Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-286

78 A nemzetgyűlés 286. ülése 19. a Timesben megjelentek, nem egyebek, mint megismételései azoknak a meg nem erősített híreszteléseknek, amelyek több hónap előtt az amerikai és európai sajtóban az anatóliai keresztények állítólagos üldözéséről megjelentek. Yowel előbb a »Chicago Tribune«, az »Associated Press« és a »Chicago Daily News« kiváló amerikai újságok tudósítóinak ajánlotta fel cikkeit. De az amerikai tudósító tudva, hogy ezek a hírek az igazsággal ellenkező koholmányok, nem fogadták el. Erre azután eladta ezeket a cikkeket az örményeknek, akik a Timesben helyezték el«. »Az amerikaiak, akik Anatoliát ismerik, egyhangúlag vallják, hogy ezek a cikkek tisztán hazugságokat tartalmaznak. Jó magam, Miss Billings, Mr. Dowell és Miss Helen konstatáltuk, hogy a törökök mennyire nemesek, becsületesek és előkelő jellemű ek, mely igaz állításunkat az érdekelt hatósági körök előtt is ismételtük«. Ezenkivül Miss Billings, a Közel Keleti Amerikai Segitőbizottság képviselője, midőn tudomást szerzett a Times által közölt koholt rágalmakról, 1922. május hó 14-én a következő sürgönyt küldte Bristol tengernagynak az Egyesült-Államok konstantinápolyi főmegbizottjának (olvassa): »Bristol tengernagy őnagyméltóságának, Konstantinápoly. Arról értesülök, hogy Konstantinápolyban bizonyos hírek keringenek ujabb kegyetlenkedésekről, amelyeket Kharpoutban követtek volna el; állandó összeköttetésben állok a Kharpout-ban tartózkodó amerikaiakkal és beszéltem kiváló személyiségekkel, akik most érkeztek a szóban forgó helyről. Meg vagyok győződve, hogy mindezek a híresztelések nem igazak«. Papa Eftin effendi, az anatóliai ortodox egyház és hitközség képviselője és főmegbizottja, a következő sürgönyt adta le a kisázsiai állítólagos kegyetlenkedések kérdésében (olvassa): »Angora, 1922. május 23. Az anatóliai keresztényeket képviselő kongresszus határozatának megfelelően van szerencsém az egész világ tudomására hozni a következőket: Az anatóliai ügynökség május 18-iki közlönyéből értesülünk, hogy Mr. Yowel és munkatársai különböző intrikák miatt a nemzeti területről kiutasittatván, a Times május 6-iki számában mindenféle rágalmakat közöltek, melyek szerint kormányunk tervbe vette volna az anatóliai görögök kipusztítását. A mi kormányunk mindenekfelett népkormány. Nincsen egy európai állam sem, amely ne ismerné a török nép nagylelkűségét és irgalmas jellemét. Számos külföldi és amerikai jött a mi országunkba és azt közelről is tapasztalták. Az ő tanúskodásuk és a mi létünknek ténye bizonyítják ezen rágalmazó állításoknak ürességét«. »Ilyen rágalmak kitalálásának nincsen más célja, mint hogy az, európai közvéleményt az uj Törökország ellen felhívja és végeredményében meggátolja a békekötésre és leszerelésre vonatkozó tárgyalásokat«. »Ti is, akik az anatóliai török keresztények bizalmát bírjátok, tiltakozzatok ezen rágalmak ellen a szövetséges hatalmaknál, cselekedjetek a körülményekhez képest, semmiképen se hallgassátok el az igazságot. Az egész nép veletek van ; mindenkinek mondjátok meg, hogy mi nyugodtak és megelégedettek vagyunk olyan kormánynyal, amelyik erejét népéből meriti. Itt kisebbségi kérdés nem létezik, itt csak egy nép van, amely mindegyiknek szabadságát elismeri vallási és kulturális ügyekben«. Most nézzük az amerikaiak cáfolatát (olvassa): »Angora, május 24. Mr. Jaquith, a Közel Kelet Amerikai Segitőbizottság igazgatója, az őt megL évi május hó 20-án, kedden. interjuvoló