Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

A nemzetgyűlés 305. 'ülése 1924, inat idézzen elő. Biztosithatom t. képviselőtársaimat, hogy ha rendőrtisztviselő nem volna ott, a gyűlések sokkal nagyobb nyugalommal folynának le, mintha a rendőrtisztviselő megjelenik gála uniformisában s már ezzel is izgatja a tömegeket. Az ilyen eljárás, az ilyen magatartás nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a hatóság tekintélyét emelje. Az a malommunkás, ugyanis — hiszen a malommunkások között nem mindegyik áll az intelligenciának magas fokán — ebből nem a helyes következtetést vonja le, hanem azt mondja: amikor a mi szónokunk azt magyarázza, hogy nem szabad sztrájkolni oly időben, amely nem kedvez a sztrájknak, tehát ne sztrájkoljunk, akkor ezt nem szabad neki mondania s a gyűlést feloszlatják; ez azt jelentheti, hogy tehát^ igenis sztrájkoljunk, mert hiszen azért oszlatták fel a gyűlést, mert azt igyekezett a szónok a munkásoknak megmagyarázni, hogy abban az időben, amikor a gyűlés tartatott, ne gondoljanak sztrájkra, mert ilyen kedvezőtlen időben ez az eszköz nem alkalmas érdekeik elmozdítására. A másik példa az egyesülésre vonatkozik. A kommün összeomlása óta a villamos alkalmazottaknak nincs egyesületük. A kavarodás ideje után több izben igyekeztek a belügy m inisterhez juttatni alapszabályaikat, hogy ők is szervezkedhessenek és egyesületet alakithassanak ugy, mint más munkáskategóriák. Ezeket az alapszabályokat a belügyministerhez juttatták; több izben intervenció is történt, küldöttségek jártak a ministerelnöknél, s a ministerelnöknek az volt a fölfogása, hogy ha a keresztényszociálisoknak van egyesületük, szervezetük, akkor nem lehet megtagadni az alkalmazottak másik rétegének sem, hogy ők is egyesületet alapithassanak. Az alapszabályok ide is, oda is mentek. A belügyministeriumban nem akartak hozzájárulni azokhoz a pontokhoz, melyeket a villamos alkalmazottak a közgyűlésen megállapítottak, ezeken a ministerium folyton módosításokat eszközölt, s elmúlt két vagy három év is, mig most végre mégis megkapták az alapszabályaikat, de megint csak módosításokkal. (Kabók Lajos : Nincs abban köszönet!) A belügyministerium azt kivan ja, hogy a villamos alkalmazottak vegyék be az alapszabályokba azt, hogy nem tartozhatnak a szakszervezeti tanácshoz és nem léphetnek más szakszervezetekkel egyáltalában szövetkezésbe. Engedelmet kérek, mit jelent ez? A szakszervezeti tanácsnak most már ministerileg engedélyezett alapszabályai vannak, tehát a szakszervezeti tanács el van ismerve mint a magyarországi szakszervezetek központ j minister ezeket az alapszabályokat szankcionálta. Most egy másik szakszervezetnek engedélyez alapszabályokat és ki akarja magának kötni, hogy ennek a szakszervezetnek pedig ahhoz a szakszervezeti tanácshoz nem szabad tartoznia. (Kabók Lajos: Ez csak Magyarországon lehetséges! Micsoda csodabogár ez?) Ennek a szakszervezetnek nem szabad tartoznia ahhoz a szakszervezeti tanácshoz, amelynek titkára a kormány megbízásából épen most jelen van Genfben a munkaügyi hivatal hatodik konferenciáján és ott tanácskozik. Történik ez akkor, amikor a magyar szakszervezeti tanácsot a kormány már azelőtt is — ha nem is hivatalosan — elismerte, mert hiszen, ha neki vagy bármely ministeriumnak szüksége volt valamely adatra, mindig a szakszervezeti tanács irodájához fordult azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék azt neki rendelkezésére bocsátani. A szakszervezeti tanács levéltárában még ma is őrizzük Tisza Istvánnak sajátkezüleg aláirt levelét, melyben megköszöni a szakszervezeti tanácsnak a háború alatti tevékenységét. Hogy a szakszervezeti tanács hivatalosan is el legyen évi június hó 24-én, kedden. 