Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

270 A nemzetgyűlés 294. ülése 1924. évi június hó 3-án, kedden. minden polgárt és egész közgazdaságunkat egyformán érdeklő jelentőségéről. A javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás # alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök : Szólásra következik? Bartos János jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Amióta a vámtarifajavaslat napirendre került, három álláspont körül sorakoztak leghangosabban az állásfoglalások. A védővámosok és a szabadkereskedelem hivei csaptak össze leginkább, és a harmadik álláspontot, a legszigorubbat és szerintem a legszerencsétlenebbet is, a kormány foglalta el, amidőn nem teoretizált, nem engedte magát sem régi, sem uj vámpolitikai teóriákkal zavartatni, hanem egyetlen szempontból nézte az egész vámtarifaproblémát, abból, hogy a kincstár minél jobban járjon vele, minél több jövedelemhez jusson. Már itt elöljáróban kénytelen vagyok megállapítani, hogy sem közélelmezési, sem közegészségügyi, sem más szempont a kormányt nem vezette ennek a tarifajavaslatnak összeállitásánál, csak az, hogy minél több jusson a kincstár kasszájába. Európa népeinek mai helyzetében, a fölfordult közgazdaság és az eleven hatóerejüket jórészt elveszített közgazdasági elméletek mellett komolyan és felelőségteíjesen senki sem vállalhatja most a teoretizáló szép lelkek szerepét. Nem szabad engednünk, hogy kezünket és elhatározásainkat vámpolitikai dogmák vagy ortodox teóriák kössék meg és — akárhogy szörnyűködjenek a valódi és látszattudósok — ma az a feladata minden komoly és felelőségét érző elmének, hogy a vámpolitikát is a gazdaságilag szörnyű idő enyhitésére és azután megszüntetésére alkalmazza. Aki őszintén akarja, hogy az ország dolgozó néposztályainak élelme, ruházata és állandó munkája biztosítva legyen, hogy tápláló és elegendő élelmiszere és ruházata ne elérhetetlen álomként lebegjen előtte, hanem megfizethető valósággá váljék, annak elvileg lehet akármilyen a felfogása, de meggyőződésem szerint a gyakorlatban az nem lehet sem a túlzott vámvédelemnek, sem pedig manchesteri értelemben elgondolt szabadkereskedelemnek propagandistája. Legkevésbé állhat azonban a kormány mellé, legkevésbé követheti a kormány példáját, mert ha valaki ezt tenné, — nem habozom kijelenteni — akkor annak kezében a vámpolitika közönséges martalócpolitikává változnék. Őszintén be kell vallanunk, hogy ennek a vámtarifája vaslatnak megszerkesztésében, amint imént mondottam, kizárólag kincstári érdekek érvényesültek. Nem gondoltak itt sem szociális, sem közegészségügyi, sem közélelmezésügyi, sem más hasonló nem jelentéktelen szempontra. Az volt a cél, hogy az előirányzott vám jövedelmet biztosítsák és emellett természetesen igen erélyesen igyekeztek megvédelmezni ugy az ipari, mint a mezőgazdasági nagykapitalizmus érdekeit. (Bogy a János: De az iparvédelem több termelést és több munkaalkalmat jelent!) Kérek egy kis türelmet, arra is rá fogok térni. T. Nemzetgyűlés! Nemcsak a vámvédelem volt az, ami a kormányt arra késztette, hogy a tételeket minél magasabbra fokozza fel. Hiszen amikor magas, sőt túlzottan magas és indokolatlan vámtételeket állított be, nem tette azt, amit magátólértetődően tennie kellett volna: nem mondott le a behozott árucikkekkel szemben a fogyasztási adók különböző formáiról, a forgalmi adókról és a kincstári részesedésekről. Sőt a javaslat 6. és 7. §-ában még külön is biztosítja magának ezeket a