Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

A nemzetgyűlés 285. ülése 1924. nélkül«. Itt utal a cikk azután arra, hogy az ipari vállalatok kis királyai rá akarják kényszeríteni a munkásokat arra, hogy éhbérért dolgozzanak. Az idézet ellenben kihagy belőle egyes szavakat. A cikkben nem az áll, hogy az ipari vállalatok kis királyai, hanem az, hogy 110 ipari vállalat. Kiváncsi vagyok arra, hogy mióta osztály 110 gyáros. A büntető törvénykönyvnek melyik szakasza állapitja meg azt, hogy 110 gyáros osztályt képez. A cikk kifejezetten 110 gyárosról beszél és tesz emlitést, az ügyész pedig szándékosan hagyta ki a 110-et, ellenben bevette a 110 szó helyett azt, hogy »a gyárosok« és a 110-et kihagyta, mert neki ez kellemesebb és ugy gondolta, hogy ebből inkább lehet konstruálni osztályelleni izgatási pert, ha a 110-et kihagyja és inkább lehet eljárást inditani a cikkiró ellen. Ez is fényesen igazolja, hogy itt tényleg zaklatás esete forog fenn, mert ebből a cikkből senki sem tudja és tudhatja kiolvasni, hogy abban osztály elleni izgatás van. Hiszen még az ügyész urnák is ugy kellett összehoznia az idézeteket különböző mondatokból, amelyeket ugy szerkesztett össze, hogy egyes szavakat elhagyott és más szót szőt bele, számitva arra, hogy a laikus nemzetgyűlés nem fogja ezt észrevenni és sikerülni fog Vanczák János ellen eljárni a törvényszéknél. Azt mondják a túloldalon levő igen t. képviselők, hogy nem a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik annak megállapitása, hogy büntetendő cselekmény fenforog-e vagy nem, mert az a törvényszék dolg nemzetgyűlés dolga csak az, hogy határozzon abban a kérdésben, hogy kiadja-e vagy nem a nemzetgyűlési képviselőt. Én nem osztozom ebben a felfogásban, mert azt látom, hogy olyan esetben is, amikor büntetendő cselekmény nem is áll fenn, — mint a jelen esetben is — vádat akarnak emelni egy nemzetgyűlési képviselő ellen; ebben igenis a zaklatás esetét fenforogni látom, és épen azért arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz az indítványomhoz, hogy Vanczák János képviselőtársamat ebből az ügyből kifolyólag ne adja ki a nemzetgyűlés és mentelmi jogát ne függessze fel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés ! Valamely eseményt vagy cselekményt mindig a szerint kell elbírálni, hogy mikor történt. Ez körülbelül két évvel ezelőtt volt, sőt azt hiszem, több mint két éve a húsvéti ünnepek előtt levő héten, amikor a vasgyárosok hatalmi kérdések miatt 60.000 munkást zártak ki és lehetetlenné tették azt, hogy ez a 60.000 munkás, amely 99%-ban keresztény munkás volt, a húsvéti ünnepek alatt akárcsak kenyeret is ehessen. Ez az esemény termelte ki azt az atmoszférát, amely azután a kizárást vonta maga után. Emlékezünk arra, hogy itt a nemzetgyűlésben is szóvátettük a kérdést és itt is, a túloldalon is elismerték azt, hogy a munkaadóknak ez az eljárása helytelen volt, mert hiszen meg sem kísérelték a békéltetést, az ellentétek áthidalását, hanem egyszerűen és közönségesen kizárták az összes munkásokat és ezzel olyan cselekményt követtek el, a termelésben és a gazdasági életben olyan szokatlan fellépést tanusitottak, amely joggal hivta ki a munkások részéről ezt a hangot. Ez a cikk azonban egyáltalában nem volt izgató tartalmú, nem is volt az a tendenciája, nem akart osztályok ellen egy másik osztályt felizgatni, csupán azt akarta elérni, hogy a kormány és az illetékes hatóságok figyelmét a kapitalizmus eme helytelen cselekedetére felhivja, amit nemcsak a sajtóban és a gyűléseken, hanem itt benn a nemzetgyűlésen is megcselekedett. Súlyos hiba volt annak idején a kormány évi május hó 16-án, pénteken. 