Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1924. évi május hó 20-án, kedden. Berlinben 1902-en, német szerzőtől, német nyelven »A sárga veszedelem, mint erkölcsi kérdés« eím alatt megjelent mű egy-két mondatának felolvasával (olvassa): »Európának magasabb anyagi-és szellemi vivmányai kivétel nélkül nem megelégedettséget szültek, hanem csak ujabb igényeket támasztottak, a kinairól pedig mindnyájan tudjuk, hogy általában igen boldog,^ megelégedett és hogy a belső ellentmondásokat általában nem ismeri. Az európai művelődés anyagi eredményeit könnyen és gyorsan át lehet venni, amint azt Japán példája mutatja, de a kínaiak erkölcsi kiválóságait: igénytelenségüket, megelégedettségüket, munkakedvüket, a nép és hatóság patriarkális viszonyát, lelki egyensúlyukat, hitbeli türelmességüket stb. sokkal nehezebben tudnók elsajátítani. És mégis — igy végzi a szerző — meg kell ezt tennünk, ha fenmaradásunkat biztosítani akarjuk, mert a kinai társadalom eme szoros összetartozóságán, belső biztonságán fog a mi mohó rohanásunk és belső ziláltságunk széjjelzuzódni. Ebben rejlik a tulajdonképeni nagy veszedelem és nem a hadi és ipari versenyben, mely bennünket a sárga faj részéről fenyeget«. Ha nézzük a turáni testvérnépeknek legkeletibb ágát, a japán nemzetet, akkor igazán elmondhatjuk, hogy reánk, magyarokra nézve nem lehangoló, sőt inkább felemelő annak tudata, .hogy fajilag a keleti testvérnépekhez tartozunk. Ötven esztendővel ezelőtt a kis Nippon-sziget még a titokzatos Kelet homályba burkolt csendes országa volt, s ma már a japán népnek a modern tudománynak, különösen a technika vivmányai iránti páratlan fogékonysága, az európai középkor lovagias eszméit messze felülmúló lelki finomsága, lángoló hazaszeretete, haláltmegvető bátorsága, félelmes katonai készültsége a forrongó világesemények központjába helyezte ezt a nemzetet, mint egy gránitsziklát, a mellyen az amerikai és angol imperialisztikus törekvés könnyen hajótörést szenvedhet. A japán nemzet hatalmas előretörésének kiindulópontja az orosz-japán háborúban elért óriási diadala volt, további tervei és törekvései megjósolhatok abból a kategorikus és határozott kijelentéséből, hogy: »Ázsia az ázsiai népeké«. Bogya János t. képviselőtársam a nemzetgyűlés előtt elmondott egyik nagyon figyelemreméltó külpolitikai beszédében szintén erre a végeredményre jut, amikor azt mondja, hogyha Japánnak sikerül a világ legnagyobb fogyasztópiaeára, a kinai birodalomra támaszkodva gazdasági vezetőszerephez jutni, akkor csak idő kérdése, hogy politikailag is kezébe vegye a világon a vezetőszerepet. Már pedig Japán, ezt a gazdasági vezetőszerepet rövidesen el fogja érni, ha figyelembe vesszük, hogy már eddig is, bár ideiglenesen, megkapta Kinában Sangtungot, mellyel a világ leggazdagabb ércbánya tulajdonosa lett; engedélye van Kínától hajójáratokra, Mukdenben a telefonközpont és a villanytelep felállítására, bányák és vasművek kihasználására, Nankingban jogi iskola felállítására azzal a feltétellel, hogy ott évenként 1200 kinait készítsenek elő a Japánban folytatandó egyetemi tanulmányokra. Ezepkivül a Kínában ezrével hemzsegő japán tanulók, tanárok, tudósok, művészek és újságírók mind ügynökei hazájuknak, hogy Japán mielőbb kezébe vehesse Kina egész szellemi és gazdasági életének irányítását. És ezt annál könnyebben megteheti, mert Japánt és Kinát nagyon sok érdekszál fűzi egymáshoz; elsősorban a földrajzi közelség, azután a gondolkozás-, művelődés- és érzelemhasonlatosság, végül a gazdasági egymásrautaltság. Vagy méltóztassanak komolyan mérlegelni