Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 283 árak nagyságából, hanem ha ezt meg akarjuk állapítani, akkor össze kell azokat hasonlitani a kereseti lehetőségekkel. S ha Magyarországon a kereseti lehetőségeket összehasonlítjuk az itteni horribilis magas árakkal, azt kell megáUapitaníunk, hogy igenis Magyarországon van drágaság, és pedig borzasztó nagy drágaság. A külföld is védi az ő iparát, körülöttünk levő államok is védik iparukat, mert ugy tudják, hogy erre szükség van, az ország lakosainak és az iparfejlesztésnek szempontjából is. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy az ipari vámvédelemre szükség van, de ez a vámtarifajavaslat nem azt a célt kívánja szolgálni, hogy az ipart védelmezzék, megvédjék, mert tisztán,, és kizárólag pénzügyi vámokat kivan életbeléptetni. ^ A kormány tisztán pénzügyi szempontból állította, fel ezeket a vámokat, mert ezekre neki szüksége van azért, hogy azt a nagy állami apparátust, amelyet fentart, fenn tudja tartani, hogy abban a sok alkalmazottat fizetéssel és egyébbel el tudja látni. Én a magam részéről tehát ilyen pénzügyi vámokhoz nem járulhatok hozzá. Ha messze megyek, odáig megyek el, hogy védővámokat kívánok felállítani az ipar némely szakában, de semmiesetre se járulhatok hozzá ahhoz, hogy pénzügyi vámokat léptessen a kormány életbe. A kormánynak természetesen foglalkoznia kell azzal és törekednie kell arra, hogy az országon belül az ipar fejlődjék, mert az ipar fejlődése révén fokozódik és fejlődik az ország kultúrája is. Az ipar védelme azonban nem mehet odáig, ameddig Magyarországon a kormány ezen a téren elment; nem mehet odáig, hogy odadobják prédául és szabad kizsákmányolási objektumnak tekintsék a magyar munkásságot. Mert én azt mondom, hogy a magyar gyáriparnak olyan magas és nagy vámvédelmet nyújt a magyar kormány, hogy külállamokkal való konkurrenciát feltétlenül kibírja; kibírja pedig azért, mert Magyarországon semmiféle munkásvédelmi intézkedés nincs, mert Magyarországon a munkásság teljesen ki van szolgáltatva a tőkésnek és gyáriparnak s ezek kizsákmányolhatják a végtelenségig. Nálunk sokkal rosszabbak a munkabérek, a munkaviszonyok, mint bármely országban, ugy hogy már ez egymaga ite konkurrenciaképessé teszi a gyáripart a külállamokkal szemben. Nagyon helyesnek tartom azt, ha a kormánynak az a szándéka, hogy erről az útról le akar térni és azt az álláspontot akarja elfoglalni, amelyet a külföldön képviselnek, hogy t. i. tényleg védővámokat léptet életbe. Ellenben ezzel kapcsolatban neki olyan intézkedéseket is kell tennie az országon belül, hogy a dolgozó munkásságot a gyáripar és a tőkés ne zsákmányolhassa ki a végtelenségig. A magyar gyáriparnak versenyképesnek kell lennie azért is, mert — amint tudjuk — a körülöttünk levő államokban, de különösen a nyugati államokban, törvénybe van már iktatva a napi

1 8 órai munkaidő. Magyarországon ez sincs meg; de nincs semmiféie munkásvédelmi intézkedés sem nálunk. A fennálló munkásbiztositó-pénztár nem a beteg munkás érdekeit védi, mert az csak egy hivatal, melynek ezidőszerint cLZ cl feladata, hogy egy pár száz tisztviselőnek elhelyezést biztosítson, dé semmfesetre sem szolgálja azt a célt, amely célból ez a munkásbiztositó-pénztár létesült és megalakult. A balesetek elhárítására vonatkozólag Magyarországon semmiféle intézkedés nincs; a balesetbiztosítás siralmas az országban, egyesülési, gyülekezési jog nincs, minden szolgabíró és rendőrkapitány aszerint kezeli ezt a jogot, amint neki jól esik. A munkásság gazdasági érdekeinek megvédelmezése érdekében nem ülésezhetik, nem szervezkedhetik szjabadon és ez óriási előnye a magyar gyáriparnak, mert nem teszik lehetővé a munkásnak, hogy munkaadójával szemben olyan formában védelmezhesse meg gazdasági érdekeit, mint ahogy azt a külföldön a munkásság megvédelmezi. Különösen súlyos e tekintetben a földmunkások helyzete. Az ipari munkásságnak ugyanis bizonyos korlátokon belül, szűk keretek között még megengedik a szervezkedést és ha néhanapján tesznek is ellenvetéseket, de az ipari munkásság mozgalmát még sem tudják annyira letörni; a földmunkásságnak azonban egyáltalán nem szabad szervezkednie az országban, a földmunkásoknak nem szabad semmit sem csinálniok, azok páriák az országban, akiket úgyszólván nem is vesznek állampolgárszámba. Ez is egy dokumentum arra, hogy Magyarországon igenis versenyképesnek kell lennie ugy a földbirtoknak, mint a gyáriparnak és igy semmiféle vámvédelemre szükség nincs. A munkás életéről, egészségéről, megélhetéséről, állampolgári jogainak megvédéséről szó sincs, az szabad préda, mellyel mindenki tehet azt, ami neki tetszik. Hiszen itt van a t. Nemzetgyűlés előtt egy törvényjavaslat, melyben még a sztrájk jogát is konfiskálni akarják a magyar munkásnak, még ezt az egy lehetőséget is el akarják tőle venni, amellyel gazdasági' érdekeit a gyáriparral szemben megvédelmezheti. Hát ennél nagyobb vámvédelmet egyetlenegy ország sem nyújt az ő gyáriparának és iparososztályának. A törvényjavaslatot, mint már jeleztem, azért sem fogadhatom! el, mert az pénzügyi vámokat kivan életbeléptetni. Én a magam részéről legfeljebb csak védővámok életbeléptetéséig mehetnék el. Igenis, az állam léptessen életbe védővámokat azoknak az iparokénak a védelmére, amelyeknek erre szükségük van kifejlődésük szempontjából, de az államnak semmiesetre sem szabad pénzügyi vámokat életbeléptetnie olyan iparágak védelmére, amelyek teljesen versenyképesek, amelyek versenyezni tudnak a külfölddel. Az ilyen iparágaknak nincs szükségük arra, hogy magas vámokkal védjék áruikat. Csak egy példára akarok hivatkozni. Magyarországon; a villanykörtéket négy-öt gyár gyártja és Magyarország nemcsak Európa egyes államaiba, hanem még Afrikába és Ausztráliába is szállít ki villanykörtéket. Kétségtelen tehát, hogy ebben a cikkben versenyképes, hogy jó árut szállít ki és az árak tekintetében is fel tudja venni a versenyt. Teljesen feleslegesnek tartom ezért, hogy ezt az ipart védővámokkal védjék, különösen: akkor, mikor azt látjuk, hogy Magyarországon négy-öt ilyen gyár van. mely villanykörtéket gyárt és ez a négy-öt gyár kartelben van egymással. Méltóztassanak elmenni akármelyik ilyen gyárba, egyik sem adja áruját egy fillérrel sem olcsóbban, mint a másik, mert kartelt kötöttek egymással, és ebben a helyzetben kizsákmányolják és kizsarolják az ország lakosságát. Az ilyen gyáripar nem érdemel meg semmiféle vámvédelmet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a &