Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

92 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. hanem elzártátok ezt magatoktól; véd vámokat állítottatok s azoknak engedelmével honi műipart teremtettek. ... épen a német vámszövetség hőseinek tanitásából s azon szövetség példájából tanultuk volna meg, ha előbb nem tudtuk volna, hogy az egész világoni szabad kereskedés sem képes annyira emelni egy országnak földmivelését, mint azt a honi műipar kíséretében járó élénk belfogyasztás emeli«. Másik legkonzervatívabb, legbölcsebb politikusunk, Beák Ferenc is leszögezte álláspontját a vámgazdasági kérdésekben. Általánosan ismert szentgróti beszédében többek között ezeket mondta (olvassa) : A külgyárak a befektetett alaptőkét már rég levették (leírták), sőt azonfelül nyereségük is tömérdek, ellenben nekünk még csak most kell belefektetnünk pénzünket, mely majd idővel hozhat gyümölcsöt. Ha védegylet nélkül alapitunk gyárakat, akkor !a külföldi gyárosok leszállítják veszteségre kelméik árát, mit ők annyi nyereség után gyáraik veszélyeztetése nélkül tehetnek, de mit mi kezdők nem tehetünk; így azok magukévá téve az egész piacot, a mi gyáraink rendre elbuknak. Ekkor a külföld egyedül állván, hogy kárát velünk megfizettesse, tetszése szerint emeli majd árait, mig mi mindinkább süllyedni és szegényedni fogunk.« Abban az időben, amikor még nem voltak kifejlődve olyan élesen a nemzetközi versenynek különböző eszközei, abban az időben, amikor mi még mint teljesen mezőgazdasági állam állottunk, már politikai nagyjaink felismerték annak szükségét, hogy igenis, ha ezt az országot gazdagítani, földmivetésünket fejleszteni akarjuk, ha földművelési terményeinknek, mezőgazdasági cikkeinknek megfelelő piacot akarunk idebenn biztositlani, ha függetleníteni akarjuk magunkat a világpiaci eshetőségektől, akkor a földmívelésnek is elsőrendű érdeke, hogy itt egy hatalmas gyáripar keletkezzék és ezáltal a belföldi fogyasztóképesség megnövekedjék. Ezek voltak a régi, magyar törekvések. Mint érdekes jelenséget meg kell itt említenem azt, hogy az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, amely a 'legutóbbi napokban a legélesebb harcot vezette e vámtarifajavaslat ellen (Halász Móric : Vezeti ma is !) és vezeti még ma is, amely plakátokkal és sokszor teljesen hibás adatokkal igyekszik a publikumot, a naiv közönséget, a laikusokat félrevezetni, (Varsányi Gábor : Tudatosan !) ez a kereskedelmi egyesülés, amikor megalakult, az önálló magyar vámtarifa propagálását tűzte zászlajára és első, legfontosabb programmpontj cl £IZ volt, hogy a magyar külkereskedelemnek függetlenítenie kell magát az osztrák és a külföldi kereskedelemtől, és a magyar kereskedő érdeke az. hogy vállvetve dolgozzék egy erős magyar gyáriparral. 1904-ben pályadíjat tűzött ki a legjobb szakmunka díjazására, és Paipp Dávid, a Magyar Hírlap egyik akkori közgazdasági szerkesztője nyerte el az Omke, eme pályadíját, olyan munkával, atmely még ma is igen érdekes szakmunka minden ilyen gazdaságpolitikai kérdésben. Most itt vagyunk: Magyarországra végre elkövetkezett az a rég várt idő, amikor önmaga állapithatja meg azt a vámtarifát, amely kifejezője lesz egész jövendő gazdasági politikájának. (Halász Móric: Most nem kell.) Azt vártam volna, hogy lesznek ennek a javaslatnak ellenzői, hogy fel fognak szólalni szónokok ugy az ellenzék, mint más pártok