Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

100 A nemzetgyűlés 305. ülése 192^ nem veszélyeztetik a fennálló államrendszert, mert hiszen ezeknek működése csak az alapszabályok keretei között lehetséges, és olyan pontokat nem is vesznek fel az alapszabályokba, amelyekből az tűnnék ki, hogy államfelforgató célokat akarnak maguk elé tűzni és megvalósítani. így fest nálunk az egyesülési és gyülekezési jog. Ezzel a szemlémmel beszédem végéhez értem. Mindazokról a kérdésekről, amelyek a nemzetközi munkaügyi alkotások körébe tartoznak, elmondottam, amit akartam. Ha ennek eredménye csak az lesz, hogy beszéltem, a magam részéről akkor is telj esitettem kötelességemet. Most már a minister urakon, a kormánypárton és a kormányon van a sor, hogy amit megvalósíthatónak és helyénvalónak tartanak, megtegyék. (Pesthy Pál igazságügy minister elhagyja a termet.) Végzetül még csak az igazságszolgáltatásról kívánok szólni. Nagyon sajnálom, hogy az igazságügymini nister ur épen most távozik. De azért mégis el kel! mondanom megjegyzéseimet. Nem habozom kijelenteni, hogy egyénileg az igazságügyminister ur egyik tisztelője vagyok, mert azt tapasztaltam, hogy ő ezidőszerint a kormány egyik legmodernebb gondolkozású tagja. Tetteiből mégis azt látom, hogy abban a szűk keretben, amelyben ő a kormány kebelén belül mozoghat, nem tudja érvényesíteni azokat a felfogásokat, amelyek tekintetében igen közlékeny, s amelyeket nekünk is elmondott, igaz, hogy csak a folyosón. Nem ura annyira a resszortjának, hogy azt tehetné, amit akar. Pesthy Pál igazságügyminister ur Mezőtúron tartott beszédében a többek között azt mondotta, hogy ez a nép fizikailag és lelkileg beteg. Teljesen igazat adok az igazságügyminister urnák és azt hiszem kell, hogy mindenki igazat adjon neki. A magyar népet egyrészt a háború, másrészt a forradalmak anyagilag és erkölcsileg, illetőleg lelkileg tönkretették. Ha ezt egy olyan polcon álló férfiú állapítja meg, mint az igazságügyminister ur, akkor ennek természetes következménye az kell hogy legyen, hogy ezt a beteg népet meg kell gyógyítani. Mert ha nem tesszük, ha ott akarjuk hagyni nyomorult helyzetében, ha nem akarunk segíteni rajta és csak nézzük, hogy hogyan pusztul el, akkor bűnt követünk el. Hogyan képzeli a kormány ezt a gyógyulási folyamatot és hogyan akar segiteni a népen! Kérdezem, talán a szanálási javaslatok azok, amelyek a fizikai erőt újból meghozzák majd a népnek? Ha a szanálási javaslatokra feltétlenül szükség volt abból a szemponttól, mert máskülönben nem kaphatjuk meg a kölcsönt és ha ezek a szanálási javaslatok újból súlyos terheket jelentenek az országra, tehát a népre nézve is, akkor a kormánynak olyan okos intézkedésekkel kellene jönnie, amelyek e terhekkel szemben könnyítést jelentenének a nép számára. Miben állhatna ezt Én szerintem abban, hogy ha a kormány ellensúlyozná azokat a terheket, amelyek a szanálási javaslatok kapcsán és az uj vámtarifa elfogadásával újból a nép vállára nehezednek. Mert ha nem ellensúlyozza, akkor beáll az, ami máris látható és érezhető, t, i. hogy a dolgozó tömegek vásárolni nem tudnak. Ma már nincs meg a vásárlóképesség és tessék megkérdezni, hogy ennek következtében hogyan állanak a kereskedők. Hogy a kereskedőkélni tudjanak, a tömegeknek vásárlóképeseknek kell lenniök s nem elegendő, ha azok tudnak vásárolni, akikről Homonnay t. képviselő ur beszélt, akiket az automobilokon lehet látni, mert ezekből mindössze talán csak egyedül az a Dorottya-utcai cég tud megélni, de a város területén s a kültelkeken lévő kereskedők ebből nem tudnak megélni, s mégis csak a tömegek fogyasztóképessége, illetőleg vásárlóképessége