Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 87 uralkodó — ugyancsak védvámos irányzatullak kell lennie. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy mi ia mi termelésünket ugy mezőgazdasági, mint ipari termelésünket prohibitiv, tiltó vámokkal védelmezzük, hanem csakis azt jelenti, hogy a mi uj vámtarifánk megalkotásánál legyünk figyelemmel mindazon szempoptokra es vámtételeinket oly magasan állapítsuk meg, amelyek nemcsak hogy elegendők a belföldi termelés zavartalan biztosításához, ipari telepeink további fennmaradásához, hanem az autonom vámtarifa tételeit bizonyos biztonsági e oefíieiens ékkel fölemelve állapitsuk meg, mert számitanunk kell arra, hogy a minket közelebbről érdeklő államoknak a miénknél határozottan fejlettebb és régibb ipara részéről olyan élesen erős versenynyel fogunk találkozni, amellyel szemben biztositanunk kell a mi termelésünk femnaradását. Ha tehát leszögeztük azt, hogy mi nem vetkőzhetünk le — hogy igy fejezzem ki magamat — a külföldi államokkal szemben és akkor, mikor ők az ő iparukat, termelésüket erős védvámokkal védik, mi nem szolgáltaithatjuk ki magunkat teljesen a minket közelebbről érdeklő államok gazdasági érdekeinek; ha tehát, mondom, leszögeztük azt, hogy a magyar vámtarifának védvámosnak kell lennie, hogy a magyar kereskedelmi politika jövő 10—15—20 esztendejében — nem akarok éveket említeni — ezt az irányzatot kell követni, akkor csak atekintetben lehet közöttünk eltérés, hogy vájjon milyen magasaik legyenek azok a vámtételek, vájjon nem túlzott-e az a javaslat, amelyet a kormány ide benyújtott, és vájjon igyekezett-e ez a törvényjavaslat Magyarország mezőgazdasági állami jellegét mindenkor szem előtt tartani, az ipari vámokat olyan magasan megállapítani, hogy az ipari vámok visszahatásaképen a mezőgazdaság károsan ne szenvedjen a vámok hatása alatt. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy pár összehasonlító példával erre a kérdésre röviden rá fogok cáfolni. Mint emiitettem, ha összehasonlitást akarunk tenni, ha tiszta képet akarunk nyerni, hogy milyen magasságon mozogjanak a mi tarifatételeink, akkor az európai államok tarifáit kell tekintetbe^ venni. Itt van pl. mindjárt Csehszlovákia. Azért említem ezt legelső sorban, mert a legközelebbi szomszédunk és a legszorosabb vonatkozásban függ össze a mi gazdasági érdekeinkkel. Csehszlovákia a régi vámtarifát vette ugyan át, ugyanazt, amely jelenleg még nálunk fennáll, tehát amely az osztrák-magyar monarchia területén volt érvényben, azonban a régi vámtarifa tételeit 10—30-ig terjedő szorzószámokkal szorozta be, ami azt jelenti, hogy a cseh tarifa jelenlegi tételei legalább kétszeres, de fokozatosan egész ötszörte drágábbak, mint a r|igi tételek voltak. Átlagban a mi uj tarifatételeinkkel összehasonlitva, — mint azt bátor leszek néhány fontosabb cikknél részletes előadásom során közölni — a cseh tarifa autonóm tételei minden relációban kétszeres vámokat tartalmazinak, mint a magyar tarifa tételei... (Pikier Emil: Háromszorosát termeli a belföldi szükségletnek. Ott egészen más a helyzet!) Erre is bátor leszek rámutatni, hogy a magas tarifatételek milyen kihatással vannak olyan ipari termelésnél, ahol túlprodukció van és olyan ipari termelésnél, ahol a termelés még a belföldi szükségletet sem fedezi. Itt van a másik, minket