Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-285
i8 A nemzetgyűlés 285. ülése 1924 Egyébként itt a nemzetgyűlésen igen szenvedeímes szavakkal ugyanez a stigma érte Wolff Károly képviselőtársunkat. Én magam is és egyéb szociáldemokrata és polgári ellenzéki képviselőtársaim is illették őt ezzel. Mondom, ezzel nem azt akartuk mondani, hogy ő maga hamisitotta, hanem annak az iránynak, annak a szellemnek ő az exponense, amely alatt az ilyen hamisitás megtörténhetett. Ez egyúttal egy politikai kritika, de sokkal súlyosabb dolgok is történtek, hiszen Wolff Károlyról polgári lapokban sokkal súlyosabb kitételek jelentek meg és nem volt akkor olyan kényes a becsületére és nem kereste meg az ügyészséget, hogy az eljárást megindítsa, rágalmazás miatt az illető cikkek irói ellen. Ebben egy tipikus zaklatási esetet látok és kérem a t. nemzetgyűlést, hogy ebből az ügyből kifolyólag Vanczák János képviselő ur mentelmi jogát ne függessze fel. (Helyeslés a baloldalon,) Elnök : Pakots József képviselő ur ! Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Szinte örvendek, hogy Vanczák János t. képviselőtársam mentelmi ügyével kapcsolatban ez a kérdés a nemzetgyűlés elé került. Örvendek azért, mert a nemzetgyűlés olyan csodálatos és szövevényes fővárosi zűrzavarba pillanthat be, amelynek magisztere Wolff Károly képviselőtársunk. Annakidején, mikor ezek a fővárosi választói névjegyzékek összeállittattak, az egész közvélemény, a főváros egész társadalma felzúdult az ellen a mesterkedés ellen, amellyel a főváros adófizető polgárainak jelentékeny részét meg akarták fosztani a maguk választói jogától. Hiszen héméri derűvel kisérte a tájékozott közvélemény ezt az aknamunkát és nagyon szép szemelvények jelentek meg a fővárosi sajtóban azokról az indokokról, melyekkel az összeiró küldöttségek az egyes választópolgárokat kitörölték a választói jogosultak közül. Nem kell többet emlitenem, mint pl. azt, hogy a főváros életének egyik legmarkánsabb egyénisége, a fővárosi politikának egyik vezetőférfia azzal az indokolással töröltetett ki a választói jogosultak névjegyzékéből, »mert elköltözött«. Ez a férfiú senki más, mint dr. Vázsonyi Vilmos, aki elköltözött a Teréz-körutról a Lendvai-utcába. Ugyanazon közigazgatási kerületben lakáscsere következtében helyet változtatott, de a Teréz-köruton megmaradt az ügyvédi irodája s csupán magánlakása került át a Lendvai-utcába. Ezen a címen törölték. (Meskó Zoltán: Miért ment a Lendvai-utcába 1 Másik utcába kellett volna mennie!) Megtörtént az is, hogy egy budapesti lakosnak azzal az indokolással szüntették meg választói jogosultságát, mert születését nem igazolta. (Derültség.) Engedelmet kérek, erről nem kell többet beszélni. Azután megtörtént az, hogy ügyvédeket, tanárokat, felső egyetemi képzettségű embereket azzal az indokolással töröltek, hogy iskolai végzettségüket nem igazolták. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy csak nemrégiben mutattak nekem olyan közigazgatási bírósági végzést is, ahol ugyanezen az alapon egy ügyvédet ütöttek el attól, hogy a felebbezés erejével választói jogosultságának újra jogába lépjen, mert nem igazolta iskolai végzettségét, mert elemi iskolai bizonyitványait nem tudta beszerezni. (Rupert Rezső : Ezt a közigazgatási biróság csinálta?) A közigazgatási biróság csinálta. A jogfosztásnak több ilyen eklatáns esete is van, amely annakidején az egész budapesti társadalmat a legélénkebb tiltakozásra késztette, amit az érdekelt fővárosi pártok is szóvá tettek. Én magam is megjelentem egyszer Folkusházy alpolgármester urnái a szociáldemokrata párt évi május hó 