Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

4 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. gazdasági szempontokból óhajtom kritizálni a kormány eljárását — észszerű, gazdaságos dolog volt-e a képviselők számát, amely, ha jól emlékszem, 188 volt, kormányrendelettel 243-ra felemelni, tehát 55-el megszaporítani ? (Meskó Zoltán : Sok volt az eszkimó, kevés a fóka, ez volt a baj ! — Kuna P. András : Saját személyében miért nem apasztja eggyel a képviselők számát ? -— Meskó Zoltán : Magával apasztani lehetne, nem veszítenénk semmit ! Abban igaza van !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. (Létay Ernő : Nem azért küldték ide önt, Kuna képviselő ur, hogy személyeskedjék 1 — Szilágyi Lajos : Ezt az egyet megtanulta ! — Meskó Zoltán : Ha visszavágunk, az mondja, hogyan lehet a kisgazdákat bántani Î — Kuna P. András közbeszól.) Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Hasonlóképen kérem Meskó képviselő urat is. (Szilágyi Lajos : Rögtön azt mondja, hogy a csizmásodat bántjuk !) Szilágyi Lajos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szakács Andor : Én tehát azon az állásponton vagyok, hogy az ország kiadásait igenis, csökkenteni kell és a csökkentést itt kell kezdeni magán a törvényhozó testületen. A legközelebbi választáson nem szabad, nem lehetséges, hogy fentartsuk ezt a létszámot, amelyet a kormány önhatalmúlag állapított meg, minden valószínűség szerint politikai szempontokból, hogy több mandátum jusson híveinek. Vissza kell térni a törvényes létszámra, a 188 képviselőre. 188 képviselő épen elegendő Magyarországon. (Felkiáltások balfelől : Sok is .') Nem mondom, hogy sok, mert hiszen azt lehet mondani — és ez a világ összes törvényhozásaiban igy van, s épen a múltkor olvastam egy francia politikusnak erre vonatkozó nagyon érdekes újságcikkét, — hogy a képviselőknek Vs része egyáltalában nem érdeklődik a törvényhozás munkája iránt, hanem attól általában véve távol tartja magát, csak dekórumnak tekinti a képviselőséget, a vele járó kötelességeknek azonban nem tesz eleget ; 1

/

3 részük ugy félérdeklődést tanúsít, itt-ott megfordul a törvényhozásban ; s a voltaképeni munkát, a folytonos jelenlétet, az ügyek iránti érdeklődést tulajdonképen — mondom, mindenütt igy van a világon, legalább ez a francia politikus igy irta — a képviselőknek körülbelül csak 1

