Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 5 hiszen az egyik napló borgisz- és garmond-betűkkel, a másik apró betűkkel, vagy nonpareil-betükkel van nyomva, tehát nem egyöntetűen vannak nyomva. Ebből a legutóbbi naplóból 400 oldalas művet tehetne közzé a Magyar Tudományos Akadémia. Én megfontolásra ajánlom azt, hogy ettől a szisztémától eltérve az általam ajánlott szisztémát honosítsuk meg, amikor ebből a 10—12 példányban lekopogtatott naplóból azután mindenki már másnap — mert az már aznap elkészülhet — az egész vita anyagát magáévá teheti. (Zaj.) Szükségesnek tartanám ezzel kapcsolatban — ami a 30-as, 40-es években az országgyűlésen állandóan vita, érdeklődés és inditványok tárgya volt — azt is, hogy kisterjedelmű, rövid hivatalos kivonat jelenjék meg a nemzetgyűlés tárgyalásairól, amelyben minden egyes szónoklat érdemi részét összevonva, kivonatosan kellene közzétenni. (Zaj.) Ennek módozatait a nemzetgyűlés állapítaná meg. Tessék e tekintetben a 30-as, 40-es évek naplóit alapul venni. (Lendvai István : Akkor más világ volt 1) Akkor megállapodásra jutottak e tekintetben. így mindenesetre sokkal egyszerűbb és hozzáférhetőbb is volna a nemzetgyűlés vitája a nagyközönség számára is. (Kuna P. András : Meg kell csinálni a házszabályreviziót ebben a tekintetben ! Aki sokat beszél, az fizet ! — Zaj.) Hogy tovább folytassam takarékossági indítványaimat, természetes dolog, hogy én itt még nem állanék meg az állam kiadásainak az apasztásában. Van még nekünk egész halom felesleges intézményünk. Már a szanálási javaslatnál is szóba hoztam rövid felszólalásomban, — amely csak egy pár percre terjedt —• azt, amire most utalni kívánok. Indítványt is terjesztettem elő erre vonatkozólag, amelyeket nem volt akkor alkalmam részletesebben kifejteni. Ott van a testőrségnek, a koronaőrségnek, a parlamenti őrségnek és más ilyen, szerintem merőben felesleges őrségeknek rendszere, amelyeket én a magam részéről minden habozás nélkül megszüntetnék. (Pikier Emil : Hát az udvarnagyi bíróság mire való ? Kinek kell az ?) Amint már volt alkalmam egyszer ebben a tiszteletreméltó testületben felemlíteni, a mi haderőnk, katonaságunk, honvédségünk ezidőszerint más célt, mint a belső rend fentartását, nem szolgál. Épen a mai kormány a szanálási javaslatban igen messzi időkre terjedő lekötöttséget vállalt, újra ünnepélyesen elismerte az utódállamok minden szerzett jogát a tőlünk elhódított területekre, ünnepélyes deklarációban elismerte ezen határok érvényességét. (Zaj a jobboldalon.) Ezt a deklarációt rajtunk kivül öt más ország törvényhozó testülete ratifikálni fogja, ez tehát a mai határoknak a jelenlegi kormány által ünnepélyes formában történt véglegesítése. Ha ez igy áll, akkor valóban azt kell mondanom, hogy a mi igazán korlátozott és kismértékű hadierőnk kizárólag a belső rend fentartására elegendő, ez is a hivatása. Az entente most katonai szervezetünket ujabb beható ellenőrzés alá fogja venni, s ebben az ellenőrzésben — ha a jelek és hírek nem csalnak — a kisentente is részt fog venni. Ennélfogva nekünk meg kell elégednünk ezidőszerint honvédségünknek azzal a hivatásával, hogy a belső rendet fentartsa. Tehát mindazokat az őrségi szolgálatokat, amelyeket most külön költséges őrségi testületek végeznek el, a mi katonai erőnk nyugodtan, kényelmesen és teljes biztonság nyújtásával elláthatja. Ennélfogva én ezen felesleges dolgokat szintén eltörlendőknek tartom. Vannak nekünk emellett olyan intézményeink, amelyeket az osztrák császári hatalom vett át a régmuit időkből és fejlesztett ki