Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

98 A nemzetgyűlés 305. ülése 1924. évi június hó 24-én, kedden. hajlandóságot nem mutat. így marad minden a régiben, nem segítenek azokon a súlyos bajokon, amelyek ebben az országban épen a nép széles rétegeit, a dolgozó népet érik. S mégis mi lennénk azok, akik az ország jóhirnevét rontják, mi, akik ezeket a dolgokat szóvátesszük és nem teszünk egyebet, mint elmondjuk az igazat, nem pedig azok, akik nem akarnak ezeken a bajokon segíteni. Igazuk van a túloldalon a t. képviselő uraknak abban, hogy mi csak sokat beszélünk. De miért ? Mert egyebet nem tehetünk, nem áll módunkban sem határozni, sem intézkedni, ez"a többség dolga. A többségen múlik, hogy az itt elhangzó kívánságok a nemzetgyűlésen határozatba menjenek és az itt elhangzó panaszok orvosoltassanak. Mi ezeket a sérelmeket nem szüntethetjük meg, csak a mindenkori kormány és a pártja. Ha tehát vannak az ország jó hirnevének rontói, azok nem lehetnek a mi sorainkban. Mi akkor követnénk el bűnt vagy mulasztást, ha nem mondanók el itt mindazt az igazságtalanságot és jogtalanságot, ami az országban történik. Mert nekünk ezt kötelességünk megtenni, még akkor is, ha ennek folytán a nyári szünet nem következnék be abban az arányban, ahogy azt a kormány és a kormányzat szeretné. S akkor ennek nem mi leszünk az okai, hanem azok, akik egyáltalán nem akarnak hallgatni a józan figyelmeztető szóra. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozóan következő határozati javaslatot terjesszem elő (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítsa a kereskedelemügyi minister urat, hogy a munkabéregyeztető hivatalok létesítéséről, a munkaügyi hivatalok munkaköréről, az egyeztetési eljárás módjairól, az érdekképviseletek állandó tagságáról és általában a munkaviszony területén felmerült vitás ügyek békés megoldásáról törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé«. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy minden más államban, kulturállamokbán, két kézzel nyúlnának az ilyen javaslat után, ha azzal szociáldemokraták állanának elő és örömmel fogadnák azt a lehetőséget, hogy egy ilyen kívánság teljesítésével meg lehet nyugtatni a nagy munkástömegeket. Nem értem azt, hogy ha. ezt el lehet érni, ha lehetővé lehet tenni a kedélyek lecsillapodását azáltal, hogy a munkásság azt látná, hogy valamicskét mégis igyekeznek tenni az ő érdekében, hogy legalább a belátás, a szándék megvan a törvényhozó testületben arra, hogy a jövőben az ilyen összeütközéseket elkerüljék, akkor miért nem törekszenek erre. Hogy ilyen összeütközések lesznek, és ha előre nem teszünk ellenük semmit, később nem háríthatók el. az egészen biztos. Hogy a köztisztviselők nem sztrájkolnak, ez azért van, mert abban a reményben élnek és élhetnek, hogy mielőtt ők ehhez az utolsó fegyverhez nyúlnának, a kormány mégis fog valamit tenni, ha nem is teljesiti 100%-ig a kivánságaikat. A munkások sem kapják meg 100%-ig azt, amit kivannak. A munkáltatók akár tárgyalások, akár sztrájk utján, sohasem adják meg azt, amit a munkások követelnek, kivannak, hogy meg tudjanak élni, hanem bizonyos megegyezés történik. De ha ebben a harcban, amelyben nem egyenlő erők mérkőznek, nem látunk annyi jóindulatot sem, hogy felállítsák ezt a béregyeztető hivatalt, akkor megnyugvást elérni nem lehet. A béregyeztető hivatalra vonatkozólag külföldön mindenütt azt mondják: Ez nincsen inegf Hiszen ez magától értetődő dolog. S ezt nem lehet elérni, s az már forradalmi cselekmény, hogy törvényes állandó munkabéregyeztető bizottságot kivánunk? De nem is bizottságra van szükség, hanem egy egész