Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-284

4:0 A nemzetgyűlés 284. ülése 1924, cselekvési szabadsága lehessen mindig és minden irányban. (Zaj jobb felől.) önök, t. képviselő urak, mindig nagyon fenhangon es hetykén kiáltják oda, hogy a biróság elé. Majd eljön az ideje annak, hogy mindenki, aki olyan nagyon magasan tartja magát, detronizáltatik arról a piedesztálról. Mi a t. túloldalnak azokat az embereit, akik olyan büszke fölénynyel kezelik a kérdéseket, azt hiszem, majd látni fogjuk egészen más helyzetben is. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Vagy egyáltalában nem fogjuk látni!) Azért nem tanácsolom és nem ajánlom senkinek sem, hogy ezeket a kérdéseket autokrata módra kezelje. Hiszen valósággal majdnem azt mondhatnám, hogy ostobaságok az ilyenféle üldözések azért, mert elhangzik egy szó. Mi következik ebből? Megindul a tárgyalás, a per, ott megismétlik ötször ugyanazt, végigmegy három fórumon még háromszor s talán az emberek már régen el is felejtették volna, a hatása régen elmúlt, és minduntalan gondoskodnak arról, hogy az felfrissittessék és újra feltaláltassák. Ez áll egyaránt az Írásban és az élőszóval elkövetett cselekményekre is. Egy okos kormány mindig vigyáz arra, hogy minél kevesebbszer kerüljenek az ilyen ügyek tárgyalásra, mert ahányszor tárgyalásra kerülnek, ugyanannyiszor megsokszorozzák a maguk erejét és hatását. Mai pénzügyi viszonyaink között különben sem helyes, hogy folytonosan újra és újra birói költségek és kiadások okoztassanak, mert a budget külön nagy megterhelését jelentik ezek a birói eljárások a vidéken, össze-vissza szanaszét az országban; hiszen nem tudom, hány százmillióra mennek a képviselők ellen folyamatba tett ilyen üldözések költségei. De különösen tiltakozom az ellen, hogy a mentelmi jog felfüggesztessék azért, mert minden képviselőt felelőtlenül, de_ nemcsak képviselőt, hanem a sajtótörvény alapján az állam bármely polgárát is megilleti a jog, hogy a Ház ülésein nyilvánosan elhangzott beszédeket hű szellemben újra közölje. Itt tehát büntetendő cselekménynek tényálladéka nem forog fenn. Az előadói javaslat, a bizottság munkája nem volt jogászi munka. Mi kötelesek vagyunk jogászi munkát végezni, különben feleslegesen terheljük meg a biróságokat az ilyen eljárásokkal. Minden alkotmányos érzésű ember — hiszen itt személyeskedések nem játszanak közre — be fogja látni, hogy itt alkotmány-kérdésről, elvi kérdésről van szó, olyan kérdésről, amely iránt legelső sorban, ha már a rendőrségnek vagy magának a biróságnak nincsen érzéke, kell, hogy a nemzetgyűlésnek érzéke legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés? Nem járulhatok hozzá, hogy Nagy Ernő t. képviselőtársam mentelmi joga felfüggesztessék, mert Eckhardt Tibor képviselő urnák ebben az ügyben Nagy Ernővel tulaj donképen nincsen semmiféle dolga és ügye, hanem magával a forrással, ebben az esetben az Est-tel, amely öt napon át, az itt megnevezett napokon közölte ezeket a sértő állításokat, amelyeket Nagy Ernő csak reprodukált. Én most nem kutathatom, hogy miért nem indult sajtóper ebben a kérdésben az elévülési haláridőn belül. Ennek feltétlenül meg kellett volna indulnia és a fokozatos sajtójogi felelősség alapján a sértőnek vagy rágalmazónak feltétlenül a biróság elé kellett volna kerülnie. Az 1914. évi sajtótörvény meghatározza a fokozatos felelősséget: első a cikkiró, második a felelős szerkesztő, azután a kiadó, a nyomdatulajdonos. Az igazságügyminister ur uj novellája most ezt a* fokozatosságot ki akarja terjeszteni a sarki rikkancsokra is. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem jól méltóztatott olvasni!) évi május hó 15-én, csütörtökön. Ez még egyelőre nem törvény, de minden emberre nem lehet kiterjeszteni a sajtójogi fokozatos felelősséget, mert különben ezentúl ki leszünk téve annak, hogy ha valaki félhangon vagy fenhangon bárkiről olvas valamit az újságból, ami diffamáló, akkor nem az újságot, hanem bennünket fognak perbe fogni. Ez olyan messzemenő magyarázata volna a sajtó terén való felelősségrevonásnak, amelyben senki sem ismerné ki magát és teljesen bizonytalan állapotok uralkodnának. Mondom, én a két képviselőtársam ügyébe nem avatkozhatom bele, nem is akarok beleavatkozni, de konstatálnom kell, hogy Nagy Ernő itt nem tett egyebet, mint hiven reprodukálta Az Est közleményét és megnevezte Az Est-nek ama számait, amelyekben ezek a közlemények megjelentek. Az Est nem olyan orgánum, amely a nyilvánosság kizárásával jelenik meg, hanem meglehetősen széles körökben olvassák, és igy erről tudomást szerezhetett volna Eckhardt Tibor képviselő ur, akinek, ha keresni akarja igazát, el kell mennie magához a forráshoz és vagy a lap szerkesztőjét, vagy a kiadót, vagy a nyomdáját kell megcsípnie. Ha közben elévült az eset, ami valószinü, akkor vis major esete áll fenn, de semmi esetre sem lehet elővenni egy harmadik személyt, aki csak reprodukálta a dol" gokat és ezzel kvázi szivességet tett Eckard képviselő urnák, — mert el lehet képzelni, hogy Eckhard képviselő ur nem olvasta ezeket a közleményeket — felhivta erre a figyelmét és alkalmat adott neki arra, hogy ez ellen védekezzék. Ennek az eljárásnak jutalma vagy következménye nem lehet az, hogy most őt vegyék elő, és őt hurcolják meg a biróság fórumain keresztül. Ennélfogva javaslom, hogy az előadó ur indítványát ne méltóztassék elfogadni és a nemzetgyűlés Nagy Ernő képviselő ur mentelmi jogát ez ügyben ne függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! Csak két körülményre vagyok bátor felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy az inkriminált nyilatkozat nemcsak azt állapítja meg, hogy Az Est mit irt, hanem azt mondja (olvassa) : »Hozzáteszem, hogy a képviselő ur semmiféle fórumon nem kísérelte meg, hogy magának e súlyos váddal szemben elégtételt szerezzen.« (Propper Sándor: Ez is tény!) Ezt már nem Az Est mondja, hanem a nyilatkozatot aláiró Nagy Ernő képviselő ur. Hogy pedig a nyilatkozatot Nagy Ernő képviselő ur irta az megállapítható az iratokban levő jelentésből, melyben az államrendőrség közli, hogy Nagy Ernő képviselő urat erre vonatkozóan megkérdezte és amely azt mondja (olvassa): »Nevezett képviselő ur kijelentette, miszerint a kérdéses cikket ő irta és ő adta át közlés végett a lapoknak.« Tehát a sajtójogi felelősség sem vitás. Mindezek alapján tisztelettel kérem a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Nagy Ernő képviselő ur most tárgyalt mentelmi ügyében, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság jelentését elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik. ~ Zaj és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Kisebbség!) Határozottan megállapítható a többség. Határozatilag kimondom, hogy — (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: De határozatképes-e a Ház vagy nem?) tessék megvárni, amig a mondatot befejezem — hogy ebben az ügyben a nemzetgyűlés a