/

3 részénél látjuk. Hiszen magunk is tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy ha körülnézünk az ülésteremben, rendszerint jóformán mindig ugyanazokat látjuk, (Szilágyi Lajos : Törzsvendégek !) akik mintegy állandó közönséget képezik a nemzetgyűlésnek, a többi képviselőt ellenben csak ittott üdvözölhetjük. Ezért, mondom, nem tartanám indokoltnak, ha 188-nál kisebb számban állapítanák meg a képviselők számát, mert akkor nagyon kevés ilyen törzsvendége maradna a nemzetgyűlésnek. Azzal kapcsolatban, hogy törvényes létszámra redukáljuk a nemzetgyűlés létszámát, ami igen tetemes költségmegtakarítást jelentene az országnak, még egy másik dolog is eszembe jut. Már többen felvetették a gondolatot a közönség köréből, vájjon nem túlságos nagy áldozat-e az ország részéről a törvényhozás funkciója számára, hogy mi ebben a fényes nagy palotában tanácskozunk, amely Nagy-Magyarország erejének kifejezője volt, mai viszonyainkhoz azonban semmiképen sem illik. A közönség köréből merült fel az a gondolat, nem vonulhatna-e vissza a nemzetgyűlés legalább is addig, amíg a szegénységnek, a csonkaságnak ez a fekete korszaka tart, a régi képviselőházba, egyszerűbb, primitívebb berendezés és keretek közé, (Kuna P. András : Ezt meg kiadnák magtárnak I — Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor : Mulatónak ! — Kuna P. András : A szociáldemokrata pártnak kell odaadni ! — Zaj.) amely épületnek üzemi költségei, fentartása sokkal kevesebbe kerülne, mint ezé az óriási nagy palotáé. Azután, ha már itt tartok, engedjék meg nekem, hogy bemutassam a nemzetgyűlés szine előtt a tegnap kiosztott nemzetgyűlési naplókat. Méltóztassanak megnézni : ezt a nagy csomó nyomtatványt kaptuk mi, képviselők, tegnap a folyosón, mint az elmúlt ülésekről elkészült legújabb naplókat. (Kováts-Nagy Sándor : Sokat beszélnek !) Április 12-éről, 14-éről, 15-éről és 16-áról kaptuk meg, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Júniusban !) tehát két hónap múlva ezeket a kinyomatott naplókat. (Barthos Andor : Nyomdász-sztrájk volt ! Mindenki tudja ! — Zaj.) Ezek a naplók semmiképen sem felelnek meg annak a célnak, ami a rendeltetésük volna, hogy t. i. már másnap közöljék a képviselőkkel (Griger Miklós : Előbb így volt !) az előző ülés vitaanyagát, hogy azok is tudomásul vehessék azt, akik nem voltak jelen az ülésteremben, akik akadályozva voltak betegség vagy más elfoglaltság által, hogy ezek tudatukat kiegészíthessék a távollétükben elhangzott felszólalásokkal, hogy azokra reflektálhassanak, egyáltalában, hogy ez a napló szervesen beilleszkedjék a folyamatban levő vita keretébe. Mi szükség van arra, t. Nemzetgyűlés, — méltóztassanak nekem ezt megmondani, — hogy mi ezeket az óriási, kötetekre terjedő könyveket két hónap múlva megkapjuk, amikor már az a törvényjavaslat egész anyagával a feledésbe merült, (Zaj.) amikor a naplót már nem olvassa el más, mint talán csak maga az az illető képviselő, aki még egyszer elmereng a beszédén, amely újra elébe tárul, mint a múltnak egy visszhangja ? (Zaj.) En ennek^ a rendszernek semmiféle célját nem látom. Általában véve, miután az ország most olyan helyzetben van, hogy mindenféle költséget, ami nem szükséges, meg kell szüntetni, én azt a gondolatot vetem fel, szükséges-e nekünk egyáltalában ezt a nemzetgyűlési naplót ebben a formájában kinyomatni ? (Griger Miklós : Szükséges, hogy ellenőrizzük a kormányt !) Hogy a nemzetgyűlés egész vitája szószerint megörökítessék, hogy az nemcsak a jelenkornak, hanem az utókornak is átadassék, ezt én a magam részéről is szükségesnek tartom. Ennek azonban egy egyszerűbb, kevesebb költséggel járó módja is kínálkozik. Szerény felfogásom szerint ugyanis untig elégséges volna, ha a gyorsíró urak jegyzetei alapján jobb papiroson gépírásban 10—12 példányban elkészítenék ezt a naplót s azután a könyvtárban és a levéltárban elhelyeznék. (Peidl Gyula : Ez még drágább volna I — Zaj.) Nem volna drágább, mert hiszen a naplót most is lekopogják. Én a magam részéről az ország mai helyzetében a naplónak a jelenlegi formában való megjelentetését túlságos nagy költségnek és fényűzésnek tekintem. (Griger Miklós : Másutt kell kezdeni a takarékoskodást ! — Kuna P. András : Nem kell annyit beszélni, mindjárt kevesebbe kerül I — Zaj.) Az egyik napló, amely a kezemben van, 72 oldalra terjed, 144 nagy hasábból áll, s ebből 300 oldalas művet lehetne megjelentetni nyomtatásban tudományos vagy irodalmi művet, amely a magyar kultúrát szolgálhatná. A másik napló terjedelme 90 oldal és 180 hasáb, s ebből 360 oldalas munkát lehetne megjelentetni. A harmadik napló terjedelme 80 oldal és 160 hasáb, ami 320 oldalas könyv terjedelmét öleli fel. (Zaj.) A negyedik napló pláne 100 oldalra terjed és 200 hosszú nagy hasábból áll, petit betűkkel nyomva, mert