közelebbről érdeklő állán?, amelyre különösen a kereskedők, a vámtarifajavaslat ellenzői szoktak hivatkozni és mindenkor azt hozzák fel ezen tarifajavaslat ellen érvül, hogy Ausztria még ma is a regi vámtarifával dolgozik, sokkal alacsonyabb tételei vannak a régi tarifának és ennek dacára Ausztriában az ipar boldogul és fejlődni képes. Ausztria tényleg a régi tarifával dolgozik, azonban elfelejtik azok. akik az összehasonlitást végzik, hogy Ausztria, az osztrák kormány azonfelül bizonyos vámokat pénzügyi vámoknak minősített és különösen oly cikkeknél, amelyek magyar szempontból minket közelebbről érdekelnek, tehát amelyeknek Ausztriába való bevitele speciális magyar érdek, azt találjuk, hogy igen magas, sokszor prohibitivnak nevezehető vámokkal védekezik Ausztria a magyar mezőgazdasági cikkek behozatalával szemben. Hogy egyebet ne emiitsek, csak a bort vagyok bátor megemliteni. Emellett azonban Ausztria burkolt vámvédelemben is részesiti a behozatalra kerülő iparcikkeket, amennyiben a külföldről Ausztriába behozott iparcikkek 8—12 százalékig terjedő forgalmi adóval sújtatnak, ami nem egyéb, mint egy rejtett vámpótlék. De mindezektől eltekintve köztudomású az is, hogy Ausztriának már készen van az uj tarifája. Ausztria uj vámtarifáját, amely lényegesen magasabb tételeket tartalmazott a régi tarifánál, már be is nyújtotta az osztrák nemzetgyűlés elé. Igaz, hogy időközben visszavonta ezt, azonban miért? Azért, mert Ausztria már akkor, a szanálási periódus első idejében látta, hogy óriási külkereskedelmi passzíváját nemhogy csökkenteni lenne képes, hanem az egyre nagyobb mérveket ölt, a kormány visszavonta tehát a régi tarifáját s most dolgoznak ki egy ujabb tarifát, amely az eddigi hirek szerint lényegesen magasabb tételeket fog tartalmazni, mint a régiek voltak. Vegyünk egy agrárállamot. Itt van Jugoszlávia, amely minket szintén közelebbről fog érdekelni, különösen a kereskedelmi szerződések megkötésénél. Jugoszlávia igen magas uj tarifával dolgozik; kétféle, úgynevezett maximális és minimális tarifája van. A maximális tarifa felel meg egy autonóm vámtarifának, a minimális tarifa pedig tartalmazza azokat a cikkeket, amelyeket az illető állam kereskedelmi szerződések keretében koncesszióképen ad a vele szerződő államoknak. A jugoszláv minimális tételek vannak körülbelül azon a nivón, amelyen a mi autonóm tételeink mozognak. Vegyünk egy másik legyőzött államot, amely kizárólag agrárállam, a kis Bulgáriát, amelynek ipara úgyszólván egyáltalában nincs és azt tapasztaljuk, hogy Bulgária a háború után. 1922-ben, tehát nemrég, egy egészen uj tarifát léptetett életbe, amely vámtarifa nemcsak a mezőgazdasági termelést védi igen prohibitiv vámokkal, hanem olyan iparcikkekre, olyan közszükségleti cikkekre, amelyekre épen a bulgár mezőgazdaságnak van feltétlen szüksége, a imi vámtételeinknél sokszorosan magasabb vámtételeket állított be az autonóm vámtarifájába. Végigsorolhatnám az összes európai államok hasonló ujabb vámtarifáit. T)e hogy csak egyet emlitsek, amely szintén érdekel bennünket itt van az ^olaszországi uj vámtarifa, amelyet olyan sürgősnek tartott az uj kormány, hogy nem is a nemzetgyűlés, hanem királyi rendelet léptette életbe. Az uj olasK vámtarifa, amelv 1921-ben lépett életbe, a régi tarifához viszonyitva ugyancsak lenyelő"