Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-286

76 A nemzetgyűlés 286. ülése 1924. évi május lió 20-án, kedden. (sókorópátkai), Szakács Andor, Temesváry Imre, Vázsonyi Vilmos képviselő urak 75 szavazatot, Ernszt Sándor, Gömbös Gyula, Haller István, Őrffy Imre, gróf Ráday Gedeon, ülain Ferenc és Wolff Károly képviselő urak 74, Szilágyi Lajos képviselő ur pedig 73 szavazatot kapott. így az imént felolvasott képviselő urakat a szanálási törvények végrehajtását ellenőrző bizottságba megválasztott tagokul kijelentem. Következik a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján a földtulajdonos részére az átruházott ásvány szénjogokért járó ellenszolgáltatások és a bányavállalatok javára ingatlanok tekintetében kikötött vételi és használati jogok tárgyában kibocsátott rendeletek hatály vesztése következtében szükséges rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Herrmann Miksa előadó : T. Nemzetgyűlés ! Mióta ez az úgynevezett terragiumjavaslat a bizottságokban letárgyaltatott, először is sok idő múlt el, másodszor pedig megszűnt a szén árának hatósági megállapítása, amire ez az egész törvényjavaslat tulajdonképen felépült. Ennek következtében olyan mélyreható változtatásokat kellett volna ajánlanom, hogy nem mutatkozik helyesnek, ha ezt a plénum végzi el, miért is tisztelettel javasolom, hogy ezt la törvényjavaslatot most a napirendről levenni és ujabb tárgyalás végett a bizottságokhoz visszaküldeni méltóztassék. (Rassay Károly : Ujabb másfélóvi időre !) Elnök : A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. B Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről is kérem, hogy a törvényjavaslatot méltóztassék a bizottságokhoz visszaküldeni. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni az előadó ur javaslatához, hogy a szóbanforgó törvényjavaslat mai napirendünkről levétessék s további tárgyalás és jelentéstétel végett ismételten kiadassák a pénzügyi és igazságügyi együttes bizottságnak 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a török köztársasággal Konstantinápolyban 1923. évi december hó 18-ik napján kötött barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 382, 396) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Moser Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A világháborút befejező események, amelyeknek következtében a magyar nemzet olyan sokat vesztett, megszüntették azokat a nemzetközi szerződéseket is, amelyeket a magyar kormányzat annak idején különböző államokkal kötött. Ha figyelembe vesszük a világháború mérlegét, akkor a magyar nemzet nyereség gyanánt csak egyetlenegy tételt könyvelhet el a maga részére és ez, hogy visszanyerte nemzeti függetlenségét. Az uj nemzeti, független és önálló állam kormányzatának elsőrangú kötelessége, hogy iparkodjék nemzetközi jogviszonyt, a diplomáciai összeköttetést mielőbb szabályozni, felvenni a különböző államokkal. Ha a magyar kormány ebbeli _ törekvéseit mindezideig nem koronázta siker teljes mértékben, ennek oka az, hogy még nincs meg az a megfelelő atmoszféra, amely szükséges, hogy a kormányzásnak törekvéseit teljes siker koronázza. Annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük tehát az előttünk fekvő egyezségjavaslatot, (Ugy van! jobbfelől.) amelyet — ha azt a nemzetgyűlés bölcs belátása elfogadja — nemsokára be fogunk iktatni a magyar törvények közé. Ez a barátsági szerződés arról szól, hogy Magyarország a török köztársasággal normális viszonyt akar teremteni és szabályozni akarja azokat a módokat, amelyek mellett a két állam a jövőben egymással érintkezni kivan. Azt hiszem, nem szükséges bővebben ajánlanom és bővebben indokolnom az igen t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a törvényjavaslatot fogadja el. Mégis kétféle momentumra kivánok hivatkozni akkor, amikor azt mégis elfogadásra ajánlom. Az egyik momentum szubjektív, a másik objektiv. Ha visszalapozunk Magyarország históriáján, konstatáljuk, hogy évszázadok óta a magyar és török nemzet néha egymással szemben, de igen gyakran egymás mellett, egjnnásért küzdött. Ha egymással szemben volt a két nemzet, akkor mindenkor egymásnak méltó, nemes és lovagias ellenfelei voltak, (Ugy van! jobbfelől.J ha pedig egymás mellett, egymásért küzdöttek, akkor ténylegesen is küzdöttek egymásért és egymás mellett s mindenkor megtalálták azt a helyes utat, amelyen haladva a két nemzet megértette egymást. Ha már a szubjektív okokat sorolom fel, nem feledkezhetem meg arról sem, hogy Európa összes nemzetei között a török nemzet volt az egyetlen, amely a magyar szabadságharcok emigrált hőseit oltalmába, pártfogásába vette; (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) nem szabad elfeledkeznem arról, hogy a Rákóczi s az 1848-iki szabadságharcnak hősei Törökországban találtak oltalmat s nyugalmat. De nem szabad megfeledkeznem arról sem, ami a legközelebbi múltban történt, — arról, hogy a török nemzet hűségesen kitartott azon szerződés mellett, amellyel annak idején a hármas szövetséghez csatlakozott. (Ugy van! Ugy van! jobb-, felől.) Objektív okokat ha bátorkodom felsorolni, akkor ezekre csak azt mondhatom, hogy feltétlenül szükségünk van ezen szerződésre és hasonló viszonylatokra, mert ha ilyeneket megteremteni nem tudunk, akkor a magyar gazdasági élet ipar és kereskedelem feltétlenül el fog pusztulni vagy legalább is el fog sorvadni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Magyarország ipara, amelyet annak idején centrálisán fejlesztettek ki, elvesztette egyrészt mindama területek legnagyobbrészét, amelyekről nyersterményeit kapta, de különösen elvesztette fogyasztó piacait. Magyarország összlakosságának és területének több mint kétharmadát vesztette el. Ezeket a részeket ma a trianoni államok valósággal hermetikusan zárják el a magyar ipar és kereskedelem elől és minden törekvésük odairányul, hogy megmaradt iparunk és kereskedelmünk ki ne fejlődhessék és életképességét vissza ne kapja. Törökország, amely alig néhány hónappal ezelőtt támadt fel, s mely mintegy reneszánszát éli, hihetetlen perspektívát nyit a magyar kapcsolatoknak gazdasági, szellemi és kulturális téren egyaránt. Magyarország, amely sok mindent elvesztett hatalmas, nagy fogyasztó területeket kap az uj Törökországban. Megmaradt kincsünk pedig — mert hiszen egy kincsünk mégis megmaradt, és ez abban a szellemi és fizikai erőben rejlik, amelyet itt az intellektuellek és a tanult fizikai munkások alkotnak — ott hatalmas lerakodó helyet talál. A török állam hatalmas erőt fog nyerhetni és nyerni azokban az intellektuellekben és tanult fizikai munkásokban, akik Magyarország területén — épen megcsonkitottságánál fogva — nem tudnak elhelyezkedni, de ott, azokon a hatalmas, nagy területeken annál inkább elhelyezkedhetnek és hirdethetik tovább a török-magyar barátságot, a magyar munka-akaratot és a magyar képességet. Bővebben talán nem is szükséges tovább foglalkoznom ezekután a javaslattal. {Ugy van! jobbfelől.) Csak még egy egész rövid kijelentést óhaj-