09 ismerve, felszólították, hogy dolgozzon ki alapszabályokat, hogy azokat a ministerium helyben hagyhassa. Ez megtörtént, ezt a kívánságot telj esitettük, és most, amikor ez megvan, amikor a belügyminister ur hivatalosan is elismeri, hogy a szakszervezeti tanács létezése jogosult, — ami azt jelenti, hogy a szakszervezeti tanács központja az egyes szakszervezeteknek, és legális alaszabályokkal biró szakszervezetek annak kötelékébe tartozhatnak, — engedélyezni akarnak egy szakszervezetet, amelynek nem szabad a szakszervezeti tanács kötelékébe tartoznia. De még van egy másik kívánsága is a belügyministeriumnak, amikor ezeket az alapszabályokat jóváhagyja, bizonyos módositásokkal. Egy kormánybiztost jelöl ugyanis ki a villamos alkalmazottak szakszervezete részére, aki nemcsak a közgyűléseken, hanem a választmányi és vezetőségi üléseken is résztvesz. Ezt a kormánybiztost a kormány vétó-joggal kívánja felruházni. Bocsánatot kérek, magyar királyi szakszervezetet mégsem lehet csinálni, pedig ez az volna. (Kabók Lajos: Azt akarnak csinálni, ugy látszik!) Csodálkozom azon, hogy ide is nem vették bele azt, és nem akarják az államfő tekintélyét azzal aláásni, hogy az elnököt pedig az államfőnek kell kineveznie, ugy, amint azt a munkásbiztositásnál vagy a fővárosi törvényjavaslatban kívánják, amely szerint bizonyos tagokat a városházán az államfő nevezne ki. Ha itt is benfoglaltatnék ez a rendelkezés, ezen sem csodálkoznám. Ha a gyülekezés szabadsága, az egyesülési jog gyakorlása ilyen korlátok közé szorittatik, lehet-e akkor arról beszélni, hogy van nálunk gyülekezési és egyesülési jog! Igen, a papiroson van, de három évig, vagy még tovább tart, amig egy egyesület alapszabályait a ministerium elintézi, addig pedig, amig azokat nem intézik el, az illető egyesület nem kezelheti meg működését. Ha ma valamely munkásszakma vagy érdekeltség érdekeinek megvédése céljából szervezkedni akar és elhatározza egy egyesület megalakítását s azután a ministeriumhoz fordul az iránt, hogy a beterjesztett alapszabályokat szankciónálja és ennek a kérelemnek elintézése évekig tart és addig az egyesület nem kezdheti meg működését, ilyen körülmények között lehet-e szó nálunk egyesülési szabadságról ? Igaz, hogy sok egyesület van ebben az országban, de ezeknek az egyesületeknek az alapszabályait nem ez a kormány hagyta helyben, hanem ezek még — mondjuk ugy — a régi jó időkből valók, mely régi jó idők sem voltak olyanok, melyekben a szabadság minden korlát nélkül fennállott volna. Mi sem mondjuk azt, hogy minden törvény szükségtelen és teljes egyéni szabadság legyen az uralkodó rendszer ; mi is tudjuk, hogy rendnek kell lennie. De a jogoknak ilyen kezelése nem szolgálhat a rend fentartására, hanem ellenkezőleg ennek az a természetes következménye, hogy lia nem engedik meg működni ezeket a társulásokat legális egyesületekben, akkor, miután a szükség erre nézve fennáll, mindent el fognak követni, hogy legális alapszabályok nélkül is működhessenek, ha nem fönt, akkor a föld alatt. Ez csak egészen természetes. Hát nem sokkal helyesebb, nem sokkal jobb politika volna az, ha engedélyeznék ezeket az egyesületeket? Hiszen igy sokkal könnyebben és jobban lehetne működésüket ellenőrizni. Mert ne higyje azt a kormány, hogy egy tollvonása, mellyel valamit nem engedélyez, mindig azt eredményezi, hogy az illetők azt mondják: No jó, azért mi továbbra is jó fiuk maradunk, s ha ez nem szabad, ehhez tartjuk magunkat. Épen ellenkezőleg történik a dolog. Hiszen épen a tiltott dolog az, aminek mindig nagyobb a vonzó ereje. Pedig ezek az egyesületek abszolúte