Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

6i A nemzetgyűlés 285. ülése 1924. évi május hó 16-án, pénteken. felelős szerkesztője ellen irányulnak és az ő sze- [ mélyével kapcsolatosak. Ezeknek az eseteknek bizonyos tanulságát kellene itt leszegeznünk, hogy ne kelljen mindig ezekkel a kérdésekkel, még pedig tömekesen foglalkoznunk. Ennek a tanulságnak két irányban kellene kiterjednie és abból a két irányból kellene a konzekvenciákat levonni. Először is szerény megitélésem szerint — ha szabad ilyen módon ezt megjegyezni — nem egészen helyes dolog, hogy egy munkáspárt politikai újságja a politikai felelősséget egy a mentelmi jog védelme alatt álló személyre ruházza át. (Saly Endre: Azelőtt is az volt !) Nem arról van szó és nem is kivánok ebben különös tendenciát keresni, csak egy tényt állapitok meg. Tény az, hogy a mentelmi jog szorosabb, erősebb védelmet nyújt az államporgárnak, amikor őt, mint képviselőt megkülönböztetett védelemben részesiti a büntetőtörvénykönyv fenyegetésével, illetve sújtó intézkedéseivel szemben. Nem tartom opportunusnak, hogy egy politikai párt a mentelmi jog védelmével megerősitett ilyen személynek mintegy erősebb elsáncoltságát is igénybe vegye. Bátor volnék ezért a szociáldemokrata pártnak, mint a politikai pártnak, figyelmébe ajánlani, hogy az állampolgár az ő egyéniségével, az ő korrektségével épugy fedheti azokat a cikkeket, amelyek megjelennek abban a politikai lapban, ha nem nemzetgyűlési képviselő is. Taktikailag mindenesetre elérheti az a politikai párt azt, hogy igy szélesebb mederben, nagyobb hullámokban tudja megvitatni és talán feleleveniteni is azokat az eseteket a politikai küzdőtéren, de azt hiszem, hogy a szociáldemokrata pártnak nem ez a célja, amikor egy nemzetgyűlési képviselőt állit oda, mint felelős szerkesztőt. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Nem! Nem!) Épen ezért, ha lehetne, bátor volnék azt a propoziciót tenni, hogy bár a mostani felelős szerkesztő a szellemi szerkesztésében résztvehetne és saját neve alatt Írhatna cikket, amennyit akar, de bizzanak meg egy másik polgárt a felelős szerkesztői tiszttel, hiszen a lap bizonyos előnyben is van, — hogy ugy mondjam — a többi lappal szemben, ha egy mentelmi jog védelme alatt álló képviselő van a lap élén, mint felelős szerkesztő. A másik oldala a dolognak szintén olyan, hogy arról beszélni óhajtok. Az kétségtelen, hogy egy képviselő, ha cikket ir, vagy politikai beszédet mond, bizonyos fokig — akár mint képviselő óhajtotta azokat leszögezni, amik abban foglaltatnak, akár nem — politikai kötelességét teljesiti. Hiszen az ujságirásnak különböző technikája is van és ezért nem kell és nem is kereshetünk minden egyes elejtett szóban, vagy minden aláhúzott szóban mindjárt erősebb izgató jelleget. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért minden esetet egyéniesitenünk kell és a magam részéről leszögezni kívánom, hogy ha vannak is olyan tendenciák, amelyek itt-ott alkalmasok arra, hogy különösen a tájékozatlan közönséget felizgassák, de aki újságot olvas, az nagyobbrészt ismerős a munkásmozgalmakkal, azoknak fejlődési fázisaival is, s épen azért őt nem olyan könnyű mindjárt olyan hangulatra gerjeszteni, amely kitörésre vezethet. (Ugy van! Ugy vnn! a szélsőbaloldalon.) Minthogy adott eset olyan időben történt s ez a cikk akkor Íratott meg, amikor a gazdasági helyzet meglehetősen nyomott volt, ennélfogva, ha nem is lehet azt mondani, hogy igazságot mond, de valamenyire meg lehet érteni, hogy egy kimondottan osztályérdeket képviselő párt politikai újságja ezt alá kívánja húzni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért a magam részéről azt képzelem, hogy ebben az esetben ne adjuk ki Vanczák Jánost (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ne járuljunk hozzá, hogy a nemzetgyűlés az ő mentelmi jogát felfügessze. Ez azonban ne szolgáljon — és azt képzelem, hogy nem is fog szolgálni — mintegy biztatásul arra, hogy a parlament bármiféle izgató tendenciájú cikket a maga jóváhagyásával kivan ellátni. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem ezért a nemzetgyűlést, méltóztassék indítványomat elfogadni és ne méltóztassék hozzájárulni Vanczák János képviselő ur kiadatásához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan meg valaki szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A. mentelmi bizottságnak az előadó ur által képviselt javaslatát szembeállítom Saly és Szabó képviselő urak egyébként egymással egyező, de az előadói javaslattal homlokegyenest ellenkező javaslatával. Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát, szemben Saly Endre és Szabó Sándor képviselő urak ezzel ellenkező javaslatával, igen vagy nem ! (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó ur által képviselt mentelmi bizottsági javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a Ház a javaslatot elfogadta, s hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függesztette fel. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 468.) izgatás bűntette miatt feljelentett Haller József nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A győri kir. főügyészség kérte Haller József képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését. A soproni kir. törvényszék mint büntetőbiróság végzései szerint ugyanis a nyomozás folyamán kihallgatott Kovács Sándor, Halász János, Biró Pál és Patty Endre tanuk egybevetett vallomásai alapján megállapítható, hogy Haller József nemzetgyűlési képviselő a Nagygeresden 1922

% évi május hó 13-án megtartott programmbeszédeben a következőket mondotta : »amerre csak jár, mindenütt csak nagybirtokokat lát, a kisbirtokok el vannak nyomva. A munkásember reggeltől estig dolgozik, mig az uraságok kényelmesen kocsin járnak stb.« A büntető bíróság e kijelentésekre vonatkozólag megállapította, hogy tartalmuk alkalmas arra, hogy a kisbirtokos osztály a nagybirtokos osztály elleni gyűlöletre izgassa. A bizottság betekintette a megkereséshez csatolt iratokat és meghallgatta Haller József nemzetgyűlési képviselőt, aki kijelentette, hogy ő semmiféle izgató tényállítást vagy felhívást nem mondott, beszéde, mely a választások idején hangzott el, kizárólag abban a keretben volt tartva, melynek célja a szegényebb néposztály érdekében a földreformtörvénnyel kapcsolatban megnyugtatás akart lenni, és akik ezt a beszédet másként állították be, azok politikai nézeteik és ellenszenvük által befolyásolt egyének voltak, s a vele szemben indított eljárást határozottan zaklatásnak tekinti. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választás izgalmai és a felzaklatott kedélyállapotok könnyen magyarázhatják félre a politikusok kijelentéseit és ezek a beszédek semmi szin alatt sem ugy birálandók meg, mint más időben és más viszonyok között elmondott beszédek. Maga a hallgatóság és az egyes kijelentéseket tanúsító személyek is érzelmeik által befolyásolva nem birnak azzal a szavahihetőséggel és bár jóhiszeműen, könnyen esnek az egyes részletek magyarázása szempontjából tévedésbe. Mind-