Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

106 A nemzetgyűlés 3Ú6, illése 1Ô24. évi június hó 25-én, szerdán. tályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelen­téstétel végett a pénzügyi bizottsághoz méltóz­tassék utasítani. Egyidejűleg tisztelettel bejelentem (Hall­juk! Halljuk jobbfelől.), hogy a múlt évi októ­berben a volt pénzügyminister ur egy törvény­javaslatot terjesztett be a háború előtt kibocsá­tott és külföldön elhelyezett némely magyar államadósság jövőbeni szolgálatának ellátása tárgyában 1923. évi június 29-én Innsbruckban kötött jegyzőkönyvi megállapodás becikkelye­zéséről. Minthogy közben ennek az egyezmény­nek ratifikálása sürgőssé vált, a kormány élt az 1924:IV. törvénycikkben foglalt felhatalma­zással, a 33-as bizottság ehhez hozzájárult, ami­nek következtében ezt a törvényjavaslatot visz­szavonom'. Elnök: A benyújtott törvényjavaslat és in­dokolása ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a pénzügyi bizott­ságnak. Az innsbrucki egyezményre vonatkozó pénzügyministeri törvényjavaslat visszavonat­ván, az a nyilvántartásokból töröltetik. Napirend szerint következik a határozatho­zatal Rubinek István képviselő urnák ^ és tár­sainak sürgősségi indítványa felett. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzjá járulni Rubinek Istvánnak és társainak azon indítvá­nyához, hogy az indemnitásról szóló törvény­javaslat sürgősség mellett tárgyaltassék, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Több­ség. (Szabó Imre: Öt perc múlva nem lesz több­ség!) Határozatikig kimondom:, hogy az indeni­nitási törvényjavaslat tárgyalásának tarta­mára a sürgősség elfogadtatott s igy a házsza­bályok szerint a sürgősség nyomban életbelép. Jelentem a t. nemzetgyűlésnek, hogy 50-nél több képviselő a házszabályok.250. §-a értelmé­ben az indemnitási törvényjavaslat tárgyalá­sának tartamára az ülések idejét napi 8 órában kéri megállapittatni. A házszabályok értelmé­ben kötelességem az ezen indítványt aláirt képviselők neveit felolvastatni annak megálla­pítása végett, hogy az aláirók közül legalább 50 képviselő jelen van-e. Kérem a jegyző urat, hogy az aláirt képviselők neveit felolvasni szí­veskedjék. Bodó János jegyző (olvassa az indítványt aláiró képviselők neveit). Elnök: Ötvennél több képviselő jelen lé­vén, a beadott indítvány felett legközelebbi ülésünk elején fogunk határozni. Napirend szerint következik az indemni­tásról szóló törvényjavaslat (írom. 483, 510.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Bodó János jegyző: Cserti József (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. — A jobboldalon ülő képviselők egy része távozik a teremből.) Az urak nyugodtan eltávozhatnak^ én akkor is el fogom mondani mondanivalói­mat, ha a képviselő urak egyáltalában nem lesznek itt. T.;Nemzetgyűlés! Ha az indemnitási javas­lattal szemben semmi más kif oigásom t nem volna, mint csupán a 4. Í-szal szemben táplált kifogásom, már maga ez is elegendő volna arra, hogy ezt a javaslatot ne fogadjam eL Hogy az indemnitási javaslat nem felelhet meg céljának és hogy ebben az indemnitási ja­vaslatban nem az van, aminek benne kellene lennie, arra különben a legjobban jellemző az, hogy ez a törvényjavaslat máris foltozásra szo­rul: az előadó ur tegnap már egy pótló indít­ványt tett, amelyben olyan módosítást javasolt, amelyet szerintem csak külön törvényben le­hetne keresztülvinni. Az előadó ur; módositó javaslata azt a célt szolgálja, hogy egy már meglévő törvény törvényereje, amely törvény azonban időközben rövM napok alatt le fog járni, tovább is meghosszabbittassék. Minden törvény — akár újonnan hozza azt a törvény­hozás, akár módosítás formájában, szükséges annak újból való tárgyalása — külön-külön tárgyalási anyag és igy lehetetlenség, hogy azt egy egyszerű előadói módosítás alakjában be lehessen szorítani az indemnitási javaslat ke­retébe. Mielőtt a törvényjavaslat 4. §-ával szem­ben táplált kifogásomra rátérnék, a 3. §-ról kell szólnom. Ez a 3. § azt mondja (Olvassa): „Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami (polgári és katonai) szolgálata és azzal az ellá­tás szempontjából ezidőszerint viszonosságban még nem] álló egyéb közszolgálatok között a kölcsönös viszonosság kimondása iránt rende­leti utón intézkedjék". Ebből a dodonai fogal­mazásból alig lehetne kiokosodni, ha az indo­kolás valamennyire világosabban nem magya­rázná, miről van itt szó. Arról van ugyanis szó, hogy az állami, városi, megyei nyugdíjas alkalmazottak az egyik helyen nem abban a nyugdijelltásban részesülnek, mint a má­sik helyen; mig az egyik helyen megtörté­nik, hogy egyes nyugdijállományban lévők is­mét állásba lépnek, tehát nyugdijuk mellett még külön fizetést is húznak, addig a másik helyen ez nem történik meg. Azt célozza tehát ez a javaslat, hogy már meglévő hosszú évtize­des joggyakorlata alapján' kialakult helyzetet változtathasson meg a kormány rendeleti utón. Ebben a pillanatban nem akarom vitatni 1 azt, vájjon a jelenlegi állapot helyes-e, jó-e. Az én meggyőződésem e tekintetben az, hogy lehetet­lenség életerős, munkaképes embereknek nyug­díjba menniök és ugyanakkor ugyanahhoz az intézményhez visszamenniök és külön fizetésért tovább dolgozniok. (Forster Elek: Ebben igaza van!) De viszont évtizedes megszerzett jogok rendeleti utón való megváltoztatása elképzelhe­tetlen. Ha tehát itt rendezni való van, ez csak törvényhozási utón történhetik. Semmi esetre sem adhatunk a kormánynak felhatalmazást arra, hogy ezt az évtizedes joggyakorlat alap­ján kialakult helyzetet rendeleti utón megvál­toztathassa. Súlyosabb kifogásom van a 4. §-szal szem­ben. A 4. § ugyanis azt mondja (olvassa): „Jóváhagyatik a kormánynak az az intéz­kedése, amellyel az 1920 :XI. te. 2. §-ának második bekezdésében foglalt ama tilalom alól, hogy a már alkalmazásban álló ál­lásra kinevezni, mint amilyen álláson már al­kalmazva vannak és hogy nem lehet részükre semmiféle más állásnak címét vagy címét és jellegét adományozni, az 1921:XXXIV. te. 3. |-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartá­sával az 1923/24. költségvetési évben több egyénre nézve egyszeri kivételt tett." Már most az 1920. évi XI. te. 2. §-ának 2. be­kezdése, amelyre itt hivatkozás történik, tény­leg azt sorolja fel, amit itt a törvényjavaslat­ban is kifejezetten körülír ez a paragrafus; de a másik, az 1921. évi XXXIV. te. 3. §-ára tör­tént hivatkozás szerintem egyszerűen lehetet­lenség, mert ez nem jelent egyebet, mint azt,

Next

/
Thumbnails
Contents