Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

86 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. napján kötött barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. (Propper Sáuüor: Ennek örömére \^eér Imrét ki kellene bocsátani a fogságból!) Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kiván-e valaki szólni! Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. Házat: méltóztatik-e elfogadni a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik a vámtarifáiról szóló törvényjavaslat (írom. 443, 473) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Nemzetgyűlés! Alig van törvényjavaslat, amelynek parlamenti tárgyalását oly általános érdeklődés előzte volna meg, mint épen a jelenleg tárgyalás alá kerülő uj magyar autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatét. (Pikier Emil : A képviselők részéről uincs érdeklődés, csak kint a fogyasztók részéről!) Ha megfigyeltük az elmúlt hetek alatt, hogy ugy a javaslat ellenzői, mint védelmezői a legélesebb agitációt és propagandát igyekeztek kifejteni saját álláspontjuk mellett, megfigyelhettük azt is, hogy ugy a szabad kereskedelem, mint a védvámos politika hirdetői felsorakoztatták a maguk álláspontja mellett összes érveiket. Ebből a jelenségből le kell szögeznünk azt, hogy ez a javaslat kétségtelenül igen nagy horderejű javaslat és Magyarország egész jövő gazdasági fejlődésének egyik alappillérét kell hogy képezza Hogy ezt a javaslatot ilyen nagy érdeklődés előzte meg, azt megérthetjük egyrészt abból, hogy Magyarország most van először abban a kedvező helyzetben, hogy minden külső befolyástól menten, sajátmaga állapitsa meg jövő gazdaságpolitikájának irányait, másrészt pedig abból, hogy ez a javaslat, illetőleg az abban foglalt rendelkezések és a javaslat kihatásai a nemzet legszélesebb rétegeit, a legkülönbözőbb foglalkozási ágakat érdeklik, és igy érthető, hogy azok, akik ebben: a javaslatban sérelmet vagy hátrányt véltek ai maguk érdekei szempontjából felfedezni, igyekeztek mindent elkÖA^etni, hogy még az utolsó pillanatban bizonyos módositásokkal kerüljön ez a javaslat a nemzetgyűlés elé. Nem szándékozom annak hosszabb fejtegetésébe bocsátkozni, hogy a kereskedelempolitika magasabb elvi szempontjából a védővám - vagy a szabad kereskedelem álláspontja-e a helyes, mert nézetem szerint ezt a szempontot dogmatikusan leszögezni nem is lehet, mint ahogy nem is ismerek egy nlyan államot sem, amely dogmatikusan állapitaná meg a maga vámtételeit és amely mereven szögezné le magát aiz egyik vagy a másik álláspont mellett. Nézetem szerint ezt a kérdést elsősorban csakis a célszerűségi szempontok figyelembevételével lehet és kell elbirálni, és ha mi vámtarifánk elbirálásánál főleg, mondhatnám kizárólag csak a célszerűségi szempontokat fogjuk mérlegelni, akkor nemcsak az ország belső termelése, még pedig ugy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés érdekeire, nemcsak az ország kereske. délmének és a sokat hangoztatott fogyasztók millióinak érdekeire kell tekintettel lennünk, hanem tekintettel kell lennünk a minket közelebbről érdeklő külál'lamoknak a jelen időben folytatott kereskedelempolitikai irányzatára is. Azok, akik az uj magyar vámtarifa eiitn olyan elesén nadakuznak, eisosoroan rendszt,rint épen iáéban uibaznaü, nogy nem ezeket az általános egyetemes nemzeti szempontokat ét. éraekeket veszik ngyeiemoe, (ügy van! jobufeiöi.J nanem ngyeimenkívüi nagyják az általános nemzeti közérdeket és csakis bizonyos érdekkörök szemüvegén keresztül vizsgáijak ezt a javaslatot, csakis bizonyos érdekeltségen: által rendelkezésre bocsátott, sokszor egyoldalúan vagy talán tudatosan hibásan rendelkezésre bocsátott adatok alapján kritizálják ezt a javaslatot és megfeledkeznek emeliett a ma-" gasabb szempontok tekintetbevételérői. (Klárik Ferenc: Melyek azok?) Bátor leszek, igen t. képviselő ur, előadásom során azokra is rámutatni. Meg tudom érteni azt, hogy épen a kereskedelem egy részéről találkozunk ezzel a javaslattal szemben olyan nagy ellenzéssel. Hiszen a kereskedelemnek a szabadlevegő, a minden forgalmi és vámkorlátozásoktól lehetőleg ment szabadkereskedelem az ideálja és igy fél a korlátozásoktól. Azt hiszem, minden kereskedelempolitikus ezt, mint eszményi végcélt, maga is elismeri. Azonban épen a; kereskedelemnek kellene örömmel üdvözölnie az uj vámtarifát abból a szempontból, amely szempontot mindig elhanyagolnak és ez az, hogy ez a vámtarifa van hivatva bennünket a jelenlegi egészségtelen, beteges, elzárkózó gazda

: ságpolitikából az egészséges, normális, szabad, gazdasági helyzetbe átvezetni, (Ugy van! jobbfelöl.) és épen a magyar kereskedelem lesz az első, amely ennek a változásnak, a jelenlegi tilalmi rendszerek megszüntetésének, a külföldi államokkal való szabadkereskedelem megindulása lehetőségének előnyeit élvezhetni fogja. Nekünk tehát, mint említettem, a célszerűségi szempontokat szem előtt tartva^ ^ az uj vámtarifa megalkotásánál nemcsak saját gazdasági politikánkra, saját termelési, kereskedelmi, pénzügyi és fogyasztási érdekeinkre kell tekintettel lennünk, hanem, minthogy egy vámtarifa nem egyéb, mint gazdasági, termelési, pénzügyi, kereskedelmi törekvéseink # mikénti érvényesítési lehetőségének az alapja a külfölddel szemben, nekünk tekintettel ke?l lennünk a külföldi államoknak hasonló viszonyok közötti gazdaságpolitikájára és össze kell egyeztetnünk belső érdekeinket a külföldi államok hasonló érdekeivel, mert ez az összhang fogja megteremteni — mint emlitettem — az egyes államok közötti szabadkereskedelem lehetőségét és ez fog vezetni a rendes kereskedelmi szerződések megkötésére. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha tehát — amint emiitettem — nekünk a minket közelebbről érdeklő államoknak jelenleg folytatott gazdasági politikáját is szem előtt kell tartanunk, akkor meg kell á'llapitanunk azt, hogy a háború után következett időkben — még az egy szabadkereskedő Angliát sem véve ki — az összes számbajöhető kultúrállam okban igen erős védvámos politikát inauguráltak. Természetes, hogyha mi már most ezt a jelenséget mérlegeljük és a mi érdekeinkkel^ akarjuk összhangba hozni, akkor ez a jelenség minket is kétségtelenül hasonló ellenintézkedésekre, hasonló védekezési eszközök megteremtésére késztet. Ezzel tulaj donképen már válaszoltam is arra a kérdésre, hogy milyennek kell lennie a mi uj vámtarifánknak. A mi uj vámtariifánknsak — minthogy egész Európában ma védvámos irányzat az