16-án, pénteken. igen t. képviselőjével és tiltakoztunk ezen rendszer ellen. Maga a polgármester ur is megállapitotta azt, hogy a fővárosi választói névjegyzék hibásan, rendszertelenül, hozzánemértéssel állíttatott össze. Maga is konstatálta és koncedálta azt, hogy itt súlyos tévedések és hibák történtek. Akkor ne csodálkozzék Wolff igen t. képviselőtársam, ha egy ilyen jámbor megjelöléssel emlékeznek meg róla, hogy ennek a listahamisitási botránynak ő a főhőse, mert ő az a szellem, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyből eláradt a főváros minden területén a gyűlölség, amely a jogfosztásoknak, jogtiprásoknak egész özönével valósággal tönkretette öt esztendejét ennek a gyünyörü nagy metropolisnak. Ebből az alkalomból nem akarok erről bővebben beszélni, hiszen ezt mindenki tudja, aki a főváros mai sanyarú helyzetét ismeri. (Rupert Rezső: Beszélnek a romok!) Épen azért fordulok a nemzetgyűlés lelkiismeretéhez, ahhoz a jogérzékhez, amely itt a nemzetgyűlés tagjaiban kell, hogy jelentkezzék. Amikor ilyen kérdésről van szó, amikor nyilvánvaló történelmi tény az, hogy a fővárosi választók névjegyzékét meghamisították, amikor a választók nagy tömegét kirekesztették a maguk választói jogosultságából, abból az alkotmányos jogából, amely a legelemibb joga és majdnem azt lehet mondani, hogy nagytömegeknél majdnem az egyetlen jog, amellyel még élhetnek, én csakugyan a zaklatás tipikus esetét látom abban, hogy ez inkrimináltatik. Természetesen Wolff Károly keresi a maga flastromát ebben a kérdésben. (Meskó Zoltán: Álljon a biróság elé, és bizonyítsa Vanczák, hogy igy van! — Pikier Emil: A Töreky-tanácsra egy macskát sem bízok, nem egy ügyet! — Nagy zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső : Nem a Törekytanács, a kormány a hibás, az atmoszféra a hibás. Most már látja az ember, hogy nem ezek a hibásak !) Ennélfogva kérem a t. nemzetgyűlést, hogy ebben az esetben Vanczák János t. képviselőtársam mentelmi jogát ne függessze fel, sőt azzal a tényével, hogy nem függeszti fel, a nemzetgyűlés olyan objektiv felfogást fog ellárulni ebben a kérdésben, amely kétségtelenül az egész közvéleményre megnyugtató hatással lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök : Propper Sándor képviselő ur/ Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az eset előzménye az, amelyet mi itt a parlamentben és a sajtóban is igen sokszor szóvátettünk, hogy a választójogot abban a bizonyos törvénytelen kormányrendeletben nagyon erősen megcsonkították, a választók számát mintegy másfél millióval leszállították és ezt a jogfosztó munkát a névlajstrom összeállításánál a főváros vezetősége folytatta, igen sok jogosult választót hagyott- ki a választói lajstromból minden indokolás nélkül, még a jogfosztó rendelet intenciója ellenére is. Ez a vád itt a nemzetgyűlésben elhangzott. Egészen félreérthetetlen, egyenes vád alakjában kapta^ meg a főváros vezetősége, a főváros vezetőségének itt helyet foglaló feje azt a vádat, hogy a fővárosi választói lajstromokat egyenesen meghamisították. Itt a parlamentben hangzott el a vád és ha a kormány és a nemzetgyűlés kényes arra, hogy ilyesmi alkotmányosnak nevezett országban meg ne történhessék, nem az üldözés fegyveréhez kell nyúlni, nem azokat kell üldözni, akik ezt a létező jogos vádat hangoztatják, hanem lehetetlenné kell tenni azt, hogy törvény és jog ellenére emberek ezreit fosszák meg a választói jogosultságtól. Annak idején, mikor ez a vád itt elhangzott, a belügyminister ur szükségesnek látta, hogy külön rendelkezéssel védelmezze meg a szűk választójogi rendeletben biztositott jogokat s az