Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. megváltoztatni, mert az ember nem gép. Minden nemzetnek megvannak a külön egyéni és faji sajátságai. Csak azt bátorkodom emliteni, hogy a vámtételek kikalkulálásánál ezeket a szempontokat minden egyes iparágra nézve külön-külön pontosan kell figyelembe venni és nem lehet általánosságb an odadobni a 15 százalékos vámvédelmet. Egy másik példát is felhozok. Itt van fejlett gépiparunk, amelyet Magyarország megcsonkítása véletlenül legfontosabb nyersanyagaitól vágott el. Természetes, hogy az a vasipar és az a gépipar, amely ugy a kokszot, mint a vasércet külföldről kénytelen ideszállitani, ^ hogy üzemét tovább is fentarthassa, kedvezőtlenebb helyzetben lesz azzal a vasgyárral szemben, amely a nyersanyag termelési helyén dolgozik. Ezeket a differenciákat tehát feltétlenül ki kell egyensúlyozni. Itt van a szénárakban levő nagy differencia is, amelyet az egyes ipartelepeknél a szállitási viszonyok megdrágulása folytán szintén kalkulációba kell venni. De itt van egy olyan tétel is, amelyről a vámtarifatételek meo-állapitásár '• igen ritkán szoktak beszélni: a forgalmi adó. Igen sok olyan iparágunk van, amelyeknek helyzetét a forgalmi adó nagyon megneheziti, mert a magyar forgalmi adórendszer ugy ven felépitve, hogy a forgalmi adót annyiszor kell fizetni az árucikk vagy a nyersanyag után, ahányszor az gazdát cserél. Hogy egy példával illusztráljam, a cipőiparban az a kisiparos, a cipész, vagy a csizmadia legalább hétszer kénytelen megfizetni a 3%-os forgalmi adót, mig az élő marhából a kikészített kész bőr a kisiparoshoz jut. Ez egy handicapje a magyar termelésnek pl. csak Ausztriával szemben, ahol ezzel szemben a forgalmi adórendszer ugy van felépitve, hogy forgalmi adót csak egyszer kell lefizetni. (Pikier Emil: Én akartam ezeket elmondani! — Zaj.) és csak a behozatalra szoruló cikkek vannak 8—12% forgalmi adóval megróva, tehát ott a forgalmi adó egy burkolt vámvédelem, nálunk pedig a forgalmi adó a vámtételeknek egy ellensúlyozása. (Beck Lajos: Teljesen igaza van!) Nekünk számolnunk kell ilyen szempontokkal az egyes iparágaknál, — nem akarom ezeket itt felsorolni — hiszen nekünk a külföldi államokkal szemben kell védekeznünk, e^ves cikknél előre kell tudnunk azt, hogy milyen éles versennyel fog szembenállani a mi termelésünk, milyen dumping-re lehet kilátásunk s milyen nemzetközi kartellekkel állunk szemközt, amelyek — meg lehetünk róla győződve — el fognak mindent követni, hogy a' magyar piacot újra visszanyerjék és nem fognak egykönnyen beletörődni abba, hogy a magyar piac szükségleteit a mi iparunk fedezze. Azért bátorkodtam ezeket a szempontokat talám erősebben is kiemelni és hangsúlyozni, mert a köztudatba ismét egy jelszó van beledobva, még pedig az. hogy mi mezőgazdasági állam vagyunk, nekünk nincs szükségünk iparra, vagy legalább is nincs szükségünk olyan iparokra.^ amelyeknek nincs meg itt a gyökerük, a fejlődési lehetőségük, és amely iparok csak arra valók, ha mesterségesen védjük őket, hogy a külföldről sokkal olcsóbban behozható mezőgazdasági cikkeket és a mezőgazdasá.ghoz szükséges egyéb anyagokat a belföldi termelés utján drágábban szerezzük meg. Nagyon sokszor halljuk tehát azt az érvet, hogy a mezőgazdaság nem hajlandó áldozatokat hozni ilyen beteges iparok fenmáradása és évi május hó 21-én, szerdán. 91 fentartása érdekében és nem hajlandó ezeket a súlyos terheket elviselni. Ebben a kérdésben nem akarok magam argumentálni. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a legsiilyosabb argumentáció az, ha felolvasom hazánk két legnagyobb politikusának (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) 80 évvel ezelőtt, tehát egy olyatti időben tett kijelentéseit, amidőn még Magyarországon ipar egyáltalán nem létezett, amidőn még Ausztriával szemben is a magyar érdekek csak arra törekedtek, hogy az Ausztriával szemben lévő hátrányos, közbülső vámvonalakat, amelyeket Mária Terézia idején léptettek életbe, szintén lerombolják. Nézzük meg, hogy abban az időben Kossuth Lajos, aki óriási zsenialitással látta át az akkori világ-gazdaságpolitikának irányzatát és helyzetét, ezekről a kérdésekről hogyan nyilatkozott. Én azt hiszem, hogy ha ezt a nemzetgyűlés igen t. agrár képviselő urai elolvassák, annak minden betűjét aranyigazságként elfogadják. (Renczes János: A régi 48-as pártnak első programmpontja volt ! — Rupert Rezső : Csak ahhoz alkotmányosság kell ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Görgey István : Kossuth Lajos a következőket mondotta (olvassa) : »A német politikai ökonomisták azt hirdetik,... (Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Görgey István : . . . »hogy nemzetük hivatva van a pusztán földmivelő országok alacsony állásán túlemelkedni, föl a műveltség, gazdagság és hatalom azon fokáig, amelyet csak műiparos nemzet foglalhat el; ezt pedig a gyáriparban fejlettebb angolok irányában csak ugy érheti el, ha fejledező manufaktúráját épugy védvámokkal oltalmazza, mint egykor Anglia oltalmazá.« Látjuk, hogy Anglia kezdetben erős védvámos politikát inaugurált. (Továbbolvassa) : »A vámszövetség tehát félig sem felelt meg hivatásának, ha csupán a belföldi kereskedés felszabaditása mellett maradott volna, sőt inkább fejledező műiparának védelmére kell legfőbb figyelmét fordítania és pedig magának a földművelésnek érdekében is; mert a legszabadabb külföldi piac sem képes oly hatalmasan emelni a földmivelést, mikép a belföldi manufakturális ipar egy népes országban azáltal növeli, hogy a földbirtoktalan tömegnek alkalmat nyújt a keresetre s ezáltal azon jólétre, mely a földmivelési termékek nagyobb fogyasztásával ugyanazonos.« (Rupert Rezső: Csak alkotmány kell hozzá!) Van itt egy igen fontos kijelentése ugyancsak Kossuth Lajosnak, amely épen a kereskedők által hangoztatott álláspontot dönti meg (olvassa): »A kereskedelmi szabadság kozmopolitikus fényfrázis ... merő ideológia, merő légalkotmány ... Amint az egyes embernek szüksége van az erősb elleni oltalomra ... a nemzetnek is oltalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az u. n. kereskedési szabadság csak olyforma lesz, minő van a boroshordó s a pincér között, aki azt szabadon csapra üti«. Azt kérdezi végül Kossuth Lajos — nem akarom az egész cikket felolvasni — (Vázsonyi Gábor: Pedig érdemes volna!) a németektől (olvassa): »Szabad lesz talán kérdeznünk német barátainktól: vájjon midőn ti a műiparnak szintoly alacsony fokán állottatok, mint minket állani gondoltok, azzal emeltétek-e fel magatokat süllyedéstekből, hogv szabad vásárra hí tatok meg Albion gyárműveseit? Nem,