részéről, akik támadni fogják ezt a javaslatot abból a szempontból, hogy ezek a tételek elegendők-e arra, hogy mi megfelelő gazdasági felkészültséggel üljünk le a tárgyalási asztalhoz. El tudtam volna képzelni azt, hogy minden különösebb indokolást és a vámtarifa drágitási kihatásainak fejtegetését mellőzve, egyedül azt mondták volna: tisztelt Nemzetgyűlés, a csehszlovák tarifa tételei átlag kétszeres magasságban vannak a mi tarifánk felett, a jugoszláv tarifa szintén magasabb, sőt tudomásunk van róla, hogy ott most még egy ujabb tarifát készítenek, amely a jelenleginél is magasabb lesz; te kormány, felelősséged tudatában elegendőknek tartod-e ezeket az autonóm tételeket, amelyek lényegesen alacsonyabbak azoknál a tételeknél, amelyeket a minket legközelebbről érdeklő államok beállítottak tarifáikba! Ilyen ellenzékét ennek a tarifajavaslatnak el tudtam volna képzelni, de olyan ellenzékét, amelynél mi magunk vagyunk — hogy ezt a rosszul alkalmazott kifejezést használjam — defetistái ennek a javaslatnak, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) ezt nem tudtam elképzelni. Ha alaposan, szakszerűen, objektive, tételről-tételre, az itt tekintetbe veendő szempontoknak gondos mérlegelésével és a szükséges kalkulációk elvégzése után fogjuk megvizsgálni a tarifát, akkor nem állithatjuk, hogy ez a tarifa prohibitiv, hogy ez, tiltó tételeket tartalmaz, sőt azt sem állithatjuk, hogy ez a tarifa lényegesen meg fogja drágítani az életet, mert hogy csak épen egy példával illusztráljam ezt, a textiliák sokat vitatott vámjával, határozottan állithatom, — és ha az urak kalkulálni fognak, látni fogják, hogy igy van — hogy az uj vámtarifa a jelenlegi textiláraknak körülbelül 30 százalékos csökkentését fogja előidézni. Egészen egyszerűen azért, mert a mai helyzetet nem lehet kiindulási alapul el; fogadni, mert a mai helyzet az, hogy behozatali korlátozás áll fenn, a gyárak belföldi termelése szükségletünknek icsak közel egyharmadát tudja fedezni, és azok a kontingensek, amelyeket havonkint engedélyeznek a kereskedelemnek, korántsem elegendők ahhoz, hogy az egész belföldi szükségletet kielégítsék. Mi következik ebből ? Az, hogy nem a világpiaci árak érvényesülnek idebenn, hanem a kereskedők ép ugy, mint a gyárosok igyekeznek kedvező, protekcionista helyzet következtében adott előnyöket kihasználni (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) és jelenleg a textiliákban az árak közel kétszeresét teszik a világpiaci áraknak. Ha ezzel szembeállítom az uj vámtarifa tételeit, — a textiliákat értein — amelyek szerint a vámvédelem a 25 százalékot legfeljebb talán egy-két luxuscikknek minősíthető cikknél haladja meg, akkor nyilvánvaló, hogy ha a vámvédelem 100 százalékig is fog Î érvényesülni, akkor sem lehelínek az itteni | árak magasabbak, mint a világpiaci árak, | hozzáadva a 25 százalékot, — vegyük a maxi) malis 25 százalékos vámvédelmet — vagyis a í jelenlegi árak lényegesen olcsóbbodni fognak a textiliáknál. Ha tovább beszélünk arról a drágításról, amelyet minden vámtarifa bizonyos mértékig kétségtelenül maga után von, ezzel tisztában kell lennünk, de egy vámvédelem 100 százalékig, teljes egészében kifejezésre csak ott juthat, ahol vagy — mint emiitettem — a belföldi termelés a szükségletet nem fedezi teljes egészében s a behozatal nem teremt olyan éles versenyt a gyáraknak, hogy ne használhassák