Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

^8 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. ges emeléseket tartalmaz, sokkal részletesebb, igyekezett az áru értékének meg-felelő részletes osztályozást beállitani a tarifába ós sok tekintetben talán a mi tarifánkhoz mondható hasonlónak. De uj tarifát léptetett életbe Belgium is. Egészen uj tarifát léptetett életbe .Spanyolország, egy semleges állam, amely a háborúból egyáltalán nem vette ki a részét. Mi oka volt akkor Spanyolországnak a háborút követő időkben a régi vámtételeit lényegesen fölemelni? Mondhatom, hogy ma a spanyol vámok az amerikai vámokkal versenyeznek, a mi vámtételeinkhez képest azoknak tiz-huszszorosára emelkednek fel. Mint mondtam, ugyancsak Belgiumban uj tarifát léptettek életbe, körülbelül a mi tarifánk mintájára. Ott van Franciaország, amely ugyancsak erős védvámpolitikát követett s ahol a kormánynak felhatalmazása van, hogy úgynevezett drágasági koefficiensekkel, szorzószámokkal emelheti mindenkor az egyes vámtételeket, ott az utóbbi időben a francia frank romlásával nemcsak arányban, hanem sokkal magasabb mértékben látjuk a szorzószámok alkalmazását. Azt látjuk tehát, hogy Franciaország is igen erős védőpolitikát inaugurál. Amerikáról nem akarok beszélni, mert minket közelebbről nem érint. Amerika uj tarifája 30—60% -kai operál, olyan tarifa nincs is, amely 30%-on alul van. Ezenkivül kombinált szorzószámok terhelik a vámot, úgyhogy 100—200%-os vámtételek is tapasztalhatók. Nézzük a szabadkereskedő Angliát. Kétségtelen, hogy Anglia világkereskedelmi nagyságát kereskedelmi politikájának, a cobdeni tárnoknak köszönhette. De hiszen nyilvánvaló, hogy Angliának ez volt a helyes politikája akkor, amikor Angliának a világ minden részében gyarmatai, az egész világot behálózó kereskedelmi, száílitmányozási, hajózási vállalatai vámnak. Amikor egyrészt Angliában sokkal több ember él kereskedésből és épen a szabadkereskedésből, mint másutt, másrészt pedig Anglia belföldi ipara már olyan magas fejlettségen volt, hogy nemcsak a belföldi szükséglet kielégítésére termelt, hanem hivatva volt az egész világot ellátni iparcikkeivel, akkor természetes, hogy Anglia hirdetni kezdte a szabadkereskedelmi Dolitikát, hogy iparcikkei számára több levegőt kapjon. Mégis, mit láttunk? A szabadkereskedelmi Angliában sem volt rózsás a helyzet, ott is voltak iparok, amelyek teljesen elpusztultak, pl. a cukoripar, voltak erős iparok, mint a gép- és a vasipar, simelyek az amerikai és a német verseny következtében egészen visszafejlőditek; az angol mezőgazdaság Amerikának és r. gyarmatoknak erős versenye folytán szintén teljesen visszafejlődött és az \ angol birtokok egymásután kerültek dobra. Angliában Mc. Kenna, Lloyd George pénzügyministere még a háború alatt úgynevezett pénzügyi iviámokat léptetett életbe, amelyeknek éle különösen Németország ellen irányult, ma pedig fokozatosan épiti ki egyes iparágainak védelme szempontjából a vámvédelmet és \ ma azt látiuk. hogy az angol beviteleknek 16 ; százalékát teszi ki a vámbevétel, holott a mi Vámpolitikánk alapján és a magyar szanálási • Programm alanián mi csak 1926 vé^én fogjuk elérni a 40 millió aranvko^ona bruttó bevételt, vagyis a mai bevételek 10%-ig emelkednek a mi' vámtarifánkban. j H^. mi ezeket azi összehasonlitásokat flgye- j