkoronás megfelel 5*08 békefillérnek, akkor azt hiszem, ezzel minden meg van magyarázva a gazdasági haladás terén. 100.000 korona annyi ma, mint volt békében 5 korona 8 fillér. S ha arra gondolok, hogy békében az egyszerű napszámos munkás is keresett hetenként legalább 20 koronát, tehát mai értékben 300—350.000 koronát és látom azt, hogy ma 100.000 koronánál többet alig keresnek átlag hetenként ezek a munkások, akkor igazán nem tudom felfedezni gazdasági téren a haladást. Az igaz, hogy nem igazoltatnak és nem verik be az emberek fejét, de az bizonyos, hogy a tyukszemtaposás ma sem enyhébb és ma is ugyanaz, mint volt 3—4 esztendővel ezelőtt, akár gazdasági, akár politikai téren próbálom a haladást mérlegelni. Ha valaki ma abba a helyzete kerül, hogy gazdasági téren próbálja az ő egyéni, végső esetben érthető emberi 1 akaratát érvényesiteni, hogy magának egy kis meleg otthont, egy kis műhelyt rendezzen be, vagyis a polgári ideológiának akar szolgálni, akkor eléje mered a tyukszemtaposások módszerének minden kálváriája. Ha valaki iparengedélyt vagy kereskedői igazolványt akar megszerezni vagy bármihez akar hozzájutni, ami 1 hivatalos retortán keresztül kell hogy kezéhez kerüljön, ahhoz nem tud másként hozzájutni, csak borzalmas kálvária járás után vagy esetleg más utón. de akkor bizonyos, hogy befektetendő kis tőkéjének nagy része erre megy rá. Ha politikai téren vizsgálom a dolgot, ott is csak ugyanigy állunk. Ma sincs egyesülési és gyülekezési jog; ma is ugyanazok az emberek, ugyanazok az urak kezelik a munkásságra nézve elsősorban fontos egyesülési' és gyülekezési jogot, akik kezelték ezelőtt, tehát semmi változás nem történt ezen a téren. Ma is még egy egész sereg ipari munkás számára lehetetlen a szervezkedés. A lelkeket tehát nem szanálták épugy, mint nem szanáltak semmit gazdaságilag sem. Van politikai internálás, ma is bebörtönzik az embereket ha más politikai véleményen vannak mint az uralkodó osztály. Emigráció ma is van és csak jellemző, hogy amikor arról beszélnek, hogy az^emigrációt, ha nem is görögtüzzel, nagy lármával, de végrevalahára lassanként mégis likvidálják, akkor kisül az, hogy azoktól az állampolgároktól, akik haza akarnak jönni erre az istenáldotta vagy istenverte magyar sárgolyóbisra s akiknek semmi egyéb bűnük nincs, mint hogy není voltak elég bátrak, hogy megijedtek, most útlevelet követelnek, amelyet azonban épen a magyar kormányzat jóvoltából nem lehet megszerezni. Munkássajtóüldözés van, mert hiszen mi egyéb az, ami az igazságügyi bizottság? eLŐtt az 16*
