Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-284
A nemzetgyűlés 284. ülése 1924. A bizottság a becsatolt iratokat megtekintette és meghallgatta Dénes István képviselőt és mivel arra az álláspontra helyezkedett ezen meghallgatás folytán, hogy a jelen esetben, még ha a sajtótörvény 16. §-a értelmében mulasztás terhelné is a feljelentett nemzetgyűlési képviselőt, ez, a mulasztás nem olyan természetű, amely a sajtótörvényben foglalt felelősség szempontjából jelentőséggel bir, mert nem a lap iránya vagy a felelősséggel tartozó egyéniségek személyében történt változásra vonatkozik, azért a feljelentésben a képviselő úrral szemben zaklatást lát fenforogni és igy javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Dénes István képviselő mentelmi jogát a jelen ügyből kifolyólag ne függessze fel. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát Dénes István mentelmi ügyében? (Igen!) A nemzetgyűlés Dénes István képviselő ur mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függeszti fel. Következik Szilágyi Lajos képviselő ur mentelmi ügyének (írom. 449) tárgyalása. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! Dr. Ertsey Péter derecskéi kir. közjegyző a debreceni ügyészségnél feljelentést adott be Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő ellen azon a címen, hogy a Bihari Újság 1923 február 1-én megjelent számában Szilágyi Lajos képviselő egy cikket tett közzé »Ertsey Péter és a közjegyzők« cím alatt, amely cikkben a következő kitételek foglaltatnak: »Szégyenletes hajszával, melyet Ertsey közjegyző indított Szilágyi Lajos ellen« — »kötekedéseiről közismert izgága Ertsey mily gyáván meghátrált, mikor Szilágyi Lajosban végre emberére talál, s mikor fegyvérrel kellett volna kiáliania«, — továbbá »hogy meglehetősen homályos élettörténete után becsületébe mert gázolni egy olyan embernek«, — Ertsey rút hálátlansággal azt a férfit támadta meg, aki előtt a háború alatt hétrét görnyedve járult, amikor a terhesebb és veszélyesebb gyalogsági szolgálat elől az önkéntes jelentkezés formájában a nehéz tüzérséghez kéredzkedett és később, mikor a frontról sürgős felmentésért esedezett«, — »és eljárásának megvetendő voltát még az a körülmény is fokozza«, — »a párbaj elől gyáva himpellér módjára meghátrált«, stb. Ezek a kijelentések tényleg olyanok, amelyek valódiság esetén alkalmasak arra, hogy Ertsey Péter kir. közjegyzőt közmegvetésnek tegyék ki, épen azért a mentelmi bizottság javasolja a t Nemzetgyűlésnek, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur mentelmi jogát, mivel zaklatás esete nem forog fenn, ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kivan valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát Szilágyi Lajos képviselő ur mentelmi ügyében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, és Szilágyi Lajos képviselő ur mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik Nagy Ernő képviselő ur mentelmi ügyének (írom. 450) tárgyalása. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A budapesti főügyészség kéri Nagy Ernő képviselő ur menteimii jogának felfüggesztését. Dr. Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő ur ugyanis 1923. évi január hó 4-én a budapesti kir. törvényszéknél feljelentést tett Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselő ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt, mert nevezett a Magyarország című napilapnak 1923. évi május hó 15-én, csütörtöhön. 39 évi december hó 14-én megjelent számában »Nyilatkozat címmel és Nagy Ernő aláírással egy cikket tett közzé, amelyben a következők foglaltatnak : »A nemzetgyűlésen elmondott beszédemben azt mondottam a képviselő ur ellen, hogy »Az Est« című napilap öt, egymásután — 1921. évi október hó 9., 11., 12., 13. és 23-án megjelent számában azt a vádat emelte, hogy Nagy Vilma hamis bélyegzésü 665 darab ezresének beváltásánál közreműködött. Ezt az igazságot ma is konstatálom.« Ugyanez a nyilatkozat megjelent a »Világ« című napilap 1922. évi december hó 22-ki számában is. (Drozdy Győző : Miért nem az Est ellen indit eljárást ?) Miután nem vitás, hogy ennek a nyilatkozatnak a szerzője Nagy Ernő képviselő ur, aki azt alá is irta és a nyilatkozatban foglalt kitételek megállapítják a feljelentés tárgyává tett bűncselekmény tény álladókat, zaklatás esete pedig nem forog fenn, javasolja a bizottság a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag függessze fel. Elnök : Kivan valaki szólni ? Knpert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Itt most eltekintve a személyektől, egy egészen különös, speciális esetről van szó, amelyet az igen t : előadó ur és a bizottság sem vett észre, tulaj donképen nem észlelt, s ennélfogva itt a plénumban azt megtárgyalnunk. Miről van szó ? Arról, hogy Nagy Ernő itt a nemzetgyűlésen tartott egy beszédet és ebben tett néhány kijelentést. Erre felhívta Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk, hogy amit itt a nemzetgyűlésen mondott, mondja el újra a sajtóban is. Erre Nagy Ernő azt mondja : én tegnap a nemzetgyűlésen a következő kijelentéseket tettem. Notabene megjegyzem, hogy ha a konkrétumot megnézzük, semmiféle különsértés nincs abban Eckhardt Tiborra vonatkozólag, tisztán reprodukálása, idézése annak, hogy mit mondott. (Kováts-Nagy Sándor : Ez már csavarás!) Kérem szépen csavarni ön és önök szoktak, és az ön lelkiismeretével egyeztethető össze a csavarás. (Mozgás jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Rothenstein Mór : A csavargyár odaát van!) Rupert Rezső: Ha az sértés, ami ott elmondatott a nemzetgyűlésen, az külön kérdés, de ebben ujabb sértés nem foglaltatik. Tisztán csak idézi azt, hogy mit mondott a nemzetgyűlésen. Azt sem mondja Nagy Ernő, hogy Eckhardt Tibor elkövette-e vagy nem követte el azt, amiről ott szó van, csak azt mondja, hogy az Est a következőket állította Eckhardt Tiborról. Természetesen a logikus az lett volna, hogy az Est-et kellett volna beperelni. Én nem akarok semmiféle személyeskedést a dologba bevinni. Nekem itt nincs vitám Eckhardt Tiborral. Csak arról van szó, hogy amit a képviselő, mint képviselő mond a Házban, azért őt anyagi felelőtlenség, immunitás illeti meg. Ez az immunitás kiterjed oly mértékig nemcsak a képviselőre, hanem mindenkire, bogy amit a Ház naplója tartalmaz, ami a Ház ülésén elmondatott, azt hiven reprodukálni mindenkinek joga van. Hiszen idézni lehet egy beszédből, akármilyen kényes részeket is tartalmaz az, el lehet mondani, hogy X. Y. ezeket és ezeket mondotta a nemzetgyűlésen. Az ilyen idézetek nem tehetők külön eljárás tárgyává, különösen nem egy képviselővel szemben, mert ezzel a képviselőt mindenkor feszélyezhetik és nagyhangon felszólíthatják arra, hogy tessék ezt megismételni a Házon kivül a sajtóban is. Ez nem megy, mert a képviselőt mindenféle ilyen befolyástól, ilyen terrortól fel kell szabadítani épen azért, hogy teljes akarat- és