mellékhasznokat, amivel, természetesen, előidézi a drágulást, előidézi azt, hogy a vámilletéken felül a kincstári részesedésnek és egyéb közvetett adóknak tételei is alaposan föiduzzasztják a drágaságot. Ezzel szemben hiába mondjuk azt, hiába akarjuk bizonyítani, hogy maga a vámtétel öszszege az árucikkeket nem drágítja meg, mert épen az ellenkezője igaz. A vámtétel összege megdrágítja az árucikkeket. Én a legnagyobb csodálkozással látom azt, hogy a nagyipari érdekeltségeknek — el kell ismernem — igen fürge képviselői állandóan Matlekovics Sándorral szemben akarják bizonyítani, hogy a vám nem drágítja meg sem az élelmiszereket, sem a behozott ipari árucikkeket. Meg ha Matlekovics is állította volna ezt, akkor is olyan tekintéllyel van felszerelve ez az állitás, hogy csak amúgy újságcikkekben szőrmentén elbánni vele nem lehet. Csak hogy megállapították ezt már régen, 1902ben vagy 1903-ban, Chamberlain védővámos agitációja idején Anglia 14 legelsőrangu közgazdásza foglalkozott ezzel a problémával és vizsgálódásuk eredménye az volt, hogy a belföldi fogyasztó piacon a behozott árucikkek ára a vámok összegével drágul meg. Ezt hiába cáfolják tribünökön vagy újságcikkekben; ezt megcáfolni nem lehet. Azt gondolom, hogy túlságosan magasan irányozták elő a határ vám ok jövedelmét. Abban a keretköltségvetésben, amelyet a szanálási törvényjavaslat-komplexumhoz csatoltak, ha jól emlékszem, körülbelül 151 millió aranykoronában kontemplálták öt félesztendőre a határvámok jövedelmét. Egy-egy esztendőre beállítva ezek jövedelmét, a következő összegeket kapjuk: 1924 második és 1925 első félesztendeje alatt az előirányzat szerint 47 millió aranykorona a vámbevétel. A második esztendőben 1925 második és 1926 első félesztendejében 64 millió aranykorona, inig az utolsó félesztendőben, az ötödikben, 1926 második felében 40 millió aranykorona volna a vámbevétel. A kereskedelemügyi minister ur a vitát bevezető beszédében keveselte ezt az összeget és kilátásba helyezte, hogy ezt lehetőleg még emelni is fogja; erre nézve a javaslat, amennyiben így változatlanul megy keresztül, módot is fog neki nyújtani. Én azonban azt hiszem, ennek az lesz az eredménye, hogy a vámbevétel nem hogy emelkedni, hanem épen ellenkezőleg, csökkenni fog. Hiszen a piac épen ennek következtében lesz felvevőképtelen, az import is megáll, avagy tempója és mértéke csökkenni fog, tehát nagyon veszedelmes tévedés az, ha a kormány azt hiszi, hogy a vámtételek felfelé srófolásával a kincstár jövedelmét szaporíthatja. (Bogya János: Akkor talán nem a jövedelem fokozása a célja, mert ezzel a kormány is tisztában van!) Elnök: Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Várnai Dániel : Hogy mennyire magasan állapitották meg ebben a keretköltségvetésben a vámbevételeket, csak arra mutatok rá, hogy az utolsó békeesztendőben 38 millió aranykorona volt a vámbevétel a mai Magyarországnak megfelelő területen. A múlt esztendőben, amikor a javaslat tervezete készült, még volt a kormányban némi hajlam a közélelmezés érdekei iránt. Bizonyos szociális hajlandóságnak nevezhetném, amely egyáltalában nem kapott szerepet sem az emiitett keretköltségvetés összeállitásánál, sem pedig a vámtarifajavaslat végleges megszerkesztése folyamán. Ebben a javaslatban, amelyért épen az imént kapott, egyáltalában meg nem érdemelt dicséretet a kereskedelemügyi ministerium egyik előkelő tisztviselője, ez a szociális érzék, ismétlem, már abszolúte nem nyilvánul meg. A tervezetben még 35 tétel felfüggesztett vámként