ilyen tökéletességre. Ilyen például a főispáni intézmény. (Halljak ! balfelől.) Méltóztassanak megmondani, mi szükség van ma főispánra ? (Lendvai István : Hogy lehet ilyet kérdezni ? Csak nem a kormánynak ? — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. -— Meskó Zoltán : Ott az alispán, a méltóságos alispán ! — Kováts-Nagy Sándor : Nem azért kell, hogy méltóságos ur legyen a megyében ! — Propper Sándor : Politikai megbízott ! — Kuna P. András : Az csak 1918-ban volt Î — Propper Sándor : Most is az !) Ismerem Magyarország politikai és alkotmánytörténetét, tehát tudom nagyon jól, hogy ez a régmúltból származó, jóformán a királyság megalapításával egyidős intézmény; (Ugy van! jobbfelöl.) azonban más ilyen intézményeink is voltak, amelyek már idejüket multák. Én csak azt állítom, hogy a főispáni állásnak . . . (Zaj a középen. — Felkiáltások balfelől : Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Szakács Andor : Én csak azt állítom, t. Nemzetgyűlés, hogy a főispánnak régente egészen más hivatásköre volt, mások voltak az ország viszonyai, mások voltak a közigatgazási viszonyok, kellett, hogy az államhatalomnak legyen egy exponense a vármegyei rendszer élén ; erre a régi időben szükség volt. Ma azonban, amikor az alispán is méltóságos ur lett, amikor az alispán jóformán a kormánnyal közvetlen összeköttetésben áll, — teljesen felesleges, kizárólag kortesérdekeket szolgáló hivatal (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a főispáni állás, amelyre az országnak ilyen nagy, súlyos szegénységében nálunk többé semmi szükség nincsen. Én tehát kívánatosnak tartanám a főispáni állások eltörlését, annál is inkább, mert akkor kevesebb volna az olyan állás, amivel a kormány híveinek kortesszolgálatait jutalmazza. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azután ezzel kapcsolatban teljesen feleslegesnek vagyok bátor kijelenteni (Berki Gyula : A Friedrich-kormány alatt minden megyébe négyet neveztek ki 1 Akkor mellette volt ! — Peidi Gyula : Ma pedig a pénzügyministerek száma négy !) a vidéki jeles közigazgatási szakemberek véleménye alapján teljesen feleslegeseknek kell kijelentenem a főszolgabírói hivatalokat és állásokat is. (Mozgás a jobbközépen.) Mielőtt erről részletesebben nyilatkoznék, bátor vagyok igen tisztelt Berki képviselőtársamnak a következőket mondani : Én a Friedrich-kormány mellett a sajtóügyeket intéztem ideiglenesen, nekem a kormány elhatározásaiba, cselekedeteibe abszolúte beleszólásom nem volt, a kabinet tagja nem voltam, — ennélfogva semmiféle felelősség az ilyen dolgokért engem nem érhet. (Meskó Zoltán : Főtanácsos sem volt, tanácsot sem adhatott ! — Derültség balfelől.) Különben pedig abban az időben kormánybiztosokat és nem főispánokat nevezett ki a kormány. (Berki Gyula : És főkormánybiztosokat !) Igen, és főkormánybiztosokat nevezett ki a kormány, nagyon helyesen, mert ha méltóztatik visszaemlékezni, az állam és a közigazgatási rendszer teljesen fel volt bomolva és meg volt szüntetve. (Lendvai István : Ugy van ! Egészen más világ volt !) Mert azok a munkapárti törvényhatóságok, amelyek ezelőtt 15 évvel lettek megválasztva és amelyek most olyan szorgalmasan tudják szállítani a kormánynak a bizalmi nyilatkozatokat, (Lendvai István : Azért vannak !) azok a munkapárti testületek a felfordulás ellen, a kommunizmus ellen semmiféle rezisztenciával nem voltak, semmiféle erőt ki nem fejtettek, (Ugy van ! balfelől és a balközépen.) hanem szolgalelküleg meghódoltak a kommunizmus előtt s ha egypár vörös katona megjelent, akkor ezek a