és figyelmükre méltatni azt a hatalmas nemzeti öntudatot, azt a hatalmas nemzeti erőt, amely finn és észt testvéreinket közel 700 esztendős elnyomatás után is képessé tette arra, hogy őrségi kultúrájukkal, minden zökkenés nélkül megkezhették független, nemzeti életüket. Páratlan a világtörténelemben, amennyit ez a két kis nemzet szenvedett, az pedig, hogy ez alatt a szenvedés, ez alatt az elnyomatás alatt őskulturájának egy morzsáját sem. veszítette el, valóságos történelmi csoda. Nagyon hosszura nyúlna beszédem még akkor is, ha a turáni testvérnépek mindegyikének csak egy-két jellemző sajátságát sorolnám fel. A legkiválóbbakról azért emlékeztem meg, hogy bebizonyítsam, hogy reánk, magyarokra nézve nem lesz veszteség, ha a nyugati kultúra mellett, amely felett — Prohászka Ottokár püspök szavai szerint — már meghúzták a halálharangot, a keleti testvérnépekkel való szellemi kapcsolat felvételével egészségesebb és eszményibb érzéseket szivünk a lelkünkbe. Ezt annál is inkább megtehetnők, mert a testvérnépekben is meg van erre a hajlandóság, amit bizonyít az a körülmény, hogy az 1921. évi június hó 22-én Helsinkben, Finnország fővárosában megtartott első finnugor tanügyi konngresszus a magyar királyi vallás és közoktatásügyi ministerhez a következő tartalmú megkeresést intézte: (olvassa): »Méltóztassék felhívni a tanárokat és tanítókat, hogy előadásaikban a rokonnépek visszonyaira ezentúl nagyobb gondot fordítsanak. Méltóztassék a jelenlegi tankönyveket és térképekat a jelzett irányban helyesbbiteni, illetve kiegészíteni; méltóztassék uj térképek és tankövyvek elfogadása esetén a fennt vázolt elvek alkalmazását szem előtt tartani«. A testvérnépekkel való gazdasági kapcsolat fel nem sorolható előnyeiből elegendő lenne csak annyit felemlítenem, hogy a törökök uralma alatt levő Elő-Ázsia az ókorban olyan világraszóló, hatalmas gazdasági centrum volt. hogy ez a terület predesztinálva van arra, hogy Közép-Európa Indiája legyen. Törökország földmivelése, állattenyésztése és ipara ma már, illetőleg ma még nagyon kezdetleges állapotban van, de minden feltétel megvan arra, hogy fel lehessen virágoztatni. Törökország nagyon gazdag természeti kincsekben; különösen a bányászatra vár igen nagy jelentőség. Vasérc, szén, só, petróleum van bőven, króm vasban pedig Törökország képes lenne egyedül az egész világ enemü szükségletét kielégíteni. Van aranya, ezüstje, reze, ólma, higanya s egyedül Törökországban lehet tajtékot találni. A török vámhivatalok adatai szerint 1892 és 1893ban Törökország külkereskedelmi forgalma Nagybritannia után Ausztria-Magyarországgal volt a legnagyobb. Cukorszükségletét 95%-ban tőlünk szerezte be, vasáruban is igen nagy volt a kivitelünk Törökországba, mezőgazdasági gépekben pedig mi voltunk az első helyen a Törökországba való kivitel tekinteteben. Ha elgondoljuk, hogy Törökország területe körülbelül kétszer akkora, mint Németországé és ennek a hatalmas területnek körülbelül csak 3%-a van mezőgazdaságilag megművelve, ha elgondoljuk továbbá azt is, hogy a törökök politikai előretörését természetszerűen gazdasági fellendülés fogja követni, akkor előre láthatjuk, hogy a jövőben sokkal nagyobb területeket fognak mezőgazdaságilag megművelni, mint eddig, ebben az esetben pedig csupán mezőgazdasági gépekben kivitelünket sokkal nagyobb fokra emelhetjük az eddiginél. Törökország véres küzdelmek árán szerzett diadalokkal bebizonyította életképességét a világ előtt és nemcsak azt követelheti meg, hogy méltó helyet foglaljon el az 1 európai államok sorában, hanem megengedheti