Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

A nemzetgyűlés 305. ülése 1924, magasztosabb feladata ós ezt teljesítette is. Ma ez nines meg, mert az országos pénztárban sincs autonómia és senki sem törődik azzal, hogy ezen a téren mi történik és mi nem történik. A népjóléti ministerium tisztán arról szerez tudomást, amit az igazgató urak jelentenek, De miután autonómia nincs, amikről azok nem tesznek jelentést, azokról természetesen a népjóléti ministériumban nem tudnak semmit sem. Ha valahol a múltban baleset történt, helyszini szemlét tartottak és kötelessége volt az iparfelügyelőnek is, hogy azon megjelenjék és a benyújtott jelentések alapján történtek intézkedések, hogy a jövőben, ha csak lehet, ilyen balesetek elő ne forduljanak. De ma az iparfelügyelő nem is jelenik meg ott, és ki intézkedik! Ha ilyen baleset történik, nemcsak az szükséges, hogy a szerencsétlenül járt munkás megkapja a járandóságát, ami neki törvény szerint jár, hanem fontos az is, hogy a többi munkásokra való tekintettel — akik testi épségüket és sok esetben életüket kockáztatják a gépek működése körül — megtörténjenek azok az óvintézkedések, amelyek hiányában ez a baleset megtörténhetett. Ezekről a dolgokról ma nem lehet hallani és ez a szép intézmény, amelynek olyan szép jövője lett volna, ha ezen a téren tovább fejlődhetett volna, ma vajmi keveset ér. Ne csodálkozzanak tehát az igen t. képviselő urak és a kormány, ha az, ami ezen a téren az országban történik, nem kielégítő. - (Lendvai István: Hamis váltóra állitották! A keresztény kurzus rossz váltóra szaladt!) Miután más alkalommal, mint a költségvetés vitája során ezekkel a panaszokkal illetékes helyen, itt a törvényhozó testületben, nem lehet foglalkozni, ne csodálkozzanak, ha nekünk mindig bő anyagunk van — hiszen a kormány gondoskodik arról, hogy ez az anyag ilyen bőséges legyen — és mi nem állhatunk el attól, hogy ezeket itt szóvátegyük. A kormánynak, ha tagja annak a szervezetnek, amelyről itt említést tettem, erkölcsi kötelessége, hogy ezen a téren végre-valahára már valamit tegyen. A munkásbiztositásról szóló törvényjavaslat már régóta be van terjesztve, de semmi hir sincs róla. A népjóléti minister urban talán megvan a jóindulat, lehet, hogy ő egyénileg szeretné ezt megvalósítva látni, hiszen valószínűleg azért terjesztette a Ház elé a törvényjavaslatot, hogy az le is tárgyaltassék, de nem jut idő rá, mindig egészen más dolgokról van szó, csak azokról nem, amelyek épen a legsürgősebbek volnának. Ezekre nem jut idő. — (Kiss Menyhért: Hol van itt népjólét? — Peyer Károly: Nem elég, ha ministerium van róla?) Ezért bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1919. évben Washingtonban, az 1920. évben Génuában és az 1921. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi konferenciák egyezménytervezeteit és ajánlásait sürgősen ratifikálja és tegyen eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a békeszerződésben a szociális törvényhozás területén a dolgozókkal szemben vállalt.« Nagyon érdekes az a körülmény, hogy a balesetbiztosítás terén csak épen annyi történik, amint a betegsegélyezésnél is az az eset,hogy a népjóléti minister ur akkor, amikor kifogy a pénz, mindig ankétot hiv össze és ott az illetékek felemeléséről — és igaz a járadékok felemeléséről is szó esik, (Peyer Károly: De csak utólag!) Érthető, hogy a mai időkben, amikor, sajnos, még mindig ott tartunk, hogy a pénzünk értéke nem stabil, ez nagyon gyakori eset. Látszat szerint ezek a gyakori ankétok azt jelentik, hogy illetékes helyen nagyon is törődnek azzal, hogy a NAPLÓ xxv. évi június hó 24-én, kedden. 