Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-284

4â A nemzetgyűlés 284. ülése 1924. megtámadása gyülekezeten és nyilvánosan történjék. A tényállás ismerete mellett kérdem az igen t. Nemzetgyűléstől, vájjon gyülekezeten, nyilvánosan történt-e ez a beszélgetés, amikor a községházán két ellenérdekű peres atyafi megjelenik és ott vitatkoznak? Alkalmas-e ez a tényállás arra, hogy ez alapon egy nemzetgyűlési képviselő ellen ilyen súlyos deliktum kreáltassék? De tegyük fel, hogy ez a tényállás kimeriti a Btk. 173 §-ába ütköző izgatás bűncselekményét ; akkor a mentelmi bizottságnak nemcsak joga, de kötelessége is vizsgálni, vájjon az a tényállás csakugyan bizonyítva van-e. Az iratokból ugy látom, bogy egyáltalán nincs bizonyitva, de még valószinüsitve sincs. Már pedig ez a büntető perrendtartásunk 1. §-a szerint feltétlenül szükséges. Azt mondja az 1. § első bekezdése: »Bűnvádi ügyben birói elj csak a törvény értelmében, vád alapján és csak az ellen indítható, akit bűntett, vétség, vagy kihágás nyomatékos gyanúja terhel,« Nem elégséges tehát, hogy egyszerűen valami csendőri feljelentés adatik be, s ennek alapján a vizsgálóbiró megkereséséhez képest a főügyész átiratot intéz ide, hanem szükséges, hogy az illető nemzetgyűlési képviselőt alaposan gyanú terhelje. Ahhoz pedig, hogy megállapíthassuk, vájjon csakugyan alapos-e a gyanú, szükséges az iratok betekintése, a bizonyítékok megtekintése, s különösen a jelen esetben a tanúvallomások kiemelése. A tanuk között szerepel Almásy Sándor Jász-Nagykun-Szolnokmegyei főispán, aki épen' az ellenérdekű peres feleket képviselte. Almásy Sándor, akit már állásánál, intelligenciájánál fogva sem lehet azzal gyanúsítani, hogy talán elfogult vallomást tenne a biróság előtt, politikai pártállásánál fogva pedig különösen nem lehet azzal gyanúsítani, hogy Rupert Rezső iránt valami különös vonzalmat érezne, inert hiszen épen ellenkező politikai pártállást foglal el, ugy vallott, hogy nem igaz, az, hogy Rupert Rezső ezt mondotta, mert ha mondotta volna, ő mindenesetre szót emelt volna ellene. Ezenkívül ott van az iratok között egy másik intelligens tanúnak, Kocsi Kálmán tanitónak vallomása, aki szintén épen az ellenkezőjét mondja annak, amivel Rupert Rezsőt vádolják. Kocsi Kálmán vallomása szerint Rupert azt mondotta, hogy az adót meg kell fizetni. Természetesen meg van az indoka annak, hogy miért tétetett ez a feljelentés. A csendőri tényállás szerint titkos besúgás alapján tették meg a feljelentést. A feljelentő Sebestyén Sándor községi jegyző volt, aki Rupert Rezső képviselőtársunkkal már régóta nem a legjobb viszonyban van, minthogy Rupert Rezső a választóinak s a kisembereknek érdekeit képviseli a földreform során, ami a jegyző urnák nem tetszik. És hogy ez így van, — méltóztassék az előadó úrral konstatáltatni azt, hogy e jelentés szerint ez a cselekmény 1923 november 22-én követtetett e la községházán, a feljelentés pedig 1923 márciusban tétetett meg, tehát majdnem hat hónappal az elkövetés után. T. Nemzetgyűlés ! Felfogásom szerint a tényállás nem meríti ki a büntetőtörvénykönyv vonatkozó szakaszát. Másrészt pedig azok az adatok, amelyek a nemzetgyűlés rendelkezésére állanak, s amelyeket jogunk, sőt kötelességünk elbírálni, nem elégségesek arra, hogy egy nemzetgyűlési képviselőtársunk ellen az alapos gyanú megkonstruálására vezessenek. Ilyen körülmények között, minthogy ezek nem forognak fenn, zaklatást látok. Nem helyes az az álláspont, amelyet a túloldalról hallottam, hogy: »majd a biróság elintézi.