Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 30Ô en ezen a helyen ülök, vagy bárki másnak ezek­nek a birtokoknak kezelését alá nem rendeljük se értékesítéssel, se bevásárlással, bogy a bir­tokkal ők rendelkezzenek. Ez be nem követkéz­hetik. Meg akarom tartani ezeket az állam ke­zelésében. Szeretném bebizonyitani, hogy a ma­gyar ember, a magyar gazdatiszti kar ki tudja ezeket a birtokokat ugy fejleszteni és olyan jö­vedelmezővé tudja tenni, hogy a versenyt min­den téren, minden gazdasággal kiállják. (Esz­tergályos János: Meglátszik az ozorai gazdasá­gon! — Kuna P. András: Azok jobb gazdák, mint a szakszervezetiek! — Esztergályos János: Hogy néz ki ez az állami birtok! — Tamási Nagy János: Ez nem tartozik ide!) Tessék ezt a honvédelmi minister urnák megmondani, őrá tartozik. Szegénységnek tartanám a magyar nemzetre nézve, ha még annyi tehetség sem volna a magyar gazdatisztekben, hogy az ál­lami birtokokat me lehessen állami kezelésben hagyni azért, mert nem tudnak jövedelmet pro­dukálni. Meg kell mutatni, meg is mutattuk már és a jövőben is meg fogjuk mutatni, hogy ezek a birtokok tudnak jövedelmet produkálni és azokat az óriási értékeket, amelyek ott épü­letekben, állatokban minden évben be lesznek fektetve, nem kell bérlőtársaságnak kezére adni csak azért, mert mi élhetetlenek vagyunk és nem tudunk a birtokokból megélni. Meg­nyugtathatom a t. nemzetgyűlést, hogy azokkal az emberekkel, akiket erre alkalmasoknak tar­tok, ezeket az intézményeket a modern követel­ményeknek megfelelően fogjuk kezelni, ugy hogy jövedelmet produkáljanak. Megvan a re­ménység arra, hogy ez bekövetkezik és akkor a gyönyörűen megmaradt állami birtokokat, amelyeket a román rablás után milliárdokkal és milliárdokkal újra fel tudtunk szerelni, meg is fogjuk tudni tartani állami kezelésben a magyar mezőgazdaságnak előnyére. Kérem vá­laszom tudomásulvételét. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A földmi­velésügyi minister urnák interpellációm egyik részére adott válaszát a legnagyobb megnyug­vással tudomással veszem, mert az ő inten­ciója teljesen fedi azt, amit az állam érdekében én is kívánatosnak és Magyarország mezőgaz­daságára nézve döntő jelentőségűnek tartok. Az állami birtokok jelentőségét abban látom, amit a földmivelésügyi minister ur is kiemelt, hogy vezetőszerepet töltsenek be a gazdaság és az állattenyésztés terén. Csupán egyetlenegy kis detailkérdésre nem adott a minister ur tel­jesen megnyugtató választ, lehet, hogy ez talán elkerülte a figyelmét. Azt kérdeztem interpel­lációmban, hogy az uj üzemi berendezésnél van-e egyáltalán pereentuális részesedésük az állami tisztviselőknek — mert ezek a gazdatisz­tek is állami tisztviselőknek tekintendők — to­vábbá, hogy az állami birtokokon általában nincs-e, vagy nem lesz-e a jövőben semmiféle kebelbéli értékesítés, hanem minden terményt a tényleges áron fognak értékesiteni. Nagyon sokszor ugyanis bizonyos patriarchálizmus fej­lődik ki a gazdaságokban az értékesítés terén, úgyhogy aki az üzemhez tartozik, olcsón, elő­állitási költségen kap valamit. Úgyszólván minden nagy üzemnél kifejlődött ilyen abuzus jellegű eljárás. Fel kell tételeznem, hogy az emberi gyarlóságunk folytán esetleg ezekben az üzemekben is kifejlődhetett a múltban ilyen slendriánság. A jövőre nézve óhajtanék meg­nyugtatást, hogy a központi értékesítéssel egy­idejűleg mindenféle úgynevezett családias jel­legű vagy kebelbéli értékesítés is megszűnik. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ami a gazdatisztek pereentuális részesedéséi illeti, ez eddig nem volt bevezetve. Most foglalkozom a kérdéssel, vájjon helyes lenne-e azt bevezetni vagy sem. Ez még nem elintézett dolog. A kedvezményes vásárlásra vonatkozólag, ha már az igen t. kép­viselő ur ezt kérdezi, bejelenthetem, hogy ezt a kérdést újra rendeztük. A folyó évben ren­deleti utón rendeztem ezt a kérdést. Megálla­pittatott pontosan, hogy melyik gazdatisztnek mennyi állatot szabad tartania, mennyit kap­hat természetben és amit természetben kap, azt nem kaphatja az államtól is. Az eddigi rend­szer tényleg az volt, hogy az alkalmazottak bi­zonyos kedvezményes áron vásárolhattak a gazdaságtól mindenféle terményt, amire szük­ségük volt, ennek mértékét azonban most meg­határoztuk. Meg van állapítva, ki mit és ho­gyan kaphat és azonfelül semmit sem kaphat. Bejelenthetem azt is, hogy az illetményeket az egész birtokon újra szabályoztuk, egészen más­kép mint ahogyan a múltban volt, és kedvez­ményt mindenki csak annyit kaphat, amennyi a fizetésében meg van állapítva, azonfelül sem­miféle kedvezmény nincs. Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmive­lésügyi minister urnák Farkas Tibor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Mokcsay Zoltán. Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Pest­Pilis-Solt-Kiskun vármegyének a kunszentmik­lósi, alsódabasi, dunavecsei és kiskőrösi járá­sához tartozó 37 község érdekeltsége még 1909. év folyamán a vizjogi törvény alapján vizren­dező társulattá alakult. 1911. év május havá­ban meg is kapta az engedélyt arra, hogy a körülbelül 120.000 katasztrális hold mocsaras és vizjárta területeknek lecsapolására és öntözé­sére társulatot létesítsen. A kiadott engedély­okirat szerint a „Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző-Társulat" feljogosittatotjfc tehát arra, hogy a saját területén jelentkező csapadék- és talajvizeket nyílt csatornarend­szerrel összegyűjtve, a szintén pestvármegyei „Sárközi Armentesitő Társulat" területén ke­resztül a vizeknek jelenlegi lefolyását követve, Baja város határának közvetlen közelében a Dunába vezethesse. Hogy pedig a vizek elveze­tése folytán a társulat keretébe tartozó egyes földeken a nedvesség hiányát pótolhassák, en­gedélyt nyert a társulat arra is, hogy a sorok­sári Dunaágból kiágazóan öntözőcsatorna-há­lózatot létesíthessen. A társulat annak idején meg is kezdte mű­ködését. 1911. év óta állandóan kivetettek az ár­téri birtokosokra az ártéri földek minőségének megfelelően az ü. n. csatorna-adót, amely kez­detben könnyen elviselhető volt, később azon­ban mindig fokozódó terhet jelentett, mig 1919­ben már elérte az eredeti kivetés 700%-át. Az érdekelt birtokosok nem minden zúgolódás nélkül ugyan, de pontosan fizették ezt a csa­tornaadót, egészen 1920-ig. Annak az évnek ta­vaszán azonban egyes érdekelt községek birto­kosai elvesztették türelmüket és tiltakoztak

Next

/
Thumbnails
Contents