95 beteg munkásoknak és azoknak sorsáról, akik baleset következtében szerencsétlenül járnak, gondoskodás történjék. Emelnek tehát illetéket és járadékot. De ahogyan közbeszólásképen elhangzott, az a baj, hogy ez mindig utólag történik és mire a magasabb járulék életbelép, addigra a pénz értéke ismét annyira csökkent, hogy az utólag megkapott felemelt járadék sem segit azon, aki beteg vagy szerencsétlenül járt. Ezeken az ankéteken azonban másról, mint az illeték és járulék felemeléséről, nincs szó, mert a minister ur arra hivatkozik, hogy javaslata a nemzetgyűlés előtt van és addig, amig a nemzetgyűlés ezt tárgyalás alá nem veszi, nem lehet szó arról, hogy az autonómia újra helyreálljon a pénztárakban, amiről pedig a minister ur maga is elismeri, hogy jó. Igaz, hogy a munkások más autonómiára gondolnak, mintsem azt a minister ur tervezi, de az itteni tanácskozások eredményétől függ majd, hogy a folyton változó viszonyok következtében annakidején, amikor majd tárgyalni fogjuk ezt a javaslatot — nem tudom, talán majd a választójogi törvény után, tehát olyan időpontban, amikor a nemzetgyűlés képe talán már egészen mást fog mutatni, mint ma, — ebből a javaslatból oly törvény lesz-e majd, hogy az abban megadott autonómia tényleg autonómia lesz. A balesetekre vonatkozólag is leszek bátor a nemzetgyűlésnek határozati javaslatot elfogadásra ajánlani (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1907: XIX. te. teljes épségének visszaállítása mellett tegye kötelességévé az Országos Munkásbiztositó Pénztár és helyi szerveinek balesetelháritó tevékenységét.« Beszélnem kell az iparfelügyeletről. (Propper Sándor: Ilyen is van?) Ez is abba a rovatba tartozik, amelyről Ígértem, hogy címei felett szemlét óhajtok tartani. Az iparfelügyelet ebben az országban még egyáltalán nem állott olyan színvonalon, hogy a munkásság azt mondhatta volna, hogy ezzel az intézménnyel, ezzel a berendezéssel meg van elégedve. Azonban, ha visszaemlékezünk a háború előtti időkre, amikor még az iparfelügyelők minden esztendőben vaskos kötetben beszámoltak működésükről, el kell ismernünk, hogy ez az intézmény, ha másért nem is, de ezekért a jelentésekért érdemes intézmény volt, mert ezek nagyon tanulságosak, nagyon értékesek voltak. A munkások azáltal, hogy a különböző szaklapok ezeket a jelentéseket leközölték, megbeszélték, magyarázták, tudomást szereztek egyrészt arról, hogy Magyarországon iparfelügyelet van, másrészt megismerkedtek azokkal a viszonyokkal, amelyek ebben az országban gyárakban, a műhelyekben és minden munkahelyen uralkodnak. Ezek az iparfelügyelői jelentések a háborúval, a forradalmakkal tökéletesen megszűntek. Nem tudjuk, hogy az ipar felügyelőségek is megszüntek-e; én azt hiszem, hogy nem teljesen, mert arról van például tudomásom, hogy a mai iparfelügyelők működése kimerül ezidőszerint abban, hogy gőzkazánvizsgálatokat intéztek; máskülönben ebben az országban az összes munkahelyeken minden rendben van, csak a gőzkazánokat kell megvizsgálni. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Azokról a dolgokról, hogy hogyan dolgoztatnak a munkásokkal, hogy milyenek a munkahelyek, az egészségügyi viszonyok, a munkaidő és mindaz, ami ehhez hozzátartozik s amik olyan értékessé tették a háború előtti ipar felügyelők jelentését minden évben: most nem lehet hallani, jelentés sem jelenik meg. Ha vannak az országban szerencsétlenségek a munkahelyeken, az iparfelügyelőket nem is értesitik s azok ott nem jelenhetnek meg. így azt lehet mondani, mintha csak nem 14