újságíróknak a következőket jelentette ki: »Megcáfolom azoknak a közléseknek szavahihetőségét, melyeket Yowel őrnagy ós segítőtársai bizottságunknak tudtára hoztak, és legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést ezen esemény miatt. Az ilyen közlések rágalmak és hazugságok, melyek ártanak a török nemzetnek és kormányának velünk szemben fennálló kitűnő viszonyának. Yowel őrnagy közlései nem a mi közegeink által végzett vizsgálat eredményei. Ö ezen esetben teljesen függetlenül cselekedett Anatoliából való kiutasittatása következtében«. Annak igazolására, hogy a görögök mit műveltek Tráciában, álljon itt a következő idézet (olvassa): »A budapesti bolgár kir. követség a Magyar Tudósító utján kérte a következő sorok közlését: »Az Echo de Danube című napilapban közölt hirek, amelyek a görög katonaság és görög csahatok rémuralmáról és kegyetlenségeiről számolnak be, amelyek a nyugat-tráciai bolgár és görög lakosságon végrehajtattak, megfelelnek a szomorú valóságnak. A valóság borzalmasabb, mint minden, amit Európa eddig ismert. A budapesti kir. bolgár követség minden érdeklődőnek készségesen szolgál tényekkel, amelyek embertelenségekre vallanak és amelyek a Kis-Ázsiából visszatért, züllött görög csapatok és görög menekültek által elkövettettek. A budapesti görög követség által két izben kihirdetett cáfolat, mely szerint NyugatTráciában nyugalom és rend uralkodik és hogy Tráciában a lakosság többsége görög akar lenni, nem felel meg a valóságnak«. T. Nemzetgyűlés! Visszatérve a tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz, a legnagyobb örömünknek kell kifejezést adnunk afelett, hogy nagy elhagyatottságunkban egy velünk majdnem hasonló sorsra "jutott, de önerejéből talpraállott testvérnemzet nyújtja felénk barátságos kezét. (Ugy van! jobb felől.) Sohasem volt a magyarnak nagyobb szüksége más nemzetek jóindulatára és barátságára, mint épen most, amikor belső meggyöngülésünk mellett a megcsonkított Magyarország körül elhelyezkedett trianoni államok politikájából világosan látjuk, hogy mindhárom újonnan létesített állam a magyar faj tervszerű kipusztítását (Ugy ^ van ! a jobboldalon.) vagy ahol lehetséges, saját nemzetiségükbe való erőszakos beolvasztását tűzte ki feladatául. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Nem tartom magamat illetékesnek annak a nagy vádnak kijelentésére, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) hogy az Európa sorsát intéző hatalmakat a trianoni békeszerződés megalkotásánál szintén a magyar faj megsemmisítésének gondolata vezérelte volna, mivel nem állanak rendelkezésemre bizonyítékok, — ha csak a magyarok felett elviharzott ezer esztendő történelmére nem támaszkodom, amelyből leszűrhető az a szomorú igazság, hogy a nyugati nemzetek a magyarokat mindenkor betolakodott idegeneknek tekintették, a saját céljaikra kihasználták és sohasem igyekeztek a magyarok érdekeit előmozditani — de azt határozottan megállapíthatom, hogy azzal a nemtörődömséggel, amellyel a nagyhatalmak az elszakított területek magyarságának sérelmeivel szemben eleddig viseltettek, látszólag azonosították magukat azzal a törekvéssel, amely a magyar faj végromlását készíti elő Közép-Európában. Ha már elfelejtették nekünk azokat a nagy szolgálatokat, melyeket a nyugati kultúra békés fejlődése érdekében vérünk hullásával a múltban teljesítettünk, nagy könnyelműség volt részünkről figyelmen kivül hagyni azt a történelmi hivatásunkat, hogy mi voltunk Kelet és Nyugat küz-