Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1924. évi június hó 3-án, heddem. 269 a Bethlen-kormány nyújtotta be, az a kormány, amelynek ő egy javaslatát sem fogadja el. Nem osztozom igen t. képviselőtársamnak ebbeli felfogásában. Előttem nem az a fontos, hogy a Bethlen-kormány nyujtja-e be a javaslatot, hanem az a fontos, hogy az ország gazdasági talpraállitását mozditja-e elő. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindnyájunk előtt ez az egyetlen cél, amelynek minden tényekedésünket irányitania kell. Sok szó esett a vámtarifatörvényjavaslat tárgyalásánál és az előkészitő munkálatoknál a 15°/o-os vámról. Igen hires közgazdászok vitatkoztak, hogy 15%-nál magasabb vámtételt megállapitani nem helyes, de ugyanakkor kikeltek a 8—10—12"lu-os vámok ellen. Szerintem erről vitatkozni nem lehet. Mi nem térhetünk át a szabadkereskedelemre és nem lehetünk szabadkereskedők akkor, amikor egész Európában vámvédelmi politikát követnek, sőt a világ legnagyobb iparosállama, maga az Egyesült Államok is erős vámokkal védik az iparukat. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy erős iparvédelemre Magyarországon szüksége van nemcsak az iparnak, hanem a mezőgazdaságnak is. Sokan vannak, akik a vámtarifajavaslat tárgyalása alkalmával szeretnék a magyar mezőgazdaságot és a magyar ipart bizonyos ellentétes szinben feltüntetni. Én hiszem és vallom, hogy a kor színvonalára fejlődni akaró és tudó magyar mezőgazdaságnak fejlett, hatalmas és erős ipparra szüksége van, (Ugy van! jobbfelöl.) mert csak e két fontos gazdasági tényező megértése folytán lesz lehetséges Magyarországot gazdaságilag ismét talpraállitani. Elhangzott az a vélemény is, hogy e vámtarifatörvényjavaslat törvényerőre emelkedésével lehetetlenné válik a tranzitó-kereskedelem. Nézzük meg, mi volt eddig a tranzitó-kereskedelem? A tranzitó-kereskedelem úgynevezett szabad raktárak voltak, ahol vámmentesen raktározhatták el bizonyos ideig azokat a külföldről érkezett iparcikkeket és termékeket, amelyeket külföldre kellett volna továbbítani. De mi történt ? Nem az történt, hogy továbbitották, hanem hónapokig, évekig feküdtek a cikkek e tranzité raktárakban anélkül, hogy továbbitva lettek volna. Már pedig olyan tranzitó-kereskedelem, amely nem arra a célra alakul és nem arra fekteti a fősúlyt, hogy a nyugat és kelet között az iparcikkeket továbbitsa és tranzitálja, hanem csak vámszabadraktárt akar magának biztositani, nem érdemli meg a tranzitó-kereskedelem elnevezését és az illető, aki azzal foglalkozik, nem érdemli meg, hogy tranzitó-kereskedőnek ne veztessék. Tudtommal a pénzügyministeriumban igen liberális rendelkezés történt e tekintetben: cirka 20% évenkénti tranzitálást követelnek az ilyen tranzité úgynevezett vámszabadraktáraktól. Az érdekelt tranzitó-kereskedők ez ellen is felzúdultak, mint a pénzügyi kormánynak, igen méltánytalan követelménye ellen. Szerintem igen helyes volt a pénzügyi kormánynak ez az intézkedése, sőt amennyiben egy éven belül nem tranzitálnak, az ilyen kereskedőktől megvonnám a vámszabadraktári kedvezményt. (Pikier Emil: Kiszállitották az árukat és visszahozták; igy értek el 20%-ot.) Sokan azt állítják, hogy e vámtarifa törvényjavaslat törvényerőre emelkedése a drágulási folyamatnak ujabb frázisát fogja jelenteni. Pedig tulajdonképen nálunk Magyarországon drágulásról, mint olyanról nem igen lehet beszélni. Nálunk nem drágaság van, hanem a lakosság nagy része a kereset híján a legolcsóbb árucikkeket, a, legszükségesebb ruhát és cipőt sem tudja megfizetni, még pedig azért, mert nincs elegendő munkaalkalom. Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy munkaalkalmat teremtsünk, jó kereNAPLÓ XXIV. setét biztosítsunk, (Bogya János : Ez az igazi szociális politika!) s erre a hazai termelés fokozottabb védelme mindenesetre helyesebb eszköz, mint a külföldi áruk bezuditása. Nem a külföldi árura van nekünk szükségünk, hanem a külföldi tőkére. A szanálási törvénynek egyik célja az, hogy a korona stabilizálása után szükségleteink fedezésére külföldi tőkét szerezzünk. Már most kérdem : hol helyezkedhetik el a külföldi tőke, ha nem az iparban 1 Külföldi tőke csak akkor és csak ugy fog tudni elhelyezkedni, ha jelentős védelemmel a maga baldogulását biztositva fogja látni. Az előttünk fekvő vámtarifa-törvényjavaslat négyévi megfeszített fáradságos munka eredménye. Igen kiváló közgazdasági tényezők, egyetemi tanárok, tudósok dolgozták ki e törvényjavaslatot és szakemberektől tudom, hogy a jelen törvényjavaslat vegyészeti része olyan kiválóan van megszerkesztve, hogy Európa összes vámtarifái között az első helyet foglalja el. Ugy gondolom tehát, hogy hálátlanok volnánk, ha a nemzetgyűlés szine előtt e kiváló szakemberek önzetlen működését, amellyel a törvényjavaslat megteremtését oly fáradságos és több, mint négyévi munkával elősegitették, meg nem köszönnők és nem fejeznők ki elismerésünket a kereskedelemügyi ministerium egy lelkes és becsületes főtisztviselője, Ferenczy minister! tanácsossal szemben. (Éljenzés jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy még röviden a javaslat 12. §-ára térjek rá. A részletes vita alkalmával leszek _ bátor erre_ vonatkozólag egy inditványt is beterjeszteni. A javaslat 12. §-a felhatalmazza a ministeriuniot arra, hogy a jelen törvény életbeléptetésének napját rendelettel állapítsa meg. Én ezt a megállapítást és felhatalmazást hibáztatom s szükségét látom annak, hogy a törvényjavaslat lehető rövid időn belül, amidőn az előkészületi munkálatok már lefolytattattak, életbelépjen. Én e törvényjavaslatot nem tartom olyan sablonos javaslatnak, mint a többit, amelyek rendesen a kormánynak adnak felhatalmazást arra, hogy mikor léptesse azokat életbe; szükségesnek látom, hogy a külállamokkal megkötendő kereskedelmi szerződések kapcsán e törvényjavaslat már életbe legyen léptetve. Ezért óhajtom már most jelezni, hogy egy határozott időpont kimondását leszek bátor inditványozni a törvényjavaslat életbeléptetésére vonatkozólag. Egy történelmi javaslattal, egy igen fontos javaslattal állunk szemben, amely az eddig uralkodó és csak a napiszükségletek kielégítésére irányuló kereskedelempolitikának van hivatva határozott irányt adni. Azokkal szemben, akik a mainál nagyobb elzárkózástól félnek, szilárd meggyőződésem, hogy a javaslat a behozatali tilalmak fokozatos, kölcsönösségen és szerződéseken alapuló megszüntetése után épen a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok létrehozását fogja elősegíteni. Elő fogja segíteni azt, hogy épugy, mint a háború előtt, újra vámtarifa-szerződésekkel megállapodásokat köthessünk az összes bennünket érdeklő nemzetekkel. Ezt az összeköttetést, ezt a szerződéses politikát én a magam részérői is szükségesnek tartom és hiszem, hogy egy barátságos gazdasági atmoszféra a szomszédos államokkal az ország javára fog szolgálni. Azt is tudom, hogy a szerződések során a vámtételek egyike-másika alku tárgya lesz, de már most kérem a kormányt, hogy amint e javaslattal a produktiv termelőmunka iránti megértésének szép tanújelét adta, ugy a szerződésekre irányuló tárgyalásoknál se feledkezzék meg az összes termelési ágak nemzeti munkájának 43