Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

'•:A nemzetgyűlés 285. ülése 1924. évi május hó 16-án, pénteken. János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri. A bizottság megvizsgálva újból azt, hogy forog-e fenn egyáltalában jelen esetben bűncselekmény, ismét megállapította, hogy miután a cikk a feljelentőt személyében egyáltalában nem érinti, mert csak egy olyan ismeretlen egyénre vonatkozik, aki visszaélt épen ugy a szociáldemokrata párt nevével, mint Igaz Pál főmagánvádlóeval, eszerint a cikk tartalma főmagánvádlóra vonatkozólag nem tartalmaz olyan kijelentéseket és tényállításokat, amelyek a panasz tárgyává tett bűncselekmény tényálladékát kimeritené, épen ezért javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János képviselő mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag ne függessze fel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Kivan valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag a Ház ne függessze fel 1 (Igen !) A határozatot ilyen értelemben mondom ki. Következik a tanácskozás és a határozathozatal a mentelmi bizottság javaslata alapján, a sajtó utján elkövetett izgatás büntette miatt feljelentett Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyében (írom. 467.). Kérem az előadó urat, szíveskedjék javaslatát megtenni. Mikovinyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A budapesti kir. főügyészség Vanczák János képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Ugyanis a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint a »Népszava« című napilapnak 1923. évi március hó 22-én megjelent számában — »Védelmet a kapitalizmus éhségkorbácsa ellen !« cím alatt egy cikk jelent meg, amelyben a következő kitételek foglaltatnak : »ismételten megvilágítottuk a munkáltatói érdekeltség önző céljait és szándékait.« — »A kormánynak különösen volna kötelessége, hogy az ipari vállalatok kiskirályait rákényszerítse a magasabb állami és társadalmi érdekek respektálására, profitéhségük csillapítására.« — »nincs meg sem az ereje, sem a tekintélye a nagy tőke erővel szemben, tétlenül kénytelen nézni 50—60.000 munkás vívódását . . .« — ... ne viaskodjanak a kizárt munkások tízezrei, most már forduljon szemben a tőke önhitt lovagjaival az egész magyar munkásság és minden jóérzésű embere az országnak.« — »... a kapitalizmus kizsákmányolási dühének szennyes hullámai öntik el a munkásság életérdekeit, megélhetésének lehetőségét« stb. stb. A cikknek eme kitételei a kir. törvényszék megállapításai szerint alkalmasak arra, hogy a munkásosztályt a vagyonosabb osztályok ellen felizgassa, miért is a cselekmény a büntető törvénykönyv 172. §-ába ütköző osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tünteti fel. A bizottság megállapította, hogy a félj entés tárgyává tett cselekmény tényálladéki elemei fenforogni látszanak; mivel pedig a cikk szerzőjének kiléte a nyomozás során felderíthető nem volt, a fokozatos sajtójogi felelősség^ alapján, miután zaklatás esetét nem állapithatja meg, javasolja a bizottság, hogy Vanczák János képviselő ur mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag a nemzetgyűlés függessze fel. Elnök: Saly Endre képviselő ur kért szót. Saly Endre: T. Nemzetgyűlési Mindenekelőtt le akarom szögezni azt a tényt, hogy ez a cikk abból az alkalomból Íródott, amikor Budapesten a gyáriparosok szövetségéhez tartozó gyárak munkásaikat kizárták. Már maga a cím elárulja azt, hogy a cikk tulaj donképen azért Íródott, mert a magyar királyi kormány nem látta szükségesnek, hogy közbevesse magát s megkísérelje a békéltetést, Egyetlen egy országban sincs eset arra, hogy amikor ilyen nagyarányú kizárások vannak, a kormány ne vetné magát közbe és ne igyekeznék a két harcos felet egymással kibékiteni. A magyar kormány ezt elmulasztotta. Ez a cikk erre a ténykörülményre kivánt rámutatni és ebből a szempontból akarta a kormányt figyelmeztetni arra, hogy a magyarországi gyáriparosok szövetségéhez tartozó gyárosok milyen módon járnak el munkásaikkal szemben. Magára a dolog lényegére vonatkozólag a mentelmi bizottság jelentésében idézetek vannak idézőjelek között, amiből mindenki azt következtethetné, hogy ezek az idézetek szó szerint vannak a megjelölt cikkből átvéve. Ez tévedés. Először is az történt meg több esetben, hogy ezek az idézetek egy mondatnak — nem tudom én — tizenkét sorából vannak különböző sorokból összeválogatva. Itt van például az első mondat, amely ebben a jelentésben foglaltatik, ez sem egész mondat, hanem egy mondatnak egy részét ragadja ki. Már pedig tudvalevő dolog, hogyha valamely mondatnak az értelmét akarjuk megtudni, akkor az egész mondatot kell citálni, csak akkor tudjuk megállapítani, hogy az az iró, aki azt leirta, mit akart azzal mondani. Az első mondat azt mondja »Ismételten megvilágítottuk a munkáltatói érdekeltség önző céljait és szándékait.« Ez idézőjelbe van téve, pedig a cikkben nem itt kezdődik a mondat, hanem azt mondja az eredeti mondat, hogy: «a munkásság kizárásának okait már ismertettük lapunk utján, ismételten megvilágítottuk« stb. Ezt hozza ő szó szerint, de csak a mondat közepét ragadja ki ellenben az egész mondatot nem citálja A második citátum három különböző helyről van összehozva. Ez a mondat körülbelül 14 sorból áll. A citátumnak első két szava a mondat első sorából van kivéve, a második, harmadik, negyedik és ötödik szava a mondat ötödik sorából és a citátumnak utolsó két vagy három szava a mondat negyedik sorából van kivéve és igy próbált az ügyész ur összehozni egy olyan mondatot, amelynek alapján Vanczák János t. képviselőtársunk ellen esetleg lehet eljárást inditani. Ez is jellemző arranézve, hogy a magyar királyi ügyészek mily módon kezelnek bennünket, szociáldemokratákat és ilyen módon kezelik egyáltalában a Népszavát. Én nem akarom a mentelmi bizottságot vádolni azzal, hogy — nem tudom én — itten részrehajlóan jár el, csak azt akarom megállapitani, hogy ő is hibás ebben a kérdésben, mert bizonyos, hogy felületes volt. A mentelmi bizottság ugylátszik bízott abban, amit az ügyész ur irt, hogy azok ugy vannak és az ügyész ur írásaiból állapította meg az ő jelentését, ellenben nem hasonlította össze azokat a kivonatokat az eredeti cikkei. De van még ennél furcsább dolog is. A cikkben van egy mondat, amelyet az idézet elferdítve közöl. Azt mondj idézet : »Ne viaskodjanak a kizárt munkások tízezrei, most már forduljon szembe a tőke önhitt lovagjaival az egész magyar munkásság és minden jóérzésű embere az országnak.« Ezt mondja az idézet s ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a cikkben más van, amiből nem tudom hogyan magyarázzák az osztály elleni izgatást akkor is, mégha ugy is volna, mint ahogy az idézet mondja, mert a cikkben az van, hogy »a kizárt munkások tízezrei vannak munka