63 részéről, hogy nem lépett fel békéltető gyanánt; súlyos mulasztása a törvényhozásnak és a kormánynak az, hogy még mindig nem funkcionál olyan békéltető testület, amely az ilyen konfliktusokat kizárja s amely lehetetlenné teszi, hogy egyrészt vad sztrájkokkal, vagy rendszeres sztrájkokkal, másrészt kizárásokkal a termelés rendjét megbontsák akkor, amikor művelt országokban erre nézve már megfelelő pártatlan szervek állanak rendelkezésre. Ezt a mulasztását és bűnét a parlamentnek és a kormánynak nem lehet most levezetni oda, hogy konstruálnak egy izgatási vádat és be akarnak valakit csukatni azért, mert ezekre a hiányokra fel akarta hivni a kormány figyelmét. Nincs ebben izgatás, hanem az akkori viszonyoknak, az akkori atmoszférának megfelelő felhívás a nagyközönséghez és a kormányhoz a kérdés áthidalása iránt, arni semmi esetre sem büntetendő cselekmény, hanem kötelesség volt a munkásosztály lapja részéről. Ez az egyik, amit el akartam mondani ; a másik pedig az, hogy azok után, amiket Saly t. képviselőtársam elmondott, ez most már a harmadik eset ma, hogy vádiratokba hamis, nem létező idézeteket vesznek fel, illetve konstruálnak bele, hogy valósággal mozaik-játékot űznek az emberek szabadságának és bőrének terhére. Fel kell kérnem egészen komolyan az igazságügyminister urat, legyen szives, tegyen itt a nemzetgyűlésen megnyugtató kijelentéseket abban a tekintetben, hogy polgárok szabadsága, exisztenciája és léte nincs kitéve akár ellenforradalmi képzetekkel telitett ügyészek, akár mások részéről ilyesminek, hogy a polgárok nincsenek kitéve annak, hogy őket ilyen csúnya játékkal zaklassák, biróság elé hurcolják, esetleg meg is büntessék. Lehetetlen dolog az, hogy hatóságok tényeket kiforgassanak, mondatokat szétszakítsanak, mozaik-játékot űzzenek és apró mozaikokból, össze nem tartozó szavakból konstruáljanak valami olyasmit bele abba a közleménybe, ami abban nincs benn, mert ilyen módszerrel még a bibliából is össze lehetne állitani a bűn te tő törvénykönyv összes krimenjeit és mindenkit felelősségre lehetne vonni és be lehetne csukni, ha ezt a módszert követnék. A kormánynak, az igazságügyminister urnák kötelessége, hogy ennek az ellenforradalmi játékosdinak véget vessen és végre helyreállítsa a jogbiztonságot ebben az országban. Ez a 2—3 eset, amely ma előttünk feltárult, az, hogy hamis állításokat tesznek bele vádlevelekbe, az, hogy közleményekbe nem létező szavakat és mondatokat magyaráznak bele, ez a teljes jogbizonytalanság, ez magán viseli az ellenforradalmi bíráskodás jellegét, amelyre ma már semmi szükség nincs és amelynek ma már semmi helye nincs. Kettőt szeretnék elérni ezzel a felszólalásommal. Az egyik az, hogy ebben az esetben Vanczák János mentelmi jogát ne függessze fel a nemzetgyűlés, a másik pedig az, — nagyon kérem erre az igazságügyminister urat — hogy az igazságügyminister ur felálljon és megnyugtató kijelentéseket tegyen, hogy ennek a játéknak, amelynek — a legnagyobb sajnálattal kell megállapítani — itt tanúi vagyunk, a jövőben nem lesz meg a lehetősége. Elnök: Kivan még valaki szólani? Szabó Sándor képviselő urat illeti a szó. Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés ! A most tárgyalás alatt álló mentelmi ügyhöz bátor volnék egy pár refleksziót fűzni én is, nemcsak a magam részéről, hanem általában véve ama párt részéről is, amelyhez tartozni szerencsém van. Látjuk, hogy tömegesen jönnek ide ilyen és hasonló mentelmi ügyek, amelyek egy párthoz tartozó képviselő, mint a munkásosztály politikai lapjának 10»