« Bocsánatot kérek, ha igy beszélünk, akkor én legközelebb egy üres papirost fogok a évi május hó 15-én, csütörtökön. képviselőtársam ellen teleírni mindenfélével. Azt ideteszik, s arra is az lesz a válasz, hogy: majd a biróság elintézi. (Graeffl Jenő : Ha alaptalan, akkor ugy sem lesz semmi! — Nagy Vince: A Háznak felülbírálási joga van. Ezt akarjuk gyakorolni !) Engedelmet kérek, épen az alaptalanság képezi a zaklatást. Miért menjen a képviselő tárgyalásra ilyen alaptalan vád miatti Miért akasszák meg rendes napi foglalkozásában, törvényhozói kötelességében? Hiszen azért van a mentelmi jog, hogy ettől megkíméljük. Ha ilyen felfogást vallanak, akkor holnap talán valamennyi ellenzéki képviselőt ilyen alaptalan feljelentéssel fognak zaklatni és a biróság elé állítani. Összegezem tehát a felszólalásomat azzal, hogy a törvényben megirt kritériumok nem forognak fenn; nem volt gyülekezet, nem volt nyilvános a beszéd; privát-beszélgetés volt a képviselő ur és a községi jegyző között. Másrészt pedig bizonyitva sincs a tényállás, mert illusztris tanuk vallják, hogy a képviselő ur nem azt mondotta, hanem egészen mást. Ilyen körülmények között méltóztassék nem a képviselőtársamnak, hanem az összes nemzetgyűlési képviselőknek, illetőleg magának a nemzetgyűlésnek és alkotmányunknak egyik legfőbb biztositékát megőrzendő, Rupert Rezső képviselőtársunk mentelmi jogát nem felfüggeszteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti még a szó. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés! Minthogy Horváth Zoltán képviselőtársam felhivta a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy tőlem bizonyos adatokat kívánjanak meg, a legnagyobb készséggel, kötelességszerűen szolgálok velők. Tényleg igaz az, hogy a nyomozati iratok tanúsága szerint egy csendőri tényvázlat képezi alapját az egész megindítandó bűnvádi eljárásnak. Ez a tényvázlat 1924 március 6-án vétetett fel, s az állíttatik benne, hogy az eset múlt év december havában történt a községházán. Az, hogy gyülekezet volt, sehol sincs állitva, de ezt a bizottság jelentése sem mondja. Csak arról van szó, hogy: többek jelenlétében. A később kihalgatott tanuk — közöttük egy budapesti ügyvéd, valószínűleg az ellenérdekű felek ügyvédje lehetett — megerősítik azt a tényállást, hogy Rupert képviselő ur ilyen kijelentést tett. (Rupert Rezső: Nem igaz! Nem ez van az Írásban. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Rupert Rezső: Nem igaz! Nem ez van benne!) Nagyon kérem Rupert Rezső képviselő urat, méltóztassék talán csendben maradni saját ügyének tárgyalásánál. Mikovínyi Jenő előadó : Az ő meggyőződése és jogi megitélése szerint sem a kormány, sem a jelenlegi nemzetgyűlés nem törvényes. Ez van az ügyvéd ur vallomásában (Horváth Zoltán : Ez nem az adóról szól : Ezt elmondtuk itt X-szer és kint is elmondjuk! — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök : Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék . , . (Zaj a Ház minden oldalán, — Rupert Rezső: Kimegyek!) Eddig mindig az volt a szokás, hogyha valakinek ügyét tárgyalták, az abban a vitában itt személyesen nem vett részt. Mikovínyi Jenő előadó : De hogyha nem helyes ez a vallomás . . . (Horváth Zoltán : Tessék Almássy Sándor vallomását elővenni ! — Zaj. Elnök csenget.) Ott van Sebestyén Géza jegyzőnek a vallomása, aki ugyan állitólag ellensége a képviselő urnák. Almássy Sándor tanú vallomásában az van, hogy jelen volt és nem hallotta. A nemzetgyűlésnek és mentelmi bizottságnak nem lehet mérlegelni különböző tanúvallomásokat. (Ugy van ! a jobboldalon.) azoknak súlyát és megbízhatóságát. Ha a gyanú alaposnak látszik, vagy