Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

90 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924, dették, hogy itt van az Eldorádó. Tehát még sincs itt? — Zaj balfelől.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztasssanak külön véleményeiket másnak beszéde közben elmondani. Görgey István: Azt hiszem, hogy az igen t. szociáldemokrata képviselő urak is, ha választani keli a között, hogy bezáruljanak-e a gyárak kapui és a munkásság kivándorlásra kényszeríttessék . . . (Berky Gyula: Ezt akarják! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Görgey István: Ha talán meg is drágitja néhány koronával a vámvédelem az iparcikket, azonban kereseti lehetőséget nyújt a munkásnak, aminthogy ma tényleg büszkén szögezhetjük le erről a helyről, hogy ma ipari munkanélküliség kérdése — relatíve, a többi államokhoz viszonyitva — nincs az országban... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Hogy lehet ilyet mondani!) Ez átmenetileg lehet, de ebben az országban olyan munkaalkalmak vannak, aminő ezidőszerint sem Cseh-Szlovákiában, sem Jugoszláviában nincsenek. (Propper Sándor: Ilyen vadakat mégsem lehet mondani! — Melczer László: Tessék felszólalni azután! Halljuk az előadót! Tessék azután beszélni! — Peyer Károly: A gyárak mind redukált üzemmel dolgoznak! — Klárik Ferene: Így fejlesztik az ipart!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Görgey István előadó : Az uj vámtarifát tehát kétségtelenül ugy kell megállapítani, hogy a termelés — még pedig ugy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés — kellőképen meg legyen védve. Ezenfelül azonban kétségtelenül bizonyos többtermelési ösztönzést is kell tartalmaznia a tarifának, mert a többtermelés különösen Magyarország rekonstrukciója szempontjából különös fontosságú. Mezőgazdasági és ipari termelésünknek ugyanis tudvalevőleg egyik legfőbb akadálya épen a tőkehiány. Termelési célokra a belföldön tőkét, úgyszólván, alig lehet találni, a külföldi tőke pedig csak akkor fog itt elhelyezkedést keresni, ha megfelelő jövedelmezőséget biztosithat magának. A vámtarifa van tehát hivatva kiegyensúlyozni ;a termelési aránytalanságokat a külföldi és belföldi mezőgazdasági és ipari termelés között s épen ebből a szempontból a magam részéről sem fogadhatom el egyik legkiválóbb közgazdászunknak, Matlekovits Sándornak, a köztudatba bedobott azt a tantételét, amely körül oly sokszor folyt már a vita, hogy t. i. ő dogmatikusan a maga részéről elegendőnek tartja, hogy a termelési ág 15%-os vámvédelemben részesüljön, mert egy olyan iparág vagy termelési ág, amely 15%-os vámvédelem mellett sem tud prosperálni, kijelentése szerint, melegházi növény, amely nem érdemli meg s nem kívánhatja, hogy tovább fejlesszük és fenmaradását biztosítsuk. Ezt nem lehet igy általánosságban kijelenteni. Nem lehet először is azért, mert hiszen minden egyes iparágnál, minden egyes termelési ágnál az abszolúte szükséges védelem mértékét olyan sok tényező egybevetésével, olyan pontos kalkulációk megejtésével tudjuk csak megállapítani, hogy egyes iparágaknál ezek a legkülönbözőbb határok között lehetnek. Csak néhány szempontot emelek ki, amelyek minden egyes iparágnál másképen és másképen veendők figyelembe. Itt van például az előbb emiitett tőkehiány, ami által iparteleévi május hó 21-én, szerdán. peink, de mezőgazdaságunk is, a külföldi ipartelepekkel és mezőgazdasággal szemben kétségtelenül sokkal hátrányosabb helyzetben van. Nálunk a termelési célokra igénybevett tőke, még ha doüárkölesönt vesz is fel, ma 16 százalék körüli kamatot, űzet, ha pedig takarékkoronában vesz fel kölcsönt valaki, 36 százalék körül mozog ennek kamata. Amikor a külföldi versenyvállalatok 6—8 százalékos kölcsöntőkével tudnak dolgozni, a mi termelésünknek pedig ilyen drága pénzt kell igénybe vennie, kérdem: nem kötelességünk-e mindnyájunknak ezeket a diszparitásokat valamik épen kiegyen-' liteni. A második ilyen szempont, amelynek helyességét a baloldali képviselő urak sokszor kétségbevonnak, a magyar mnnkások teljesítőképességének diszparitása a külföldi munkások teljesítőképességével szemben. Ellenérvként azt halljuk ilyenkor, hogy a magyar munkabérek lényegesen alatta vannak még a világpiaci áraknak, ami kétségtelenül igaz. A két tényező között azonban összefüggést nem mernék konstatálni, hogy t. i. azért, kisebb a magyar munkások munkateljesítménye, mert kisebb a munkabér; nem merném ezt a tételt igy felállítani, mert ha lehetséges is, hogy a rossz fizetés, az alacsony munkabér hátrányosan b eff oly ás ol j cl ct munkateljesitményt, nem látom azonban annak garanciáját, hogy ha a munkabérek fel fognak emelkedni a világpiaci nivóra, — amire látjuk a tendenciát és ami a szabadforgalom helyreállításával s a szabadkereskedelem megindulásával kétségtelenül be fog következni — akkor a magyar munkások teljesítőképessége is el fogja érni a külföldi államok munkásainak teljesítőképességét. Hogy csak néhány példával illusztráljam ezt, köztudomású, hogy például az üveggyártáshoz, az üvegfúváshoz mindenütt, a legszinmagyarabb vidékeken is, felvidéki tót munkásokat alkalmaznak, mert évszázados átöröklött ügyesség van bennük. Köztudomású az is, hogy a liptói szénbányamunkások termelése messze felette áll a magyar szénbányamunkások termelésének. Számos ilyen példát hozhatnék még fel, de ez természetes is, mert hiszen egész ipari generációk nőttek fel folyton abban az iparban évszázadokon át. Itt van például a kaszagyártás. Rendkívül nehéz ipar, természetes tehát, hogy stájer kaszamunkások sokkal tökéletesebben, sokkal jobban fognak dolgozni, mint azok, akik most kezdenek foglalkozni ezzel az iparággal. (Klárik Ferenc: Vannak más iparágak is, tessék arról beszélni!) Én arról beszélek, hogy az egyes iparágaknál a vámvédelem tekintetében milyen szempontokra kell figyelemmel lenni, ami minden egyes iparágnál másféle coefficienst eredményez. Elismerem viszont, és hogy a t. képviselő urnák igazat adjak, közölhetem például azt, hogy épen a textilszövésben a magyar szövőmunkások, a női munkások, a magyar falu népe olyan bámulatos és szinte hihetetlennek látszó kézügyességet mutat fel, (Peidl Gyula: Azért fizetik olyan nyomorúságosan őket!) hogy tényleg ez is egyik garanciája annak, hogy Magyarországon erős textilipar fejlődjék ki. De egy másik ipart is felemiitek: az izzólámpagyárak majdnem kizárólag fiatal lányokkal dolgoztatnak, (Pikier Emil: Az egész elektromos ipar! — Beck Lajos: Világhír es árucikk!) mégis tessék megkérdezni az izzólámpagyárakat, a magyar munkás felette áll minden más külföldi munkásnak. Ezek természeti, faji sajátságok, ezeket nem tudjuk