teremti meg . évi június hó 24-én, kedden. azt a helyzetet, hogy a kereskedők és mindazok, akik ebben a miliőben dolgoznak, keresethez tudjanak jutni. Ha a munkásságnak mindezekkel a terhekkel szemben a kereseti lehetőséget, illetőleg a munkaalkalmat nem adják meg, bekövetkezik az az idő, hogy nem birják majd a nagyobb terheket és az állam abba a helyzetbe kerül, hogy vállalt kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Ha tehát azt az anyagi erőt, amelyre itt a népességnek szüksége van, nem tudjuk megadni, akkor az. amit Pesthy Pál igazságügyminister ur beszédében erre nézve mondott, ugy marad, ahogy lesz. Ami a lelki betegséget illeti, ott már talán az igazságügyminister ur volna épen az, aki a leghivatottabb arra, hogy a lelki bajokon segítsen. De ha nézzük, hogy a most készülő büntetőnovella (Farkas István: Jó kis alkotás!) milyen intézkedéseket akar a nép részére hozni, (Farkas István : Ujabb lelki betegségeket 0 azt látjuk, hogy ahelyett, hogy megnyitnák a börtönöket azok előtt, akik már megbűnhődtek és akik nem olyan gonosztévők, hogy örökké a börtönben kellene ülniök, ellenkezőleg, a novella törvényerőre emelkedésével szaporiíani kell majd a börtönök számát, mert nem lesz hely azok részére, akik akár sajtó utján, akár más téren fognak az uj törvényszakaszok értelmében bűncselekményeket elkövetni. Nem lehet lelkeket, lelkiállapotokat gyógyitani és javítani azzal, ha a még meglévő kis szabadságot még jobban gúzsba kötik. Csodálkozom különösen az igazságügyminister működése felett, aki modern ember akar lenni, legalább is a folyosón való fejtegetéseiből erre lehet következtetni, de amikor rajta a sor, hogy uj törvényjavaslatot készitsen, illetőleg a bevált régi jó törvénvt módosítsa, akkor az ő módosítása nem könnyitést, nem javítást jelent, hanem miként mindazokon a tereken, amelyekről beszédemben már emlitést tettem, itt is csak visszaesést konstatálhatunk. Többször volt szó itt a nemzetgyűlésen arról, hogy a biróság szent és sérthetetlen, hogy a biróság független és még a nemzetgyűlés tagjainak sincs joguk ezt kétségbevonni. Erre vonatkozólag akarok példát felhozni, amellyel, ha nem fűzök is hozzá kommentárt, azt hiszem, világosan fogom illusztrálni a mi bíróságunk függetlenségét. Tudjuk azt, hogy a Töreky-tanács egy magyar irót, Szabó Dezsőt — az idő talán nem is fontos — másfél, vagy két évvel ezelőtt sajtó utján elkövetett bűncselekmény, nemzetgyalázás miatt két évi fegyházra itélt. így szólt a Töreky-tanácsnak bölcs Ítélete. (Kiss Menyhért: Seszták-tanács!) Az ügy ezzel persze nem ért véget, hanem magasabb fórum elé került, igy a Curia elé is. A Curia a közelmúltban foglalkozott ezzel az ügygyei és meghozta Ítéletét, amellyel Szabó Dezsőt mindössze egy hónapi fogházra Ítélte és ennek az Ítéletnek végrehajtását is felfüggesztette. Igaz, hogy a birák is csak emberek, de épen azért igaz az is, hogy ők is tévedhetnek, tehát nem lehetnek szentek és sérthetetlenek és nem lehet az a helyzet, hogy az ő Ítéletükről ne eshetnék itt a nemzetgyűlésen szó azon a címem hogy nem férhet hozzájuk semmiféle kritika. Óriási differencia van a két Ítélet között. Az egyik fórum két évi fegyházat mér ki, a másik pedig leszállitja ezt egy hónapi fogházra és azt is felfüggeszti, ami tulaj donképen azt jelenti: nem akarjuk azt az alsóbbfoku tanácsot annyira dezavuámi, hogy felmentsünk téged, de ez tulaj donképen felmentés. Ily körülmények között én a magam részéről bizony nagyon is kételkedem abban, hogy a független biróság itt tényleg olyan volna, mint aminőnek lennie kellene. Azt hiszem, sokkal inkább független biróság az, amely az esküdtbiróságban gyökerezik, ahol