hivatalt kellene felállitani, amely intézkedéseivel elháríthatná a felesleges összeütközéseket, mert az volna a kötelessége, hogy a munkáitatókat is figyelmeztesse, hogy valamilyen határig nekik is el kell menniök, annyit meg kell adniok a munkásoknak, hogy legalább tengődni tudjanak valahogy, ha már élni a munkabérből ezidőszerint nem lehet. Talán nem akarják elismerni, hogy a munkások keresete abszolúte nem áll arányban azzal a drágasággal, amely az országban ma fennáll! Ezt nem akarom elhinni. Ha pedig ezt nem lehet letagadni, akkor miért nem bocsátják önök határozatukkal a munkásság rendelkezésére azokat az eszközöket, amelyekre okvetlenül szükség van? Azért nyújtottam be ezt a határozati javaslatot, hogy hadd lássuk mégegyszer, hogy azt le fogják szavazni, vagy pedig ugy fogják megszavazni, hogy a minister ur tudomásul veszi a határozatot, de életbe nem lépteti és minden marad a regiben. (Kabók Lajos: Szokás szerint.) T. Nemzetgyűlés! Beszélnem kell a gyülekezési és egyesülési jogról is. Igaz, hogy nem én vagyok az első és nem is én vagyok az utolsó, aki erről a kérdésről beszél, s azt hiszem, hogy nekem is még többször kell ebben a Házban beszélnem erről a jogról, mert mindaddig kell erről beszélnünk, amig javulás nem mutatkozik. Nem olvasom fel önöknek az esetek egész sorát, melyekben a szolgabíró vagy az alispán vagy a kapitány betiltotta a gyűléseket, csak egyes érdekesebb példákkal akarok idejönni. Amikor itt a gyülekezés, egyesülés jogáról beszélünk és ezzel kapcsolatban felhozzuk azokat a sérelmeket, melyekről mi szociáldemokraták tudunk, akkor a belügyminister ur s a ministerelnök ur is statisztikát hoznak ide arról, hogy mennyi gyűlést tartunk ebben az országban, s kérdezik, hogy: ez még mindig nem elég? Természetes, hogy tartunk gyűléseket, s hogy nem minden egyes gyűlést tiltanak be. Például választás alkalmával^ is gyűlésezünk, s ezeket a gyűléseket engedélyezik. De hiszen választási gyűlést nem is lehet betiltani, mert ez a jog a törvényben gyökerezik. Nem lehet gyűlések nélkül választásokat megejteni. Vagy talán itt is avval a mértékkel akarnak mérni, hogy az egyik pártnak igen, a másiknak nem? Ezt nem lehet tenni, mert ez a világ előtt rontaná az ország hírnevét. Mondom, a gyűlések tekintetében csak egy éles példával akarok élni. A malommunkások itt Budapesten gyűlést tartottak. Az előadó ecsetelte a malomiparban levő rossz viszonyokat. Beszélt a sztrájkról is és azt magyarázta, hogy milyen kényes fegyver a sztrájk ; ha a sztrájkot nem alkalmas időben mondják ki, akkor ez nagy bajjal járhat a sztrájkolóra. Amikor azt magyarázta, hogy az olyan rossz időben, mint a mostaniak, nem szabad sztrájkolni, mert az idő most nem kedvez a sztrájknak, tehát ne sztrájkoljanak, akkor felállott a rendőrtisztviselő és a gyűlést feloszlatta azzal, hogy nem enged a sztrájkról beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiszen a szónok épen azt magyarázta, hogy^ ne sztrájkoljanak s a rendőrtisztviselő akkor élt azzal a joggal — ha ugyan egyáltalán jog lehet ez valamely országban — vagy talán inkább visszaélt ezzel a joggal, és feloszlatta a gyűlést. Erre nagy kavarodás, elkeseredettség és elégedettlenség támadt. Ezt elérte a rendőrtisztviselő. Igaz, hogy nagyobb baj nem történt, de kérdem : nem volna- e jó és helyes, ha a belügyminister ur utasitaná a főkapitányt, hogy azoknak a tisztviselőknek részére, akik ilyen gyűlésekre elmennek, állítson fel kurzust és itt oktassák ki őket arra, hogy ott milyen magatartást tanúsítsanak -— ha egyáltalában szükség van arra, hogy az a rendőrtisztviselő ott megjelenjék és már a jelenlétével izgaí-