lemmel kisérjük, akkor nem zárkózhatunk el j annak a jelenségnek konstatálásától, hogy itt, igenis, egy bizonyos, hogy ugy fejezzem ki magamat: harci felkészültséggel állunk szemben, egy gazdasági felkészültséggel találjuk magunkat szemközt, mert hiszen a háborút követő időkben és ma az egyes európai államok úgyszólván hermetikusan voltak és vannak egymástól elzárva, mi is éreztük a gazdasági elzárkózottságot, annak ezer meg ezer hátrányos kinövését. (Propper Sándor: Az ellenforradalom miatt főképen! Meg az igazoltatások miatt!) De az olyan államok, mint a példakép emiitett Spanyolország, mind behozatali és vámkorlátozásokkal dolgoznak, és most, amikor megérett az atmoszféra ahhoz, hogy Európában megint szabadabb szellő lengedezzen, hogy a szabadkereskedelem, az egyes államok közötti nemzetközi érintkezés megint meginduljon, azt látjuk, hogy mielőtt erre az egyes államok készséget mutatnának, mielőtt leülnének egymással tárgyalni, hogy egymás érdekeit összeegyeztetve, kereskedelmi szerződéseket létesitsenek, minden állam erős autonóm vámtarifákat léptetett életbe, mintegy bizonyságául annak, hogy ő egy erős fegyverrel akar leülni ahhoz a tárgyalóasztalhoz, ő jól akar startolni, hogy így fejezzem ki magamat. (Propper Sándor: Mi már elstartoltunk!) Ha konstatáljuk, hogy ilyen gazdasági felkészültséggel állunk szemközt, amelynek tulajdonkép gazdasági kihatásait és céljait most még nem is tudjuk megállapítani, mert esakis az egyes államok között kötendő kereskedelmi szerződésekben fognak azok tulajdonképen kifejezésre jutni, ha tehát egy nagy kérdőjellel, egy nagy bizonytalansági faktorral állunk szemben: kérdem én, nem késztet-e bennünket ez a mindenütt észlelhető gazdasági politika hasonló politika inaugurálására, nem késztet-e bennünket arra, hogy mi is egy hasonló tárgyalási alapot képező törvényt hozzunk, az uj vámtarifát, amellyel mi is bekapcsolódhatunk a nemzetközi gazdasági életbe? (Pikier Emil: A fogyasztók vásárlóképességét ugyanigy kell fokozni!) Erre is leszek bátor számszerű adatokkal válaszolni. (Klárik Ferenc: Kiváncsiak vagyunk!) Ha az elmondottakat mérlegeljük, akkor tulajdonképen már válaszoltam volna is erre a sokat vitatott és hangoztatott kérdésre, vájjon ennek az uj vámtarifának megalkotása és életbeléptetése időszerü-e vagy sem. A tarifajavaslat ellenzői rendszerint azzal argumentálnak, hogy azt állítják és akarják bizonyítani, hogy jelenleg még olyan bizonytalan, olyan kaotikus állapotok, viszonyok között élünk, hogy egyáltalán nem tudhatjuk, hogyan fognak ezek az állapotok változni, hogyan fognak ezek a világpiaci árak, amelyek a háború előtti árakhoz képest igen lényeges eltolódást mutatnak, alakulni, ennélfogva felesleges, nem célszerű és nem helyes nekünk ma egy uj vani tarifát megalkotnunk, hiszen egyrészt megvan nekünk a régi vámtariPánk, a közős vámtarifánk, amely az 1917:LIII. tcikkbe mint egy autonóm vámtarifa is be lett ugyan cikkely ez ve, s lehet ezt a tarifát alkalmazni épen ugy, mint ahogyan eddig alkalmazta a kormány; ahol a magyar érdekek szempontjából nem volt kielégítő az a rég; tarifa, ott tessék a magyar államnak a különböző felpénzkategóriákkal operálni, hogy a különböző vámterheléseket igy kiegvensúlyozza s a magyar termelés és fogyasztás érdekeire kellő figyelemmel legyen, másrészt itt van a kormánynak a